Boldog Új Évet!

Újévi köszöntö

Újesztendõ, vígság szerzõ, most kezd újulni,
újulása víg örömet most kezd hirdetni.
Hirdeti már a Messiást eljöttnek lenni,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei!
Új napokkal, bor, búzával látogass minket.
Így szentelünk mi is Neked víg esztendõket.
Elmúlt tõlünk az ó idõ, melyben bánkódtunk,
bánat miatt siralomra gyakran jutottunk.
Jutott hozzánk az új idõ, melyben vigadjunk,
vigadással Úr Jézusnak glóriát mondjunk!
Újesztendõ, vígság szerzõ, most kezd újulni,
újulása víg örömet most kezd hirdetni.

Újévi fogadalmat mi nem teszünk csupán egyet, hogy jövőre is itt leszünk Nektek!:)

Minden kedves rokonunknak, barátunknak, ismerősünknek, és olvasónknak kívánunk nagyon Boldog Új Évet!

A 2011-es év margójára

Év végén mindig átgondolom, hogy milyen is volt az eltelt év, és filozofálok egy kicsit arról, hogy mi várhat ránk a következőben. Az idén ezt itt is megteszem, de inkább képekben.
Hála Istennek egy igazán boldog éven vagyunk túl. Bár, mint sokan tudjátok nem indult zökkenőmentesen, hiszen januárban kórházban töltöttünk egy hetet, hogy kinek a hibája volt inkább már nem firtatnám.De ugyanolyan volt a szituáció, mint a bárányhimlőnél. Szerencsére, kisebb megfázásokat leszámítva ezeken kívül nem volt Lehel beteg.

A másik nagy megpróbáltatása az volt a télnek Lehel számára, hogy olyan sokat kellett a végére várni.Nagyon vártuk már a tavaszt, és amikor végre elérkezett, minden percét kiélveztük odakint, ahogy a nyárnak is.







Sok fontos esemény is volt az idén.Nekünk a legfontosabb az Lehel első szülinapja volt.Már nagyon vártam(nem tudom miért, ez valami anyadolog lehet, hogy a gyerek első szülinapját úgy várjuk, mint kis gyerek a karácsonyt), és ha nem is úgy volt minden, ahogy szerettem volna, de megünnepeltük kellő módon még pedig három részletben.

 Természetesen nem csak ez volt nagy esemény, hiszen Nikoletta ballagása, Edináék esküvője, na meg a Bogiéké is az idén volt.Az utóbbin sajnos Lehel nem tudott ott lenni. Plusz a keresztény ünnepek, amelyek számomra szintén nagyon fontosak.

Voltak nagyon jó korszakaink, amikor Lehel igazi kis angyal volt, mindenben segített, a maga kis ügyes, de azért kis esetlen módján.Máskor viszont átment valóságos kis ördögbe, aki már-már az őrületbe kergetett azzal, hogy mennyire akaratos és eleven.
Most az angyal énje a dominánsabb!






És nem mehetek el szó nélkül a hatalmas külső változás mellett sem, ami tényleg nagy fiút csinált a kisbabámból:

 

Hihetetlen, ahogy elrepült ez az év.Év elején még egy mászni is alig tudó kisbaba volt, most pedig már igazi nagy fiú, aki futkározik.Szinte egyetlen egy dologban nem változott, az pedig a gyönyörű, édes mosolya.

Jövőre nehezebb év vár ránk, hiszen el kell válnunk, anya munkába, Lehel pedig bölcsibe megy majd.Lehet, hogy nekem nehezebb lesz majd megszokni, hogy nem vagyunk annyit együtt, de valószínűleg mindkettőnknek jót fog tenni. 

Az idén azt is megtanultam, hogy nem érdemes tervezgetni, mert akkor soha nem úgy jön össze, ahogy szerettem volna.De azért csak várunk jövőre, ezek úgy sem rajtunk állnak.Ha minden igaz akkor jövőre ott kell legyünk Niki és Józsi eljegyzésén, ami nyáron lesz, bár a lánykérésen már túl vannak.Amit még nagyon várunk az Kati mama és Erzsike látogatása, ami ha Isten is úgy akarja akkor összejön.

Ami viszont biztos, hogy jövőre is írok majd a blogba.

Egér jár

...gondolhattuk volna, ha nem tudnánk, hogy nincs egerünk, és ha nem értem volna tetten a kisegeret.Én teregettem, Lehel a karácsonyfa körül jött-ment.Aztán egyszer csak csendre lettem figyelmes.Ez már eleve gyanús mifelénk, mert semmi jót nem jelent, ha nem hallom, hogy mit csinál.Lehel sehol.Persze azonnal észrevettem, hogy a spájz ajtó nincs bezárva.Lehel ott eszegetett bent, a tészta szélét rágcsálta  Mikor meglátott, gyorsan arrébb állt.Utána ezzel szórakozott, mindig bement, becsapta maga mögött az ajtót és várta, hogy utána menjek.De csak akkor engedett be, ha kopogtam, és olyankor is csak benézhettem, már csapta is be az ajtót az orrom előtt.Ő meg jókat nevetett rajta.

Karácsony

Eredetileg egy bejegyzésben szerettem volna az egész karácsony megörökíteni, de olyan hosszú lett volna, hogy inkább így két részletben osztom meg veletek az ünnep élményeit.
Karácsony első napján mindig Nagymamámékhoz szoktunk kimenni és együtt ebédel a család.Ez ebben az évben nem így volt, most ők jöttek hozzánk.Amikor megérkeztek mi éppen a havazást néztük az ablakban.(Sajnos nem maradt meg belőle semmi, úgyhogy az idén sem volt fehér karácsonyunk, bármennyire is vágytam rá.De hátha jövőre az lesz:)Lehel nagyon aranyosan szaladt eléjük, puszit adott, kérés nélkül.Utána leültette őket, hogy játszanak vele. Amikor mondtam neki, hogy nem mutatja meg nekik mit hozott még a Jézuska, mert a legót azt rögtön hozta, akkor megfogta a Dédije kezét és vitte be a szobába. Ott szépen mindent megmutatott, majd amikor úgy gondolta, hogy most már elég kinyitotta az ajtót, hogy mehet kifelé mindenki.De nem ment előre, megállt az ajtóban, és megvárta míg mindenki kiment, utána jött ő is.Először megbizonyosodott róla, hogy senki nem maradt bent.Nagyon édes volt:)

Húgom készített ültetőkártyákat mézeskalácsból:)

Az ebéd közben is nagyon jól viselkedett...nem tudom mi lett vele, de az elmúlt hetekben jó fiú lett.Ahogy kipanaszkodtam magam itt a blogon, mintha csak megérezte volna, hogy anyának kicsit sok már ez a viselkedés megváltozott és átment jó fiúba.A kérdés csak az, hogy meddig tart ez.Persze most is eleven, de nem elviselhetetlen mértékben, mint akkoriban volt.

Miután teletömte a pocakját, még játszott egy keveset mindenkivel.Hízelgett, huncutkodott, kacarászott. Gondolom teljesen elfelejtkezett arról, hogy neki délben aludnia kell, mert 4 után kezdett elálmosodni csak, akkor viszont 5 perc alatt el is aludt.
Este végre nem a legó volt a fő játék, hanem a kis ház és a hintaló.Illetve neki főleg a hintaló.Engem behívott a házába, jobban mondva betuszkolt, ő pedig kiment játszani.Ha kiakartam jönni nem engedte, nyomott visszafelé.Néha bejött hozzám, megpuszilt, leült,de nem maradt sokáig ment is tovább.
Később eszébe jutott a mostanában sokat gyakorolt műsorszáma, azaz toporog körbe-körbe és a végén meghajol, tapsra várva.Ha valaki nem tapsol akkor odamegy hozzá és megmutatja, hogy hogyan kell tapsolni.Mikor jó kedve van akkor táncol, vagy énekel is.Sztáralkat:)

Karácsony második napja már jóval csendesebben, nyugodtabban telt.Eredetileg úgy volt, hogy ma átmegyünk Edináékhoz, de Levi sajnos beteg lett.Hét elején pöttyök jöttek ki rajta, ami súlyosodott és szerdára kiderült, hogy kanyarós szegény:(  Így ma csak pihengettünk, mármint én, Lehel pedig élte a szokásos napjainak egyikét.Húgom-tudom van egy löket benne- elkészítette a tökéletes frizurát Lehelnek.A képen szépen látszik a mű.Nagyon vagány lett!Igazi kis pasi:)Összességében igazi ünnep volt.Jól mondják, hogy a karácsony egy gyerekkel az igazi:) Remélem még nagyon sok karácsony tölthet együtt így ebben a formában a család.Ó, igen...nem is mondtam nektek, a nagy karácsonyi készülődésben és ünneplésben kiment a fejemből.Húgomnak szerdán megkérte a kezét a párja így bővül a családunk:)

Facebookra töltöttem fel még több képet(katt ide).

Szenteste

24-én délután, amíg Lehel aludt gyorsan feldíszítettük a fát.A gyors most tényleg gyorsat jelent, mert kb.10 perc alatt meg volt, igyekeztünk nagyon, ismerve Lehel alvási szokásait. Meg is jelent nemsokára az ajtóban.Amikor meglátta a fát, elkezdett táncolni körülötte, majd egyenként megnézegette, megtapogatta a díszeket.Az idén éppen azért került az ebédlőbe a karácsonyfa, mert itt tényleg csak akkor van kint Lehel, ha van vele valaki.Igaz ki tud menni egyedül is, de akkor megyek utána:)

Féltettem, hogy nehogy magára rántsa a fát.De miután szemügyre vette, többet nem is piszkálta a díszeket.Nagyon jól viselkedett.Este vacsora után Lehellel bementünk mesét nézni, amikor megunta javasoltam, hogy menjünk ki, nézzük meg mit csinálnak a többiek.Az ajándékai természetesen már a fa alatt sorakoztak.Mindenki ajándékai odakerültek, nem akartam, hogy külön-külön kapja meg mindenki Jézuskájától.

Nem is Lehel lett volna, ha elsőként nem a csokit találja meg:)) Utána nem is akart semmit sem megnézni.Persze aztán megnézegetett mindent szépen sorjában.Ilyen még nem is volt, hogy minden nagyon elnyerje a tetszését, Mikuláskor, szülinapon mindig volt, ami kevésbé jött be neki, de most nem.
Igaz a kedvence a legó volt, azt pakolászta egész este, el sem lehetett tőle venni, de azért mindennel foglalkozott egy keveset.
Nagyon jó érzés volt látni, hogy mennyire élvezte az egész szentestét.
Néhány kép:

Neki így is tetszik

Kerivel és a jövendő keresztapuval

Áldott ünnepet!

Kívánunk mindenkinek Istentől megáldott békés, boldog karácsonyt!

"A házakban mindenhol kalács illatozzon,
Fenyõfák alatt gyertyaláng ragyogjon.
Szívedbe költözzék nyugalom, s szeretet,

Hozzon a karácsony békét s örömöt NEKED!"

Mézeskalács

Az az igazság, hogy mi régen soha nem sütöttünk, mármint anyukám nem sütött.Már megértem, hogy miért, hiszen annyi munkája volt abban, hogy mindig szép karácsonyunk legyen, 2 gyerek mellett nem lehetett könnyű, pláne, hogy húgom egy az egyben olyan angyalka volt, mint Lehel.

Viszont már a tavaly úgy döntöttünk Nikivel, hogy mi bizony sütünk mézeskalácsokat.Tavaly sem sikerültek rosszul, de az idei jobb lett. Az íze nagyon nagyon finom, és a díszítés is tetszik.Igaz az utóbbiban én inkább csak asszisztáltam, valahogy nincs meg a kéz ügyességem az ilyen pepecs munkához,na meg a türelmem sem.Azt mostanában másra használom.

Az idén már Lehel is beszállt a munkába, nem vitte túlzásba, de legalább nem is rosszalkodott sokat:) Tőle már az is hatalmas segítség.













Néhány kép az elkészült mézeskalácsokról:

Honnan szedte?

Még mindig nem mondhatom azt, hogy beszél...sajnos.De már a nemet és igent mondja, szépen tudatosan használja.Az az érdekes, hogy míg a nemet szépen kiejti, addig ha igent akar mondani, akkor azt mondja:dá(da-románul igen)De hogy honnan szedhette, fogalmam nincs, mert senki nem beszél a környezetében románul, sőt az én román tudásom...hát...khm...khm...finoman szólva is hiányos, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam.
Ez nagy kérdés és még nem is az, hogy honnan hallhatta, hanem, hogy miért nem mondja inkább az igent mikor tudja, hogy azt kellene.Ha visszakérdezek, hogy igen akkor azt mondja:da, da.Ráadásul olyan hangsúllyal, hogy még nekem kellene rosszul éreznem magam amiért visszakérdeztem!

Az első hó

Végre havazott nálunk!Igaz nem sokat, és nem is maradt meg, mert 2 napig esett az eső előtte, és most is esik, de legalább Lehel látott egy kis havat.Tavaly is látott, de akkor még olyan nagyon pici volt.Most is éppen csak kiszaladtunk 2-3 percre, hogy megnézze.

Nagyon tetszett neki.Ennyit még soha nem magyarázott.Olyan édes volt, hogy azt nem tudom elmondani szavakkal.Látni és hallani kellett volna.Sokat mondogatta, h e mi, e mi...szerintem azt akarta mondai, hogy ez mi:) Meg magyarázott ő még sokat, de azt nem értettem.Próbáltam is egy videót csinálni, de nem igazán látszik az arca. Viszont, hogy hogyan mozog az kivehető:)

Pillanatok

Esős napunk van...Lehel éppen alszik, így van időm elmesélni, hogy a héten kis angyal :) Egy édes kis angyal :)
Egyik este mondtam neki, hogy Lehel anya most megveti az ágyát addig menj még játszani, hogy haladjak.Erre ő leültetett az ágyamra, és egyesével hozta oda nekem a lepedőt, párnát, kispárnát, a legviccesebb az az volt amikor a paplant húzta maga után, de nem adta fel, és szépen rátette az ágyra.Nekem csak annyi dolgom volt, hogy elrendezzem az ágyon:)
Másik nap kint vagyok a konyhába, Lehel pedig bent a keresztanyjával.Hallom, h nyílik, záródik az ajtó, mert azt mindig bezárja maga után, gondoltam biztos mindjárt jön hozzám, de eltelik egy kis idő és sehol.Megnézem, hát szépen felült és "olvasott", azaz lapozgatta a könyvet.
Tegnap készülődök mosogatni, erre Lehel oda jön, hogy vegyem fel.Felveszem, és mondom, hogy:-Lehel anya most felmosogat, aztán játszik.
Lehel inti, hogy ne!
Kérdezem tőle, hogy akkor ki fog felmosogatni, mire ő nagy bájosan azt mondja:Mama:)))
Kész probléma megoldva:)
Bárcsak beszélne már:)

Klicsko látogatása

 Szombaton vendégünk érkezett.Már nagyon vártuk, hiszen hetekkel ezelőtt lefixáltuk az időpontot, csak sajnos akkor abban maradtunk, hogy pénteken jön szombaton megy, de ez nem így lett.Sajnos ilyen a segédlelkészek időbeosztása:( De mi így is nagyon örültünk neki, hogy 1 napot együtt tölthettünk.Arról most nem írok, hogy milyen jó barát is, hiszen már dicsértem is eleget:)

Ami érdekes, hogy az én kicsi fiam, aki mostanság inkább kis ördög, olyan volt egész nap, mint egy földre szállt angyal.Teljesen kicserélődött abban a percben, ahogy Klicsko megérkezett.Amit a Klicsko Mikulás hozott sem hajigálta szét, vagy esett neki az édességeknek, hanem szépen megnézegette, aztán letett.Délben pedig 1,5 órát aludt a megszokott 20-30 perc helyett.Egyedül az nem tetszett neki, hogy az én ágyámra üljön le Klicsko.Igazi kis férfi védi a terültét:)) Ebből aztán nagy küzdelem lett, amit 3-1 arányban Lehel nyert, nem meglepő:))

Ezután, ha már nagyon nem bírom a gyűrődést akkor szólok Klicskonak, hogy jöjjön látogasson meg minket, mert Lehel azóta is jól viselkedik.Persze nem csak akkor várjuk:)

                       

Új frizura

 

Hetek óta készülök már az új frizurára, legalább is lélekben.Sajnáltam a szép kis haját, meg féltem, hogy sírni fog, és attól is, hogy esetleg nem áll majd neki olyan jól ez a nagyon rövid fiús frizura.Soha nem volt még ennyire rövid haja, hiszen mikor született is hosszabb haja volt.

Tegnapelőtt viszont rászántam magam, mert minden reggel keserves sírással járt a fésülködés, főként, hogy hátul már elég hosszú volt és hamar összekócolódik neki, szinte feleslegesen bajlódni vele.De hát csak meg kell fésülni, mert hosszú. Tegnap pedig meg is valósítottuk és megszabadultunk a kócos fürtöktől.Sokkal könnyebben ment, mint amire számitottam, nem sírt, és nem is hisztizett, csak egyszer kellett szünetet tartani, mert megunta egy helyben. Nekem nagyon tetszik az eredmény :) Olyan igazi nagy fiú lett így :)

Nem, nem, nem

Mintha beakadt volna a magnószalag, mást se hajtogatok egész nap.Nyáron is volt egy ilyen korszakunk, de az sokkal elviselhetőbb volt, biztosan azért, mert nem a négy fal között kellett átvészelnünk.
Állandóan rosszalkodik, lehetetlen leültetni játszani, semmi sem köti le.Kb. 3 napja mást se csinál csak felmászik, ahová csak tud, mindent lehajigál, tönkretesz.A laptopot, amit még csak most kapott már eltörte, szétnyitotta erőből az meg kettétört.Hiába nem ilyen mini Herkuleseknek tervezték.

A legjobban az bánt, hogy nem hallgat rám. Mindig azt mondom, hogy el lehet szépen is magyarázni a gyereknek, hogy mit miért nem lehet, és akkor egy idő után majd nem csinálja. De most kezdek kételkedni ebben, és magamban is.Mintha semmit sem érne a szavam.Szép szóval mondom, nem érdekli, elmagyarázom és rákérdezek, hogy megértette-e és most már jó fiú lesz mosolyogva inti, hogy nem.Rácsapok a kezére, kinevet, kicsit erősebben csapok rá akkor meg könnyes szemmel szalad hozzám, hogy ne haragudjak rá.Megölel, puszilgat, simogat, csak ne legyek mérges, igyekszik kiengesztelni, ahogy csak tud.Ilyenkor nagyon nehezemre esik, de nem mutatom, h sikerül, mert akkor azt hiszi, hogy ezzel mindent el lehet rendezni.Akkor hiába mondtam vagy tettem addig bármit is, igyekszem következetes lenni, de mikor nem látom, h beválik akkor nagyon nehéz annak maradni:(
Elég elkeserítő a helyzet most, nem tudom meddig fog tartani, de kikészülők tőle teljesen.Most valahogy nem találom az arany középutat, ami eddig mindig meg volt a szigor és a szeretet között.Még mindig azt mondom, hogy szeretettel több mindent el lehet érni, mint szigorral, de anélkül sem megy, csak most kicsit tanácstalan vagyok a hogyant illetően.Egyesek azt mondják, hogy kinövi, de én abban nem hiszek, hogy csak úgy elmúlna, azért tenni is kell!