2011. május 3., kedd

Egy nagy nap:D


Időnként mindenkinek kell egy kis áramszünet, ahogy a hires slágerben is van.Néha még az anyáknak is kell egy-egy szabadnap.De hogyan? Bármilyen nehezen is megoldható én ma részben kivettem, hála Lehelnek és a családnak, ehhez azért mindenki kellett.Nem volt betervezve, de így alakult.Lehel délelőtt egy valóságos kis angyal volt, az elmúlt napok után rá is fért már egy kis jóság:) És ha ez nem lenne már önmagában is óriási meglepetés, még a aludni is úgy aludt, ahogy a "rendes" gyerekeknél szokás.Délben aludt 1,5 órát:) Ez olyan sok szabadidő hirtelen azt sem tudtam mit kezdhetnék vele:P Na jó azért csak sikerült elütnöm, volt mit bepótolni a házimunkában is és végre leülhettem kicsit rendesen netezni, nem csak kutyafuttában írni 1-2 sort:) Mikor felébredt is mosolygott, hízelgett,puszilgatott:D Arany életem van!Nincs is ezeknél a perceknél jobb!Ilyenkor aztán minden meg van bocsátva és elfelejtve akármit is csinált. :)
Utána apám gondolt egyet és elmentek Lehellel a dédnagyanyához, mert vasárnap nem voltak anyák napját köszönteni, tegnap meg nem mehettek, mert nagyon rossz idő volt.Én meg nem viszem, minek menjek oda, ha ő soha nem jönne be hozzánk!Csak akkor megyek, ha nagyon muszáj, de azért, mert én így érzek iránta attól még Lehel mehet.Kivételesen most nem is fakadt sírva mikor meglátta!:)) Biztos kezd hozzászokni.Nem voltak sokáig, a jóbol is megárt a sok, hát akkor ebből:P
Délután pedig elmentek húgommal sétálni.Én küldtem őket, mert nekem nem is nagyon volt kedvem, plusz hátha kicsit összemelegednek.Amióta történt a baleset nincsenek egy hullámhosszon.Niki hiába próbálkozik, Lehel visitva menekül tőle, vagy neki esik.Félek, h megint kárt tesz benne:) Csak nem tudok rájönni, h mi lehet az oka.Mert ha még Niki nem akarna a közelébe menni megérteném valamilyen szinten, de h Lehelnek mi a baja?!Passz!Gondoltam már arra is, h talán megijedt ő is attól, h ömlött a vére Nikolettnek, de nem tudom....
A nagy kibékülés azonban még várat magára ki tudja meddig.Inkább elaludt, aztán mikor itthon kialudta magát ,velem is volt egyet sétálni. Nagyon jó kis nap volt, de a java még ezután következet!:D
Este bent voltunk a szobában és Lehel egyszer csak fogta magát ahogy anyám mellett állt és odaszaladt a tv-hez:) Szó szerint szaladt, úgy kapkodta a lábait:)) Már volt erre példa, de akkor én is mentem a hátánál, és azóta sem indult neki így egyedül a világnak.A sikerén felbuzdulva egész este tötyögött, igaz csak 1-2 m-t egyszerre, de ha ennyire neki indult a szülinapján már tökéletesen menni fog:) Kimondhatatlanul boldog vagyok!!!!!

1 megjegyzés: