2011. október 29., szombat

Tubi

 Tegnap kora este a kapunk előtt találtunk egy beteg galambot.Apám szerint még csak fióka, aki repülni tanulhatott amikor megütötte a szárnyát.Persze befogadtuk, most az udvaron tanyázik míg meg nem gyógyul szegényke, utána szabadon engedjük.
Nem túl kreatívan Tubi lett a neve(nem én neveztem el).Érdekes,hogy Lehel nem félt tőle szinte cseppet sem.Bennem szokás szerint több volt a félsz.Nagyon szelíd kis madár, de valamiért én akkor sem tudok megbízni az állatokban, pedig szeretem őket, de kiszámíthatatlanoknak szerintem.Igaz ők ok nélkül nem támadnak, de soha nem lehet tudni, h mitől ijednek meg.




1 megjegyzés:

  1. Az állatok közelsége, a gondoskodás róluk, nagyon jót tesz a gyereklelkeknek!! De megértelek! Én is végig szorongtam az állatkertet, amikor be-benyúltak etetni, vagy az állatsimogatóban a kecskék erőszakosan vették el a kaját!:))
    Lehelt nagyon érdekli, és olyan óvatosan nyúl felé!! Kíváncsi vagyok, mi lesz Tubival????:))

    VálaszTörlés