Hubiló

Hubi

Az ugyan mi lehet? Először én is csak néztem, amikor Lehel használta ezt a kifejezést.Nálunk nincs olyan, hogy paci és társai (sihuhu,tütü, meg nem is tudom miket szoktak mondani) mindennek meg van a rendes neve és azt használjuk.A paci még néha volt mondva, de Lehel kijavította, hogy az ló.Ha már a gyerek is lónak mondja, akkor igazán vicces lenne, ha a felnőttek paciznának.
Van egy tv csatorna, a Duck tv, biztos hallottatok már róla, ha még sem nem sokat vesztettek, mert végtelenül,( hogy is fogalmazzam meg, hogy az ne legyen sértő)....egyszerű! Tényleg csak kicsik szeretik és csak nekik mutat olyat, ami leköti őket.Már még Lehel is unja, pedig ritkán nézi (hol maradnak ezek a Százholdas pagony lakóihoz,akiket már fejből sorol). Abban van egy Hubi nevű szereplő.
Valamelyik nap látott a tv-ben egy vizilovat, mire elkezdi nekem mondani, hogy Hubiló, Hubiló.Leesett, hogy mit akarMivel Hubi egy víziló, így minden víziló Hubi.Logikus, nem?

Alszunk?

Még mindig nincs kész a szobánk,( soha nem leszünk már kész!!!) így addig a másik szobában alszunk Lehellel együtt egy kétszemélyes ágyon.Nem a legkényelmesebb vele aludni, mert olyan, mint egy kis propeller. Egyik éjjel a következő történt:
-Anya, anya!!!
-Tessék Lehel!-azt sem tudtam félálomban, hogy hol vagyok, azt meg pláne nem, hogy mi lehet a baj.
-Alszunk?
-Igen kincsem, mi most alszunk.
-Jó!-mondta és adott egy puszit, majd elfordult és aludt tovább.

Teetlek

Azt mondják a világ egyik legszebb szava az, hogy szeretlek.Vitathatatlan.De attól lesz igazán szép, hogy olyan mondja, akit mi is nagyon szeretünk.Egy anya pedig kit szerethetne mindennél jobban, ha nem a gyerekét.Azt hittem, hogy annál szebb és meghatóbb szó nem is lehet, mint mikor először mondta nekem, hogy "anya".Akik ismernek tudják, hogy tőlem elvárt módon szépen megkönnyeztem a nagy eseményt. De tévedtem, a legszebb az nemrég hangzott el.Lehel odafutott hozzám, megölelt, megpuszilt és mosolyogva azt mondta, hogy "teetlek". Kell ennél több?:)

Tigris mánia

Szeretem Micimackót.Nem véletlen, hogy elég sok Micimackós dolog veszi körül Lehelt pici baba kora óta.De most kezdem megunni, ugyanis Lehel szeretett bele.Nem a bájosan együgyű maciba, vagy a félős Malackába, hanem Tigrisbe.Imádja, ha mesét néz csak a Tigri-t lehet bekapcsolni.Pont ezért már leszedtem neki már pl. a Micimackó csodálatos világát, Malacka, a hős-t,Tigris színre lép-etMicimackó és a Zelefánt-ot.Könyvek közül is csak a Tigris színre lép jöhet szóba.








Ma pedig már oda jutottunk, hogy a Tigris plüssel mentünk vásárolni, mert anélkül nem volt hajlandó.Kivéve, ha megengedem, hogy hozzon egy labdát, akkor meg már inkább a Tigris, az nem tud elgurulni :))
Értem, hogy miért éppen a Tigris a kedvenc, hiszen melyik más mesehőssel azonosulhatna aki maga is olyan örökmozgó, mint a Tigris.

Pupi

Újabban mindenre ez a megoldás.Ha elesik, megüti magát, vagy fáj neki valami akkor jön hozzám és mutatja, hogy hol fáj.Mondja is, hogy :"páj"
Erre én:És mit csináljak vele?
Lehel:Pupi, pupi.(puszi)
Megkapja a puszit és közli, hogy már nem is fáj.Hiába anya puszija mindenre megoldás.

Most mutasd meg....

Álom manók akcióban

 

Akár ülve

Vitathatatlan, hogy a gyerekek akkor a legédesebbek ( a nevetés után), amikor alszanak.Azt nem mondhatom, hogy ilyenkor a legnyugodtabbak, bár a többségre igaz, Lehelre ez pont nem, erről már meséltem is (KATT IDE), de nagyon nagyon édes.Mostanság pedig ott alszik el, ahol éppen utolérik az álom manók, és ahogy éri.

Mesenézés közben

Szőnyegen :)

Vagy az asztalnál

Kicsi hősöm

Egyik este Lehel összeveszett a nagyapjával  Azt hittem megszakadok a nevetéstől, nah meg a büszkeségtől. Apám megcsikolta Lehelt mire Lehel közölte mérgesen, hogy nem, nem!De hát a nagyapja ettől nem hagyta abba, így a kis pukkancsom leszállt az ágyról, és kb. 2 m-rel arrébb ment, majd mérgesen visszafordult és azt mondta a nagyapjának, hogy tuta (buta)  Apu nem hitte, hogy komolyan gondolja úgyh megkérdeztem, hogy Lehel ki a buta.Mire gyönyörűen válaszolt, hogy tata tuta.A nagyapja meg, hogy anya, aki ilyet tanitott.Lehel megtiltakozott ezerrel, h nem, nem, nem, aztán megint mondta neki, hogy tuta.Apu meg azt akarta mondani, hogy anyád a buta, de nem jutott addig csak annyit mondott, hogy anyád, mert Lehel már mondta is utána, hogy anád tuta  Ki lett osztva a nagyapja is, meg a dédnagyanyja is(akit egyébként sem szeret). Látjátok már is van egy védelmezőm

Gumicukor

 

Ha van valami, amiben nem kérdéses, hogy kire hasonlít ez a gyerek (nah jóóó, sok mindenben nem kérdés, mert olyan ügyes, okos, szép és főleg szerény, mint az édesanyja...legalábbis szerintem, és ezért válik kérdésesé) az az édesszájúsága.Ezt mindkét részről örökölhette, és örökölte is, mert ha engedném mindkettőnkön túltenne, vagy túl enne. 

Ez is, az is

Lehellel tényleg nem lehet unatkozni,mindig történik valami velünk, vagy ha éppen csend van akkor a kis bohóc kitalál valamit azonnal.

• A minap voltunk egy kicsit a piacon.Igen, most már abban a korban vagyunk, h bizony tetszik neki ez is, az is, mindent megakar nézni.Érdekes, hogy nem a játékosoknál áll meg, hanem, ahol kislapátokat, seprűket, szóval ilyen háztartási eszközöket árulnak.Egyébként a piacon is mindenki ismeri, messzire köszön minden árusnak.Viszont az egyik nagyon aranyosan meg is jegyezte, hogy milyen érdekes, hogy annak ellenére, hogy ilyen kis barátságos, mégis milyen szégyenlős, hogy meg sem szólalAha...csak ezért nem!Mondtam is, hogy akkor nagyon szégyenlős, mert otthon sem gyakran szólal meg.
• Nőnapkor vettem neki virágot, vagyis nem neki, hanem inkább helyette.Azt adta oda a mamájának, és a keresztanyjának. Nem is volt ezzel probléma, előbb megnézegette, aztán szépen odaadta. Viszont látta, hogy ez mennyire tetszett nekik akkor egész nap azzal szórakozott, hogy megszerezte a virágokat és vitte odaadni, újra és újra.Eddig nem is szerette a virágot, most meg egész nap nézegette, puszilgatta őket.

• A jó idővel nem, hogy csökkentek volna a hisztik, inkább több lett, mert folyton kint lenne.Akárki jön veszi a sapkát, gyakran nem is az övét, hogy ő bizony megy ki.Egyik reggel még pizsamában volt, mikor kitalálta, hogy felvegye a sapkát.Ha meg kint vagyunk, nem akar bejönni.Ilyenkor alkalmazza a gumiember figurát, amitől rosszul vagyok   
• Ma ismét nyiratkozás volt.Még nem volt olyan hosszú,mint a legutóbb,de nem szerettem volna,ha húsvét előtt rövidül meg nagyon,így túl estünk rajta most,és addig még nő egy kicsit.. 

Lehel és a szilvás gombóc

Igen, ez egy külön story.Lehet, sőt biztos, hogy így leírva illetve olvasva nem olyan vicces, de voltak pillanatok mikor már a könnyem is kicsordult a nevetéstől közben.

Kicsit homályos, de ez egy huncut kacsintás:)

Egyik délután kitalálta, hogy mi lenne ha szilvás gombócot csinálnánk.Lehel azonnal partner volt ebben, már száguldott is kifelé a konyhába.Amibe csak tudott abba belemászott vagy így, vagy úgy.A krumplit is kilőtte villával és hasonlók.Aztán elkezdtük a tésztáját csinálni.Kihoztam 2 tojást, letettem az asztalra, ő persze azonnal felkapta az egyiket, és próbálta kinyitni, mint a Kinder tojást:)))Mondom neki, hogy nem így kell, figyelj majd én megmutatom, hogy hogyan.Odaütöttem szépen a tál széléhez, Lehelnek ez annyira tetszett, hogy a másikat ő fogta és teljes erejéből odacsapta a táblához  Most, hogy haragudjon rá az ember mikor ő csak segiteni akart  Szegény nem értette, hogy mit nevetünk annyira.Látta, hogy nincs mit kezdeni velük ott is hagyott néhány percre, de mire nyújtani kellett a tésztát megérkezett.A nyújtófát is Lehel módra fogja, azaz csak az ujja hegyével, nehogy maszatos legyen a keze.Aztán megkóstoltattam vele a szilvalekvárt....Lehel utálja a lekvárt....tésztát sem hajlandó enni, ha abban lekvár van.Azért nagy nehezen megnyalta, de mikor megérezte, hogy mi ez, vágott egy savanyú pofát, elkezdett köpködni és még a nyelvét is letörölgette  Ezután már csak útban volt, ezért elővettük a már bevált módszert, amit alkalmazni szoktunk, ha kiakarjuk küldeni a konyhából, össze liszteztük a kezét.Ez mindig bejön.Most is megtörlgette, majd mérgesen kivonult  

Locs pocs...itt a tavasz? (képekben)

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?

Leheletét érzed-e?

Virágszájjal rád nevet

virágszagú kikelet.

Rád füttyent egy bokorból,

füttyös madár-torokból.

Rügyes ággal meglegyint,

s érzed, tavasz van megint!

Nem félek az árnyékomtól:)

De jó kint lenni:D

Nézd anya!

Ez mi?

Futáááááás!

Szeretetbonbonok

Általában így szoktam nevezni azokat a kis szeretetgetéseket, amiket Leheltől kapok nap, mint nap.Ő maga egy igazi szeretetbomba, ha mosolyog, nevet az ember lelke rögtön felmelegszik tőle, és olyankor senkit nem érdekel, hogy milyen gondjai vannak.Nem csak én mondom ezt, mert nyílván én nem kicsit vagyok elfogult vele, végülis az anyukák már csak ilyenek (a lényeg, hogy ő csak a szeretet érezze és az elfogultságot nem minden esetben).Ha rossz kedvünk van, vagy éppen összevesztünk, már így a családban egymás közt, Lehel belibben a szobába és már el is van felejtve minden, mindenki rákoncentrál.
Néhány számomra nagyon kedves szokása, ami

1. Reggelente puszival ébreszt.
2. Este mielőtt elalszik megpuszil, majd a két kis kezét az arcomra teszi.
3. Néha minden előzmény és ok nélkül odaszalad hozzám és megpuszil.
4. Felkéreszkedik az ölembe és megcsípi az arcom, ahogyan a nagyanyók szokták.Azt, hogy honnan szedte ez nem tudom.
5. Ha már hosszabb ideje dolgozom valamit pl. a konyhában, vagy takarítok, oda jön megfogja a kezem, és leültet, hogy pihenjek.
6. Mikor zene szól, fogja a kezem, hogy menjek táncolni vele.
7. Néha csak úgy mellém ül és végig simitja a hajam.Egyébként is szeret vele babrálni.
8. Amikor elmegyek itthonról mindig úgy vár haza, hogy a nyakamba ugrik és egy hatalmas öleléssel nyugtázza, hogy anya mostmár itthon van. 
9. Arra is van megoldása, ha haragszom rá, mert éppen rossz fát tett a tűzre.Rögtön látja már a nézésemből is, hogy valami nem stimmel, és azonnal megoldja a helyzetet egy nagy nagy öleléssel.

Ez csak néhány apróság a sok kedves gesztusból, amit kapok Leheltől.De ezek azok, amelyek elfeledtetik velem, hogy fáradt vagyok és azt is, hogy sokszor nehezen bírom az elevenségét.

Vissza a színes hétköznapokba

Most, hogy vége lett az ünnepi időszaknak, sokaktól hallottam, hogy panaszkodnak,mert vissza kell térniük a szürke hétköznapokba.Annak a szürke, aki hagyja, hogy azzá válljon.Nekem könnyű, mert itt van Lehel, aki mellett színesek a napok.De igen, mi is visszarázódunk lassan a megszokott napjainkba:játszunk, végezzünk a házimunkat, sétálunk, ha az időjárás engedi.(Szerencsénkre most engedi, de nekem akkor is nagyon hiányzik a hó!:( Nem is igazi a tél anélkül!)
Lehel ma nagyon meglepett több alkalommal is.Először reggel.Arra ébredtem, hogy puszilgatja az arcom, finoman jelezte, hogy ideje lenne ébredni, ő bizony már éhes, mert amikor meglátta, hogy nyitva a szemem már mondta is, hogy:te, te, te-azaz tejcsit kér.
Később én takarítottam, ő meg kiment az ebédlőbe a nagyapjához, kb. 5 perc múlva vissza is jött, ment a biliért, a kezembe nyomta, hogy ana-ana.Rá is ültettem, ha már ennyire szerette volna, és tele is pakolta azonnal. Tiszta büszke voltam rá:))) Már napok óta csak a bilibe kakil, de mindig ha én mondom neki, hogy üljünk le, így reggelente, vagy estére, vagy ha látom, h készülődik vmi akkor gyorsan ráültetem, de magától még soha nem hozta.Tudom, hogy messze még az, hogy szobatiszta legyen, de azért ez már egy ígéretes kezdete annak.

És még mindig nincs vége a meglepetéseimnek.Takarítás után bementem a fürdőszobába, kiszedni a ruhákat a mosógépből.Lehel szokás szerint a nyomomban volt, csakhogy ezúttal nem valami rosszaságot eszelt ki, és nem is a mosógéphez ment, hogy segítsen kiszedni a ruhákat, hanem ment a szárítóért és húzta kifelé a helyéről.Tudta, hogy az is kelleni fog:)
Mostanában majdnem minden bejegyzésemben megemlítem az elméletemet, hogy tudna ő beszélni csak nem akar, de ma is kénytelen vagyok, mert ezzel is meglepett.Beszéltem apámhoz, és a mondatom utolsó szava az az volt, hogy nagyon.Erre Lehel rám néz és azt mondja mosolyogva, hogy nagyon.De olyan gyönyörű kiejtéssel, hogy csak lestem.Tegnap a játszótéren mondogatta, hogy hinta, de olyan hadarva, hogy alig lehetett érteni.Ezzel szemben ez a nagyon,  nagyon szép volt.Természetesen utána nem mondta többet.
Most éppen alszik, mert délben nem akart...Kiváncsi vagyok mit tartogatt még ez a nap számunkra?:)

A 2011-es év margójára

Év végén mindig átgondolom, hogy milyen is volt az eltelt év, és filozofálok egy kicsit arról, hogy mi várhat ránk a következőben. Az idén ezt itt is megteszem, de inkább képekben.
Hála Istennek egy igazán boldog éven vagyunk túl. Bár, mint sokan tudjátok nem indult zökkenőmentesen, hiszen januárban kórházban töltöttünk egy hetet, hogy kinek a hibája volt inkább már nem firtatnám.De ugyanolyan volt a szituáció, mint a bárányhimlőnél. Szerencsére, kisebb megfázásokat leszámítva ezeken kívül nem volt Lehel beteg.

A másik nagy megpróbáltatása az volt a télnek Lehel számára, hogy olyan sokat kellett a végére várni.Nagyon vártuk már a tavaszt, és amikor végre elérkezett, minden percét kiélveztük odakint, ahogy a nyárnak is.







Sok fontos esemény is volt az idén.Nekünk a legfontosabb az Lehel első szülinapja volt.Már nagyon vártam(nem tudom miért, ez valami anyadolog lehet, hogy a gyerek első szülinapját úgy várjuk, mint kis gyerek a karácsonyt), és ha nem is úgy volt minden, ahogy szerettem volna, de megünnepeltük kellő módon még pedig három részletben.

 Természetesen nem csak ez volt nagy esemény, hiszen Nikoletta ballagása, Edináék esküvője, na meg a Bogiéké is az idén volt.Az utóbbin sajnos Lehel nem tudott ott lenni. Plusz a keresztény ünnepek, amelyek számomra szintén nagyon fontosak.

Voltak nagyon jó korszakaink, amikor Lehel igazi kis angyal volt, mindenben segített, a maga kis ügyes, de azért kis esetlen módján.Máskor viszont átment valóságos kis ördögbe, aki már-már az őrületbe kergetett azzal, hogy mennyire akaratos és eleven.
Most az angyal énje a dominánsabb!






És nem mehetek el szó nélkül a hatalmas külső változás mellett sem, ami tényleg nagy fiút csinált a kisbabámból:

 

Hihetetlen, ahogy elrepült ez az év.Év elején még egy mászni is alig tudó kisbaba volt, most pedig már igazi nagy fiú, aki futkározik.Szinte egyetlen egy dologban nem változott, az pedig a gyönyörű, édes mosolya.

Jövőre nehezebb év vár ránk, hiszen el kell válnunk, anya munkába, Lehel pedig bölcsibe megy majd.Lehet, hogy nekem nehezebb lesz majd megszokni, hogy nem vagyunk annyit együtt, de valószínűleg mindkettőnknek jót fog tenni. 

Az idén azt is megtanultam, hogy nem érdemes tervezgetni, mert akkor soha nem úgy jön össze, ahogy szerettem volna.De azért csak várunk jövőre, ezek úgy sem rajtunk állnak.Ha minden igaz akkor jövőre ott kell legyünk Niki és Józsi eljegyzésén, ami nyáron lesz, bár a lánykérésen már túl vannak.Amit még nagyon várunk az Kati mama és Erzsike látogatása, ami ha Isten is úgy akarja akkor összejön.

Ami viszont biztos, hogy jövőre is írok majd a blogba.

Egér jár

...gondolhattuk volna, ha nem tudnánk, hogy nincs egerünk, és ha nem értem volna tetten a kisegeret.Én teregettem, Lehel a karácsonyfa körül jött-ment.Aztán egyszer csak csendre lettem figyelmes.Ez már eleve gyanús mifelénk, mert semmi jót nem jelent, ha nem hallom, hogy mit csinál.Lehel sehol.Persze azonnal észrevettem, hogy a spájz ajtó nincs bezárva.Lehel ott eszegetett bent, a tészta szélét rágcsálta  Mikor meglátott, gyorsan arrébb állt.Utána ezzel szórakozott, mindig bement, becsapta maga mögött az ajtót és várta, hogy utána menjek.De csak akkor engedett be, ha kopogtam, és olyankor is csak benézhettem, már csapta is be az ajtót az orrom előtt.Ő meg jókat nevetett rajta.