Beteges Mikulás

Ez már a harmadik Mikulásunk volt, de sajnos ez most más volt, mint az eddigiek.Lehel már nagyobb, okosabb és sajnos rosszkedvűbb is volt, mint eddig.
Az egész ott kezdődött, hogy már a cipőjét sem akarta kitenni, mert attól félt, hogy elviszi a Mikulás.No igen, a gyerek hamar rájött, hogy olyan világban élünk, amiben nem szabad megbízni akárkiben:)





Miután jó néhányszor bevitte a cipőjét, és alaposan kihisztizte magát, bevonult mesét nézni, így a Mikulás végre elhozhatta az ajándékokat.Nem maradt más, mint várni, hogy mikor vesz észre őket.De Lehelnek esze ágában nem volt kidugni az orrát, sőt, ha kihívtam akkor is szépen kijött, de a fejét véletlen sem fordította volna az ellenkező irányban.Elmentem akkor én arra, Lehel utánam, és az ajándékok még mindig észrevétlenül árválkodtak.Csak a "Lehel, nézd mit hozott a Mikulás!" mondat után vette észre azokat.

Még el sem jutott addig, hogy megnézegesse az ajándékokat, már hányt egyet szegénykém.Utána jobban lett, de nem vitte túlzásba így sem, kicsit bágyadtan, kicsit fáradtan bontogatta az ajándékait.

Néha kicsit feléledt, nevetett, visítozott, de ezek mindig csak néhány percig tartottak. A vége mindig az volt, hogy leült és kirakózott vagy kártyázott.Ennek ellenére látszott, hogy mindennek nagyon örül, és minden tetszett neki, de valahogy az ágyat sokkal vonzóbbnak találta aznap este.

Kulás

Értettem én mindig is, hogy miért jó az üzleteknek és a csokigyáraknak az, hogy már november elején roskadásig rakják a polcokat a Mikulás csokikkal, viszont eddig hidegen hagyott.Most, hogy a saját bőrömön érzem ennek a reklám fogásnak a hatását már kevésbé.Lehelt meg pláne nem hagyja hidegen.Amikor meglátja a Mikulás figurákat kedves gyerekből átmegy követelőző mini terroristába és kiabálja, hogy "Kulás!!!Kulás!!!Kulás!!!"Nem elég elmagyarázni ilyenkor a hisztiző gyereknek, hogy miért nem kaphatja meg mindig amit akar még a "kedves, együtt érző" anyukákkal is jó pofizni kell, hiszen az ő gyerekük aztán soha nem csinált ilyet.Ha egyszer én is ilyen álszent lennék akkor remélem lesz valaki, aki észhez térit, ha másképpen nem leültet, hogy olvassam csak vissza néhány blog bejegyzésem.

Az ígért videók

Míg Lehel a keresztanyjával játszik gyorsan kihasználom az időt, hogy betartsam a tegnapi ígéretemet és feltöltsek néhány videót.

Mikulás

A tegnapi Mikulás hangulat ma csak fokozódott.Nálunk mindig 5.én este járt a Mikulás, mert hétköznap dolgoztak a szüleink, és így nehezen kivitelezhető lett volna, hogy reggelre hozza az ajándékokat.Ezt a mintát követjük most is, és ezért nálunk ma este járt a Mikulás.
Már délután kikészítette Lehel a cipőjét, kis drága volt, mondtam neki, hogy vigye ki az ajtó elé és tegye le, ő meg már ment is, bár láttam rajta, hogy nem érti miért is kell azt odatenni mikor nem ott a helye.

Ezután átjött Józsi, és megkapta az ajándékát.Természetesen neki a csoki Mikulás jött be ma is.Csomagolással együtt megette volna. De nagyon ügyes volt, mert kiöntötte a zacskóból az édességet  és nem esett neki azonnal, hanem fogta az üres zacsit és vitte a kukába.Ilyenkor olvadozok tőle.

Közben a Mikulás letette az ajándékokat a cipők mellé, csak Lehel nem akart még véletlenül sem bemenni, hogy meglássa.Olyan jól érezte az ebédlőben magát, hogy hiába mentem be én is, nem jött utánam.Fél óra biztosan eltelt mire rá lehetett venni, hogy bejöjjön. De rögtön felragyogott az arca, ahogyan meglátta a csomagokat. Persze a Mikulás csokikat vette először észre, és más már nem is érdekelte.Ha bevittük a csomagokat akkor tűnt fel neki, hogy egy pici csoki Mikulás van a cipőben is.Ez különösen tetszett neki, el is kacagta magát rajta.

Bent már hajlandó volt megnézni, hogy mi van még a csomagokban, bár az édességek láttán el-el csábult, azt el is pakoltam tőle, ne is lássa.Azt hiszem kitart egy jó ideig:)))

Először a könyvet csomagolta ki, nagyon tetszett neki, lapozgatta szépen, nézegette.Le sem akarta tenni.Hiába az anyja fia:D

Viszont ugyanígy jártunk a "Pa"-val is, azaz a plüss lovacskával.Nem zenél, hanem olyan hangot ad ki, mint mikor megy és a patái kopognak.Nahát ez nálunk nem számít erre a hangra is tökéletesen lehet táncolni:)Ölelgette, szaladt vele körbe-körbe.Egyértelmű siker volt!

 Ahogyan a tanuló telefon is, az nekem is tetszik, csak olyan sokáig tud zenélni, ha arra van állítva:)Ezt még kis segitséggel, kicsit félszegen bontogatta.Bezzeg a következőt,a Thomas gőzmozdonyt(ami nekünk felnőtteknek a legjobban tetszett) már nagyon ügyes, pillanat alatt kicsomagolta.Gondolom egyértelmű, hogy hogyan, úgy tépte a papirt, mintha mindig ezzel foglalatoskodna.

 Lehel nagy kedvence a laptop volt,úgy tartotta, nézte, nyomogatta, használta az egeret, mintha tényleg egy laptopot használna, és valamit olvasna a neten:) Egész este ezzel játszott, mindenhova vitte magával, le-leült, nyomogatta, mikor megunt egy helyben ülni arrébb költözött vele,de 1 percre nem hagyta volna el.Esetleg annyi időre tette félre míg megölelgette a lovacskát, vagy telefonált egyet.Mindig tanitgatom, hogy mondja a telefonba, hogy haló, de eddig nem akarta, ma viszont meglepett, mert szépen mondta mikor nem is számítottam rá:)
Nagyon jól sikerül kis este illetve esték voltak.Ilyenkor én is annyi energiával töltődök fel, ami jó ideig elég és Lehelhez kell is, nem is kevés:)
Készítettem néhány videót is, ha időm és fiam engedi holnap feltöltöm őket:)

Ferenc nap és az első Mikulások

Az előző bejegyzésben említettem, hogy 3 nap is megünnepeltük anyukám szülinapját.Ennek az az oka, hogy ő éppen Ferenc napkor született, az édesapját pedig így hívják Így együtt is megünnepeljük mindkettejüket.Erre tegnap délután kerítettünk sort.Mint mindig már itt sem az ünnepeltek álltak a középpontban, hanem Lehel.Nagyon aranyosan odaadta az ő ajándékát, majd ment is tovább, mert sok tennivaló várt még rá.Mindig igyekszik felforgatni az egész házat(itt is).De most nem mehetett csakúgy rosszalkodni, mert itt már járt a Mikulás és meg kellett néznie, hogy mit hozott neki.Először próbálkozott vele, hogy hátha kinyitja neki valaki, de ha ez nem sikerült akkor hozzálátott egymaga.

A Mikulás jó munkát végzett, alaposan be volt csomagolva, de csak sikerült Lehelnek kibontani.Igaz, hogy mindent bevetett rágta, tépte, kézzel-lábbal dolgozott, de megérte.Egy nagyon szép kis xilofont kapott.Nem is kellett neki mondani, hogy mit csináljon vele, amint sikerült teljesen kibontani, megfogta az ütőket és már játszott is rajta.Mondanom sem kell, hogy bal kézzel látott neki.Ekkor a jobb kezébe adtam a másik ütőt is(bocsánat, ha pontatlanul hívom ütőnek, lehet van valami hivatalosan neve is, de nem tudom, hogy mi az), hogy játsszon mindkettővel.Meg is próbálta egyetlenegyet ütött vele, de nem volt az igazi.Azonnal megoldotta a problémát, ne panaszkodjak, hogy nem használja mindkét ütőt és még szóljon is áttette azt is a bal kezébe és úgy zenélt.Találékony:)

 

Ebéd után aludt egyet, nem vitte most sem túlzásba, mintha be kellene tartania a maximum fél órát.

Amikor felébredt átmentünk Józsikához (ő anyukám unokatestvére, aki szemközt lakik nagymamámékkal)Mi is nagyon szerettük gyerekkorunkban, mert mindig értett a nyelvünkön és mindig volt nála csoki:)) Lehel is szereti pedig eddig ritkán találkozott vele, mert a nyarat külföldön töltötte.Most már még jobban fogja szeretni, mert rájött, hogy ő aztán nem ismeri azt a kifejezést, hogy nem szabad.Mindent megengedett neki, mindenhova bevitte magával, mindent megnézhetett felfedezhetett. Sokszor csak azt láttam, hogy egy kis szőke fejtető rohan a folyosón, mert annyi látszott az ablakból. Nagyon aranyos volt Józsika, mert több helyre is elrejtett édességet Lehelnek, ezzel biztosan elérte, hogy mikor legközelebb átmegyünk ugyanott keressen valamit:))

Miután hazajöttünk átjöttek a barátnőmék, akikkel már tegnap megbeszéltük, hogy meglátogatnak minket.Majd rá néhány percre a másik barátnőm a férjével.Lehel rögtön neki esett a zacskóknak és mint, aki még soha nem evett csoki Mikulást ki is harapott egy darabot szegény Mikulás derekából.Kellett nekem azt mondani, hogy nem szabad ma már semmi édességet enni.

 Lehet, hogy ezért pörgött fel annyira, de nagyon jól el volt, játszott, szaladgált, nevetgélt, táncolt.Jó hangulatú kis este lett.És Lehelnek még nagyon sokáig tartott miután elmentek, mert semmi álmosságot nem tudtam felfedezni rajta bármennyire is szerettem volna.Nem volt könnyű elaltatni, de megérte, mert sok vidám percünk volt.