Ügyeskedünk

Lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy már tavaly is mondtam, hogy ki nem állhatom az őszben (és télben), hogy nagyon korán sötétedik.Lehel alkalmazkodik és 7 óra körül veszi a pizsamáját, hogy alszik.Persze nincs abból semmi, és ha ráadom a pizsamát akkor elvágják az álmosságot és ugyanúgy fent van sokáig, mint pizsama nélkül lenne.De legalább van időnk kicsit "munkálkodni", így készültek ezek is.Bevallom a kukacnak nem adtam hosszú életet, de már 1 hete a helyén van, és nem szedte szét a fiatal úr.Egyszer borította fel véletlenül, de akkor is szaladt hozzám, hogy:"jaj, jaj, elesett!"

Ceruzatartó kukac:)

A másik jóval egyszerűbb volt, viszont annál tovább fognak tartani:

Hűtőmágnesek

"Tota" :D

Láthattátok már itt a blogban is, hogy anyukám micsoda tortákat tud csinálni.Gyönyörűek és nagyon finomak is.Az én szerepem a torta készitésben egészen addig terjed,míg a külalakra nem kerül sor.Abba eddig nem mertem bele kontárkodni.Tudjátok béna vagyok nem vagyok valami ügyes.Viszont ma megpróbálkoztam a lehetetlennel, és azt hiszem egészen tűrhető lett ez a csupa csoki kutyus.Tegnap készült a konyhánkban egy gitár torta, és Lehel annyira szeretett volna tortát enni,(na meg napok óta nyúz, hogy tota, tota)hogy sütöttünk egy kicsit, de a mamája azt mondta, hogy neki most nincs türelme a díszitéshez.Hát így született meg az első tortám, és az is lehet, hogy nem az utolsó.Lehelnek minden esetre nagyon nagyon ízlett, már a "tál tisztitás" után át kellett öltöztetnem:))

Készülődünk a húsvétra

Bizony jövő héten már húsvét, így mi is készülődünk már rá. Az ilyenkor szokásos dolgokkal... nagytakarítás?....  ....arról inkább ne beszéljünk.Attól is boldog vagyok, ha 1 órát (és akkor sokat mondtam ) kitart a rend.Anyukák tudjátok, a kis gyerek és a rend még csak egy mondatban sem fér meg.
Viszont a tulipánok, és madárkák sikerét látva (Lehel azóta is mindenkinek megmutatja őket) úgy döntöttem, hogy készítünk Lehellel néhány húsvéti dolgot is.Ilyenek lettek:

 

Persze rásegítünk még "rendes" dekorációval is:

Tavasz a szobában is....

Tegnap nagyon hideg szél fújt, így aztán nem is nagyon mentünk ki csak egy rövid időre.De mi bent sem unatkoztunk, leültünk és tavaszt csaltunk a szobába is.
Közös munka volt, mert mindketten annyira vettük ki a részünket amennyire tudtuk.Lehel is élvezte, de ez látszik a képen is.Főleg amikor elkészültek akkor tetszett neki nagyon.Azt amelyik a lámpán van már akkor ragasztottam fel mikor ő aludt délben.Kifárasztotta a nagy munka-főleg minden széthajigálni- és elaludt. De amikor felébredt és meglátta még felragyogott a kis arca.Ahogy felemeltem,hogy közelebbről is megnézze átment kiscicába és úgy akart vele játszani.Végül, hogy le ne szakadjon kiegyeztünk abban.hogy csak fújni szabad.

Madárkáink

Tulipánok

 

Virágok

Lehel és a szilvás gombóc

Igen, ez egy külön story.Lehet, sőt biztos, hogy így leírva illetve olvasva nem olyan vicces, de voltak pillanatok mikor már a könnyem is kicsordult a nevetéstől közben.

Kicsit homályos, de ez egy huncut kacsintás:)

Egyik délután kitalálta, hogy mi lenne ha szilvás gombócot csinálnánk.Lehel azonnal partner volt ebben, már száguldott is kifelé a konyhába.Amibe csak tudott abba belemászott vagy így, vagy úgy.A krumplit is kilőtte villával és hasonlók.Aztán elkezdtük a tésztáját csinálni.Kihoztam 2 tojást, letettem az asztalra, ő persze azonnal felkapta az egyiket, és próbálta kinyitni, mint a Kinder tojást:)))Mondom neki, hogy nem így kell, figyelj majd én megmutatom, hogy hogyan.Odaütöttem szépen a tál széléhez, Lehelnek ez annyira tetszett, hogy a másikat ő fogta és teljes erejéből odacsapta a táblához  Most, hogy haragudjon rá az ember mikor ő csak segiteni akart  Szegény nem értette, hogy mit nevetünk annyira.Látta, hogy nincs mit kezdeni velük ott is hagyott néhány percre, de mire nyújtani kellett a tésztát megérkezett.A nyújtófát is Lehel módra fogja, azaz csak az ujja hegyével, nehogy maszatos legyen a keze.Aztán megkóstoltattam vele a szilvalekvárt....Lehel utálja a lekvárt....tésztát sem hajlandó enni, ha abban lekvár van.Azért nagy nehezen megnyalta, de mikor megérezte, hogy mi ez, vágott egy savanyú pofát, elkezdett köpködni és még a nyelvét is letörölgette  Ezután már csak útban volt, ezért elővettük a már bevált módszert, amit alkalmazni szoktunk, ha kiakarjuk küldeni a konyhából, össze liszteztük a kezét.Ez mindig bejön.Most is megtörlgette, majd mérgesen kivonult  

Kézlenyomat

Most, hogy oda kint állandóan süt a nap, Lehel is állandóan kint lenne.De ez nem lehetséges éppen ezért még jobban le kell foglalni a fiatalembert, mint eddig. Most éppen ezt találtuk ki:) Készitettünk mi ilyet még mikor Lehel kisebb volt, akkor annyira nem érdekelte a folyamat, most viszont már aktivabban részt vett.

Az eredmény messze nem tökéletes, de nem is ez a fontos:)

Ezt is tegyük bele

Itt mi lesz?

Lehel dolga, anya dolga

 Már említettem, hogy nálunk igazából nem válik el ez a kettő.Próbálkoztam már azzal, hogy, amíg Lehel végzi a dolgát, azaz játszik, addig én is csináljam az enyém, de nem működött.Így aztán kipróbáltam azt, hogy bevonom Lehelt is a házimunkába és amikor kész vagyunk azzal nyugodtan tudunk együtt játszani.Ez bevált és a mai napig együtt csinálunk mindent.Igaz lassabb és nem is olyan tökéletes, de mindketten nagyon élvezzük.Tényleg elmondhatom, hogy amikor együtt vagyunk akkor az valóban azt jelenti, hogy együtt és nem azt, hogy egymás mellett, de külön is burokban.

Ma pl. tanítgattam Lehelt rajzolni, több-kevesebb sikerrel. Viszont egyre ügyesebben és magabiztosan tartja a ceruzát.Ha rajta múlna inkább golyóstollal rajzolna és nem sima lapra, az nem olyan érdekes, hanem könyvekbe.Lesz még néhány meccsünk emiatt ebben biztos vagyok.
Délután pedig pizzát sütöttünk, azt már Mama segédletével.Lehel természetesen mindent megakart vizsgálni így belenyúlt a tésztába, vagyis akkor még csak lisztes massza volt.Készítettem is egy videót, amin tökéletesen látszik, hogy mennyire utálja, ha koszos a keze.Csak azt sajnálom, hogy éppen leállítottam a felvételt amikor ő kéztörlő után nyúlt.

Igazi hóember

Még nem telt el 24 óra, hogy Lehellel szoba hóembereket csináltunk, és végre volt alkalmunk egy igazit is építeni.Reggel szépen havazott amikor felébredtünk, ezt kihasználtuk és reggeli után már ment is ki az udvarra. Végül is nem lehet tudni, hogy ez most meddig fog tartani, és már a havazás is elállt.Minden tökéletes volt a hóember születésére.
Már rutinosan lépdelt Lehel a havas udvaron, nem, mint először amikor még alig mert rálépni. Ezúttal Niki is ki jött velünk, és előjött belőle a jó gyerek énje, amilyen világ életében volt és az első dolga mi lehetett volna más, mint megdobni Lehelt.Mindketten kíváncsiak voltunk a reakcióra.Hangos nevetésben tört ki a kis drága, és követelte a maga nyelvén, hogy újra.Nem maradhattam ki én sem, és egy jó kis hócsata lett, persze finomítva, puha hógolyókkal.

Ezután belevágtunk a hóember projektbe.Lehel inkább csak nézte hogyan alakul a dolog.Néha oda jött megtapogatta,aztán ment tovább.Végül elkészült, és az eredménnyel mind elégedettek voltunk.

Csak azért is hóember

Panaszkodtam már, hogy milyen rossz ez az idei tél még egy hóembert sem tudtunk építeni Lehellel.Na de nem baj, megoldottuk kicsit másképpen.Leültünk bent a melegben és neki fogtunk hóembert készíteni
Lehel először lelkesen vetette bele magát a dologba, de a végén inkább "rajzolt".Igy is lett 3 "hóemberünk.Egy sima lapból kivágtuk, vagyis én kivágtam, Lehel meg ragasztotta egy másik lapra.Végül rajzoltunk neki szemet, orrot, gombokat stb.
Második hóemberünk vattából készült. Ez nem lett valami szép, mégis ennek az elkészitése tetszett Lehelnek a legjobban.
De a legszebb az az utolsó lett, Hó Buci.Igaz, hogy egy valódi hóember is hamarabb elkészült volna, mint ez.De megérte, és még el sem olvad.Műanyag tányérokból készült, (az eredeti ötlet papírtányérból), az orra egy régi golyóstoll piros vége, a szája körömlakk, szóval tényleg mindent felhasználtam.Szerintem nagyon szép lett!Ha nekem így sikerült,(kézügyességem a nullával egyenlő és lehet, hogy akkor még dicsértem is magam), akkor bárkinek sikerülne.Próbáljátok ki bátran:)

Csigacsinta

Anyának lenni nem csak móka és kacagás, hiszen a gyerek mellé egy háztartás is jár.(Jó esetben) Vagy mégis az lenne? Ha igyekszünk azzá tenni akkor mindenképpen.Már többször írtam, hogy igyekszem bevonni Lehelt a házimunkába és szépen haladunk, egyre többet segít úgy, hogy az még hasznos is legyen.

Tegnap például palacsintát sütöttünk ketten.Azaz nem is palacsintát, hanem ahogy a megálmodója elnevezte csigacsintát.(A receptet itt találtam:katt ide )A sütés rész ugyan rám maradt, őt elküldtem mesét nézni, de a tészta bekavarásában nagyon sokat segített. A végeredmény nem csak finom lett, de látványos is, mármint Lehelen, le is kellett cserélni a pulcsiját:)))

Messze nem olyan szép, mint amilyennek kellene lennie, de nekem tetszik, a családnak is ízlett, mert a jókora adag estére el is fogyott.Lehel pedig imádta, nekem ez a lényeg:)

 

Mézeskalács

Az az igazság, hogy mi régen soha nem sütöttünk, mármint anyukám nem sütött.Már megértem, hogy miért, hiszen annyi munkája volt abban, hogy mindig szép karácsonyunk legyen, 2 gyerek mellett nem lehetett könnyű, pláne, hogy húgom egy az egyben olyan angyalka volt, mint Lehel.

Viszont már a tavaly úgy döntöttünk Nikivel, hogy mi bizony sütünk mézeskalácsokat.Tavaly sem sikerültek rosszul, de az idei jobb lett. Az íze nagyon nagyon finom, és a díszítés is tetszik.Igaz az utóbbiban én inkább csak asszisztáltam, valahogy nincs meg a kéz ügyességem az ilyen pepecs munkához,na meg a türelmem sem.Azt mostanában másra használom.

Az idén már Lehel is beszállt a munkába, nem vitte túlzásba, de legalább nem is rosszalkodott sokat:) Tőle már az is hatalmas segítség.













Néhány kép az elkészült mézeskalácsokról:

Adventi hangulat...

...igen minket is elkapott szépen, ahogy az kell! De erről szól az advent, nem csak lélekben várjuk az ünnepet, hanem a lakást is ünneplőbe öltöztetjük.Most adventkor, ez alatt a 4 hét alatt!Nem előtte, ahogyan az manapság szokássá válik.Vagy az csak számomra furcsa,hogy mire el jön advent első vasárnapja már teljes karácsonyi díszben talál nagyon sok házat.
Mi Lehellel szombattól máig mindig ügyeskedtünk valamiben.Vagyis igyekeztünk,elkészült az adventi koszorú, a 3D-s hópelyhek, amit a tavaly tanultunk meg(Köszi Csöpp:), meg apróságok. Ami nagy munka még az a mézeskalács sütés lesz, azt is tavaly csináltam először.Mit meg nem tesz az ember, hogy minden tökéletes legyen a gyereke ünnepében.
Itt vannak a képek is, hogy lássátok milyen is lett: