Hogyan lett Lehel?

Ha most azt hiszitek, hogy arról fogok írni, hogy hogyan ismertem meg Lehel apját és ilyenek akkor tévedtek.Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért éppen Lehelnek hívják, azaz, hogyan lett Lehel a neve.
Nem egy első hallásra szerelem dolog volt, sőt. Nekem mindig is nagyon tetszettek a régi magyar nevek, és a bibliai nevek is.Mivel tőlem mindenki az utóbbit várta volna, már csak azért sem lett bibliai neve, pedig a Dávid az nagyon sokáig benne volt a kalapban.Utólag kiderült jó döntés volt megvétózni, mert tavalyelőtt elég népszerű név volt, és ez a másik kritériumom volt, hogy ne legyen tucat név.(Nem bántásból nevezem így, hiszen nekem is tucat nevem van, sőt ugye nekem nem volt elég a Kovács, amiből rengeteg van még megfejelték egy Beátával.Pont ezért szerettem volna valami különlegeset)Régi magyar férfi név ként még évekkel ezelőtt kiválasztottam a Koppányt, Álmost és Elődöt. Az első kettőt megvétózta a család, plusz néhány éve az egyik barátom is ugyanezeket a neveket sorolta, hogy ha neki fiai lesznek így fogják hívni őket.Nem hiába vagyunk barátok!:)
Aztán húgom felvetette, hogy mi lenne, ha Lehelnek hívnánk.Elsőre elvetettem az ötletet, de utána érlelgettem magamban, mert szép név, magyar név, a névnapja augusztusra esik amikor nálunk semmi más ünnep nincs és szépen lassan meggyőztem magam, hogy jó lesz az. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy miután Lehel megszületett 1-2 napig mindig az Előd név akart a számra jönni. Viszont most már imádom ezt a nevet, büszkén hívom így a fiam.Olyan különleges a neve, mint ő maga!

20 hónapos

". . . Gyermekeitek általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokolhatjátok őket.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az Ő lelkük már a holnap házában lakik, ahová ti
nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok olyanná tenni őket, mint ti vagytok.
Mert az élet sem halad visszafelé, s nem reked meg a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. "
Kahlil Gibran
Bizony ismét eltelt 1 hónap, és Lehel ma 20 hónapos lett.Ez minden hónapban meglepetésszerűen ér engem, hogy még most tartottam a kezemben egy pici kis újszülöttet most meg lassan a 2.szülinapját ünnepeljük majd.
Lássuk csak hol is tartunk most,mert az vitathatatlan, hogy szépen fejlődik.Számokkal kifejezve ez egész pontosan:  90 cm, és 15 kg.Hiába nem nőhet már olyan gyorsan, mint a kezdetekben.
Enni szépen eszik egyedül, most éppen annyira, hogy nem is nagyon akarja engedni, hogy én etessem, pedig ha levest eszik akkor jó lenne.Természetesen bal kézzel eszik.
Inni szinte csak pohárból iszik, kivéve ha éjjel megébred, illetve a tejcsijét még cumisüvegből issza.
Mozgásáról sok mindent lehetne írni, mert nincs olyan dolog, ami ilyen téren ne menne neki.Ennek nem mindig örülök, pláne, ha a szekrényről vagy az asztalról kell leszednem éppen, de erről is kezd leszokni, csak ha valami a földről elérhetetlen dolgot lát akkor másznia kell.Főként ha én nem adom neki.
Nagy hiányosságunk van beszéd terén.Még mindig nem beszél:(Ez nagyon nagy szívfájdalmam, viszont nem idegesítem magam rajta annyit, mint 1-2 hónapja.Tudom, hogy nem a képességgel van gond, mert amikor olyan kedve van mondd ezt-azt.Tegnap például azt mondta, hogy kutya.Egyébként meg így is tökéletesen meg lehet érteni, hogy mikor mit szeretne, szépen elmutogatja, plusz a szavak elejét mondja.Most arra vagyok nagyon büszke, hogy ha odaadok neki valamit akkor szépen mondja, hogy: kö-ez a köszönöm lenne.Majdnem elfelejtettem a másik büszkeségem, hogy be mutatkozik, ha megkérdezem, hogy hogy hívják.Mondja szépen, hogy Le-le.Először csak ha képen látta magát akkor mondta.
Szobatisztasággal nagy előre lépést nem tettünk, általában hozza a bilit csak sokszor már mikor kész van akkor.Majd lassan ez is meg lesz.
Van még valami, amit szeretnék megemlíteni.Lehel nagymamájának ma van a szülinapja.Isten éltesse nagyon sokáig:

Millió darabka

Lehel elmondhatja magáról, hogy igazán jó kis fiú, hiszen hozzá még ma is jött a Jézuska.Keresztszüleitől kapott ajándékot, aminek ő nagyon örült, azonnal birtokba vette vele az egész ebédlőt.Először szépen kipakolgatta, utána elkezdte összeillesztgetni, majd mikor már azt megunta visszapakolta az összeset a tartójába.Tudom most mindenkinek az ugrik be, hogy milyen rendes kis gyerek, szépen elpakol.Ez általában így is van, de most csak azért pakolt el, hogy ismét kiszedhesse.Majd újra és újra.Majdnem 1 órát eljátszott vele, utána ketten összeszedtük, majd mint,aki jól végezte dolgát, bevitte a szobába.Persze nem tette el, hanem szétszórta a szőnyegen, és ásítozott, hogy ő most álmos.Lehel elaludt, én meg pakolhattam.Nem vagyok benne biztos, hogy ez lesz anya kedvence....főleg amikor rálépek majd egy-egy darabkára:)))Lehelé annál inkább:)

Lehel dolga, anya dolga

 Már említettem, hogy nálunk igazából nem válik el ez a kettő.Próbálkoztam már azzal, hogy, amíg Lehel végzi a dolgát, azaz játszik, addig én is csináljam az enyém, de nem működött.Így aztán kipróbáltam azt, hogy bevonom Lehelt is a házimunkába és amikor kész vagyunk azzal nyugodtan tudunk együtt játszani.Ez bevált és a mai napig együtt csinálunk mindent.Igaz lassabb és nem is olyan tökéletes, de mindketten nagyon élvezzük.Tényleg elmondhatom, hogy amikor együtt vagyunk akkor az valóban azt jelenti, hogy együtt és nem azt, hogy egymás mellett, de külön is burokban.

Ma pl. tanítgattam Lehelt rajzolni, több-kevesebb sikerrel. Viszont egyre ügyesebben és magabiztosan tartja a ceruzát.Ha rajta múlna inkább golyóstollal rajzolna és nem sima lapra, az nem olyan érdekes, hanem könyvekbe.Lesz még néhány meccsünk emiatt ebben biztos vagyok.
Délután pedig pizzát sütöttünk, azt már Mama segédletével.Lehel természetesen mindent megakart vizsgálni így belenyúlt a tésztába, vagyis akkor még csak lisztes massza volt.Készítettem is egy videót, amin tökéletesen látszik, hogy mennyire utálja, ha koszos a keze.Csak azt sajnálom, hogy éppen leállítottam a felvételt amikor ő kéztörlő után nyúlt.

Igazi hóember

Még nem telt el 24 óra, hogy Lehellel szoba hóembereket csináltunk, és végre volt alkalmunk egy igazit is építeni.Reggel szépen havazott amikor felébredtünk, ezt kihasználtuk és reggeli után már ment is ki az udvarra. Végül is nem lehet tudni, hogy ez most meddig fog tartani, és már a havazás is elállt.Minden tökéletes volt a hóember születésére.
Már rutinosan lépdelt Lehel a havas udvaron, nem, mint először amikor még alig mert rálépni. Ezúttal Niki is ki jött velünk, és előjött belőle a jó gyerek énje, amilyen világ életében volt és az első dolga mi lehetett volna más, mint megdobni Lehelt.Mindketten kíváncsiak voltunk a reakcióra.Hangos nevetésben tört ki a kis drága, és követelte a maga nyelvén, hogy újra.Nem maradhattam ki én sem, és egy jó kis hócsata lett, persze finomítva, puha hógolyókkal.

Ezután belevágtunk a hóember projektbe.Lehel inkább csak nézte hogyan alakul a dolog.Néha oda jött megtapogatta,aztán ment tovább.Végül elkészült, és az eredménnyel mind elégedettek voltunk.

Csak azért is hóember

Panaszkodtam már, hogy milyen rossz ez az idei tél még egy hóembert sem tudtunk építeni Lehellel.Na de nem baj, megoldottuk kicsit másképpen.Leültünk bent a melegben és neki fogtunk hóembert készíteni
Lehel először lelkesen vetette bele magát a dologba, de a végén inkább "rajzolt".Igy is lett 3 "hóemberünk.Egy sima lapból kivágtuk, vagyis én kivágtam, Lehel meg ragasztotta egy másik lapra.Végül rajzoltunk neki szemet, orrot, gombokat stb.
Második hóemberünk vattából készült. Ez nem lett valami szép, mégis ennek az elkészitése tetszett Lehelnek a legjobban.
De a legszebb az az utolsó lett, Hó Buci.Igaz, hogy egy valódi hóember is hamarabb elkészült volna, mint ez.De megérte, és még el sem olvad.Műanyag tányérokból készült, (az eredeti ötlet papírtányérból), az orra egy régi golyóstoll piros vége, a szája körömlakk, szóval tényleg mindent felhasználtam.Szerintem nagyon szép lett!Ha nekem így sikerült,(kézügyességem a nullával egyenlő és lehet, hogy akkor még dicsértem is magam), akkor bárkinek sikerülne.Próbáljátok ki bátran:)

Képek és videók

Sokkal több kép készült mióta nem írtam, de kiválogattam azokat, amelyek nagyjából tükrözik, hogy hogyan is vagyunk, illetve voltunk a napokban.
Az időjárás nagyban befolyásolja továbbra is a napjainkat.Soha nem olyan idő lesz a következő nap, amilyet én szeretnék.Vártam, és várom a havat, hogy tudjunk legalább egy kis hóembert építeni.Ehelyett vagy esőt kapunk, vagy ami a jobbik igazi tavaszi napokat.

 

Na jó,volt egy téli napunk is, de akkor sem volt annyi hó, hogy legalább egy kicsi hóembert építsünk:( Este hullt a hó ismét,de ma reggelre,már nyoma sem volt:( 

 

De napjaink nagy részét,bent töltjük:















Mostanában  kedvenc a legó.Fél órát is képes egy helyben lenni,míg azzal játszik és nálunk ez hatalmas szó!Olyan girbe-gurba tornyokat épít, hogy nem is csoda, hogy állandóan újra kell kezdeni.De miután mérgelődik egy kicsit kezdi elölről.

 

Már az előző bejegyzésben is megemlítettem, hogy mindenhova fel tud mászni.Csak már nem tudok hova pakolni, mert így még jobban ki tud pakolni:

 És akkor két videó:

Blogszünet:(

..de már vége!!!

A blog jelenlegi arculatához illően Lehel kedvenc törpéjét idézem:”Ki nem állhatom!..jelen esetben a januárt!!!

Nem a véletlen műve és nem is az elfoglaltságom eredménye, hogy ennyi ideje nem adtam hírt magunkról. Mint már hosszú évek óta ez a január sem az enyém, illetve  a mienk.Most éppen a netünkkel volt valami, és egyik pillanaról a másikra nélküle maradtunk.Plusz a fényképezőgép, ami még 1 éves sincs, elromlott, csak csíkos képeket készít, és minél erősebb a fény, annál csíkosabb a kép.Kint nem is lehet használni.És akkor még csak a technikai dolgokról beszéltem!Ami még rosszabb, hogy ez idő alatt nagymamám is kórházban volt, a lába miatt, és tatám testvére meghaltL Szóval az idei januárunk is katasztrófális.De legalább Lehel jól van.Jövőre viszont, kihagyjuk a januárt és februárral kezdjük az évet!!!

Azt sem tudom, hogy miről írjak így hirtelenjében, annyi minden történt, de semmi nagy dolog csak apróságok.

A lényeg, hogy jól vagyunk.Volt egy kis havazás is, nem csak egy pici, így Lehellel ki tudtunk menni játszani.De másnapra el is olvadt.Beköszöntött egy kis tavasz, azt ki is használtuk, és sétáltunk nagyokat.A játszótérről haza sem lehet cipelni az úrfit.Amikor meghalja, hogy megyünk haza, vagy menekül az ellenkező irányba, vagy elkezd sírni.Várom a tippeket, hogyan győzhetem meg hiszti nélkül! Kaptam már tanácsot az egyik anyukától, aki azt mondta, hogy ő ilyenkor mindig beveti az „anya megy, ha jössz, ha nem” technikát, és neki mindig be is vállik.Nem tudom, nekem nem jött be.Amikor Lehelnek mondtam, húzott egyet a vállán, integetett, és elindult az ellenkező irányba.Gondoltam hátha nem vesz komolyan így a kis ház mögé álltam, hogy ne lásson, kb. 2 m-re Leheltől, azért nem túl messze, hogyha megijedne pillanat alatt ott legyek. Nem kellett, mert ahogy észrevette, hogy nem vagyok sehol, mosolygott és elszaladt nagy boldogan.Bezzeg mikor meglátott, el is szomorodott, hogy még sincs szabadság.

Közben megünnepeltük Mama névnapját, Lehel kellett volna odaadja a csokor virágot, de nem volt rá hajlandó.

Vasárnap kettesben volt néhány órát a nagyapjával, míg én beteglátogatóban voltam a Dédinél.Jól viselkedett, nem szokott vele gond lenni.

Ami még új, hogy Lehel mostmár mindenhova és tényleg mindenhova képes felmászni.Ha valahova nem sikerülne magától, akkor viszi a segédeszközeit, kisszék, hintaló stb.

Nagyjából és hirtelen ennyi, még hozzok majd képeket és néhány videót!De most ébredezik a Manóm!:)

Csigacsinta

Anyának lenni nem csak móka és kacagás, hiszen a gyerek mellé egy háztartás is jár.(Jó esetben) Vagy mégis az lenne? Ha igyekszünk azzá tenni akkor mindenképpen.Már többször írtam, hogy igyekszem bevonni Lehelt a házimunkába és szépen haladunk, egyre többet segít úgy, hogy az még hasznos is legyen.

Tegnap például palacsintát sütöttünk ketten.Azaz nem is palacsintát, hanem ahogy a megálmodója elnevezte csigacsintát.(A receptet itt találtam:katt ide )A sütés rész ugyan rám maradt, őt elküldtem mesét nézni, de a tészta bekavarásában nagyon sokat segített. A végeredmény nem csak finom lett, de látványos is, mármint Lehelen, le is kellett cserélni a pulcsiját:)))

Messze nem olyan szép, mint amilyennek kellene lennie, de nekem tetszik, a családnak is ízlett, mert a jókora adag estére el is fogyott.Lehel pedig imádta, nekem ez a lényeg:)

 

Vissza a színes hétköznapokba

Most, hogy vége lett az ünnepi időszaknak, sokaktól hallottam, hogy panaszkodnak,mert vissza kell térniük a szürke hétköznapokba.Annak a szürke, aki hagyja, hogy azzá válljon.Nekem könnyű, mert itt van Lehel, aki mellett színesek a napok.De igen, mi is visszarázódunk lassan a megszokott napjainkba:játszunk, végezzünk a házimunkat, sétálunk, ha az időjárás engedi.(Szerencsénkre most engedi, de nekem akkor is nagyon hiányzik a hó!:( Nem is igazi a tél anélkül!)
Lehel ma nagyon meglepett több alkalommal is.Először reggel.Arra ébredtem, hogy puszilgatja az arcom, finoman jelezte, hogy ideje lenne ébredni, ő bizony már éhes, mert amikor meglátta, hogy nyitva a szemem már mondta is, hogy:te, te, te-azaz tejcsit kér.
Később én takarítottam, ő meg kiment az ebédlőbe a nagyapjához, kb. 5 perc múlva vissza is jött, ment a biliért, a kezembe nyomta, hogy ana-ana.Rá is ültettem, ha már ennyire szerette volna, és tele is pakolta azonnal. Tiszta büszke voltam rá:))) Már napok óta csak a bilibe kakil, de mindig ha én mondom neki, hogy üljünk le, így reggelente, vagy estére, vagy ha látom, h készülődik vmi akkor gyorsan ráültetem, de magától még soha nem hozta.Tudom, hogy messze még az, hogy szobatiszta legyen, de azért ez már egy ígéretes kezdete annak.

És még mindig nincs vége a meglepetéseimnek.Takarítás után bementem a fürdőszobába, kiszedni a ruhákat a mosógépből.Lehel szokás szerint a nyomomban volt, csakhogy ezúttal nem valami rosszaságot eszelt ki, és nem is a mosógéphez ment, hogy segítsen kiszedni a ruhákat, hanem ment a szárítóért és húzta kifelé a helyéről.Tudta, hogy az is kelleni fog:)
Mostanában majdnem minden bejegyzésemben megemlítem az elméletemet, hogy tudna ő beszélni csak nem akar, de ma is kénytelen vagyok, mert ezzel is meglepett.Beszéltem apámhoz, és a mondatom utolsó szava az az volt, hogy nagyon.Erre Lehel rám néz és azt mondja mosolyogva, hogy nagyon.De olyan gyönyörű kiejtéssel, hogy csak lestem.Tegnap a játszótéren mondogatta, hogy hinta, de olyan hadarva, hogy alig lehetett érteni.Ezzel szemben ez a nagyon,  nagyon szép volt.Természetesen utána nem mondta többet.
Most éppen alszik, mert délben nem akart...Kiváncsi vagyok mit tartogatt még ez a nap számunkra?:)

Újévi bejegyzés

S mint ilyen mi másról is szólhatna, mint a szilveszter esténkről és az év első napjáról.

Rövid leszek, mert nem mondhatnám, hogy eseménydús volt az esténk.Annál inkább nyugodt és szeretetteljes. Lehel viszonylagosan jól viselkedett, sokat játszottunk, bohóckodtunk, jókat ettünk, nagyokat nevettünk.Egészében véve majdnem olyan volt, mint minden esténk.Lehellel minden este egy szilveszter:)
Éjfélkor koccintottunk, Lehel keze sem maradt üresen ő is kapott egy poharat, amiben tea volt és azzal koccinthatott.Ő inkább rögtön inni szeretett volna belőle, de azért teljesítette a kívánságunkat és szépen koccintott, majd puszit is adott.Ezt gyors menetben, mert kabát, sapka és irány az utca, hogy megnézzük a tűzijátékot.A házunk elől is tökéletesen látszik, nincs értelme ezért felmenni a központban, plusz Lehellel nem is mennék, vagyis még néhány évig nem.Nagyon tetszett neki, szorította a nyakam, közben tátott szájjal, és hatalmas szemekkel nézte a számára még ismeretlen fényeket.Annyira a hatása alá került, hogy még miután bementünk hosszú percekig csak ült csendben.Ritkaság!:)De bepótolta, mert még fél 2ig pizsama partiztunk.
A mai napunk, azaz 2012 első napja is hasonló hangulatban telt el. 10ig aludtunk, ami nem is olyan késő ha azt nézzük, hogy Lehel minden nap addig alszik, pedig azért ennél korábban leszokott feküdni.
Délután kimentünk Nagymamámékhoz egy kicsit, új évet köszönteni.Lehel nagyon elemében volt se perc alatt mindent felforgatott.
Sokat írtam már arról, hogy Lehel nem nagyon akar beszélni.Nagymamáméknál megint bebizonyosodott, hogy jól gondolom és valójában jóval több szavas a szókincse, mint amennyit használ. Állt Mamámmal szembe.Mama:-Nézd mit ad neked Dédi?
Lehel erre széttárta kezét, nagy komolyan ránézett és azt mondta:-Mit? Azelőtt soha nem hallottam tőle ezt.
Itthon folytatta a szokásos tevékenységeit mit sem törődve azzal, hogy milyen nap is van ma.Igaza van, hiszen ez is csak egy nap:)