Kis dumás

Nem olyan régóta beszél, mint szerettem volna, de minden egyes nap kárpótol ezért és igyekszik behozni a lemaradást.Olykor túl tejesítve, be nem áll a szája.Mond olyanokat, hogy vagy mindenki nevet vagy csak pislogunk, hogy ezt vajon honnan szedte.Ezeket mindig felírogatom, mert még az én memóriám sem tökéletes()

Egyik este szólongatta anyukámat:
-Mama!Mama!-de amikor látta,hogy nem figyel rá, nagy komolyan megkérdezte-Mama tyüket(süket) vagy?

Még a nagy havazás előtt történt, hogy jöttünk hazafelé, amikor a szomszéd kutyája elkezdett ugatni.Erre Lehel elkezd szaladni és közben azt kiabálja, hogy:-Menekülj!

Aztán vannak olyanok is, hogy a válaszain lepődöm meg.Pl. Odaadom neki a tejet és azt mondom:
-Tessék Husi!
Mire ő:-Köszi Husi!


Vagy egy másik ilyen:
Én:-Szeretlek!
Lehel:-Köszi szépen.
Nem kicsit vághattam meglepődött arcot, mert ahogy rám nézett helyesbített:
-Anyaaa, én is szeretlek.

Doktor bácsinál

A Mikulásozást követő napon már sokkal jobban volt, viszont este megint rosszul lett, így péntek reggel az volt az első dolgunk, hogy elmenjünk az orvoshoz.Látszik, hogy nagyon ritkán járunk hozzá, mert Lehel nagy boldogan lépdelt mellettem.A váróteremben rá sem lehetett ismerni, egy igazi angyal volt, szépen üldögélt, türelmesen várta, hogy sorra kerüljünk, pedig nem 1-2 percet kellett várnunk.Amikor bementünk a vizsgálóba, hangosan köszönt, anélkül, hogy mondanom kellett volna.Nagyon udvarias, kedves gyerek volt, addig míg az orvos meg nem nézte a torkát.Akkor rákiabált, hogy: "Hagyjál békén, te buta!" De ahogy békén hagyta, már nem volt semmi gond. A diagnózis:kezdődő torokgyulladás.Szerencsére még nagyon az elején csíptük el,így remélhetőleg néhány nap alatt teljesen helyre jön.

Beteges Mikulás

Ez már a harmadik Mikulásunk volt, de sajnos ez most más volt, mint az eddigiek.Lehel már nagyobb, okosabb és sajnos rosszkedvűbb is volt, mint eddig.
Az egész ott kezdődött, hogy már a cipőjét sem akarta kitenni, mert attól félt, hogy elviszi a Mikulás.No igen, a gyerek hamar rájött, hogy olyan világban élünk, amiben nem szabad megbízni akárkiben:)





Miután jó néhányszor bevitte a cipőjét, és alaposan kihisztizte magát, bevonult mesét nézni, így a Mikulás végre elhozhatta az ajándékokat.Nem maradt más, mint várni, hogy mikor vesz észre őket.De Lehelnek esze ágában nem volt kidugni az orrát, sőt, ha kihívtam akkor is szépen kijött, de a fejét véletlen sem fordította volna az ellenkező irányban.Elmentem akkor én arra, Lehel utánam, és az ajándékok még mindig észrevétlenül árválkodtak.Csak a "Lehel, nézd mit hozott a Mikulás!" mondat után vette észre azokat.

Még el sem jutott addig, hogy megnézegesse az ajándékokat, már hányt egyet szegénykém.Utána jobban lett, de nem vitte túlzásba így sem, kicsit bágyadtan, kicsit fáradtan bontogatta az ajándékait.

Néha kicsit feléledt, nevetett, visítozott, de ezek mindig csak néhány percig tartottak. A vége mindig az volt, hogy leült és kirakózott vagy kártyázott.Ennek ellenére látszott, hogy mindennek nagyon örül, és minden tetszett neki, de valahogy az ágyat sokkal vonzóbbnak találta aznap este.

Első hó

 Tegnap este lehullt az első hó!!!:) Igaz, hogy nem sok minden maradt meg belőle, de az élményen ez semmit sem változtat.Lehelnek most is nagyon tetszett.Hangosan kiabálta, hogy "hó", "pelhes hó" (pelyhes hó).Mégis csak szánkón érkezik a Mikulás, bár ha Lehelt kérdezitek az autó, amit lovak húznak:))

Advent

Beteg voltam....de már jobban vagyok,és várjuk a Mikulást.És készülünk a karácsonyra.

Egy este anya nélkül

Sokszor volt már olyan, hogy nem voltam itthon este, de olyan, hogy Lehel ne legyen itthon, és nem csak este, hanem egész délután és éjszaka sem, olyan még nem.

Azt hittem, hogy ő nehezebben, én pedig könnyebben viselem majd, de éppen forditva történt.Nekem nagyon hiányzott.Furcsa volt a nagy csend, és az is, hogy amit letettem délután egy helyre az még este is éppen ugyanott volt.Lehel meglepően jól kezelte a helyzetet.Nem hiányolt, nem akart hazajönni, és ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen alkalom nem is volt vele nagyobb probléma. Kicsit nehezen aludt el, és későn is.Pedig egész délután elemében volt, és úgy viselkedett, rosszalkodott, mintha csak otthon lenne.Aztán felébredt egyszer éjjel, hogy ő mesét szeretne nézni, de ha nem úgy lett akkor visszaaludt, igaz beletelt egy kis időbe.

Reggel szomorúan ébredt, de a keresztanyja pillanatok alatt megoldotta a helyzetet, és kiderült, hogy nem az volt az elkeseredés oka, hogy nincs anya ott, vagy,hogy nem a saját ágyában ébredt, csak megijedt, hogy nem fog reggeli tejcsit kapni.
Sokat elmond arról, hogy milyen jól érezte magát náluk az, hogy amikor Niki hazahozta és ő készült, hogy megy el, Lehel vele akart menni.Amúgy amikor megjöttek sem csinált nagy ügyet a "viszontlátásból", adott egy puszit, megölelt, és bement játszani.Nesze neked anya, a gyerek nélküled is jól el van!Nah de, hogy ennyire?

2,5 éves :)

Bizony,ma lett 2,5 éve,hogy beragyogja a napjaimat a kis szőkeségem.Rendhagyó módon "ünnepeltük" meg, külön-külön.Ma nem alszik itthon, most először töltjük külön az éjszakát így.Egyelőre csak a saját érzéseimről számolhatnék be, de holnap megírom, hogy viselkedett a keresztanyjáéknál....

Mindent ki kell próbálni

Lehel nem csak örökmozgó, de nagyon kiváncsi is.Mindent meg kell nézzen, mindent meg kell fogjon, így tanul a gyerek.Na meg utánozással,így mindent leutánoz, amit csak lát.Egy ilyen akciójának estek áldozatul a körmeim, és az ő körmei is. Élvezettel "festette", bezzeg amikor le kellett szedni a kicsi körmeiről akkor kiabált, hogy: "fáj, fáj". Azt hiszi, ha azt mondja, hogy "fáj", akkor abbahagyom, a másik ilyen varázsszava az, hogy "alszok".Nem mintha valóban fájt volna ki, de azt hiszem soha többet nem akar még körömlakkot látni sem.:))

Jó kifogás

Kérdeztétek miért nem írok gyakrabban.Sorolhatnám hosszan a jobbnál jobb kifogásokat, de inkább csak

annyit mondok, hogy ezért:

Kicsi udvarias

Fogalmam sincs mi lehet a levegőben, de az elmúlt napokban Lehel ezerrel pörög reggeltől estig megállás nélkül. Teljesen le- és kimerít, most még sem panaszkodni szeretnék, inkább dicsekszem egy kicsit, mert büszke vagyok Lehelre nagyon. Tudom ez nem újdonság, de most azért, mert igazán kis udvarias emberke.Mondogatja ő szépen már jó ideje, hogy köszi, és azt is, hogy köszi pépen.A szívesennel is barátkozik egy ideje, sőt olyan is volt, hogy már alapból úgy mondta:"köszi szívesen".De valamelyik este meglepett azzal, hogy odahozta nekem az egyik játékot és ahogy odanyújtotta, azt mondta: "Teszék". Nagyon édes volt, megköszöntem mire ő a legkedvesebb hangján azt mondta:"Nagyon szívesen"

Kulás

Értettem én mindig is, hogy miért jó az üzleteknek és a csokigyáraknak az, hogy már november elején roskadásig rakják a polcokat a Mikulás csokikkal, viszont eddig hidegen hagyott.Most, hogy a saját bőrömön érzem ennek a reklám fogásnak a hatását már kevésbé.Lehelt meg pláne nem hagyja hidegen.Amikor meglátja a Mikulás figurákat kedves gyerekből átmegy követelőző mini terroristába és kiabálja, hogy "Kulás!!!Kulás!!!Kulás!!!"Nem elég elmagyarázni ilyenkor a hisztiző gyereknek, hogy miért nem kaphatja meg mindig amit akar még a "kedves, együtt érző" anyukákkal is jó pofizni kell, hiszen az ő gyerekük aztán soha nem csinált ilyet.Ha egyszer én is ilyen álszent lennék akkor remélem lesz valaki, aki észhez térit, ha másképpen nem leültet, hogy olvassam csak vissza néhány blog bejegyzésem.

Kivételesen

Ma kivételesen nagyon szép idő volt, így egy kicsit több időt tudtunk kint tölteni.De nem csak ez volt kivétel, hanem, hogy sikerült Lehelről néhány képet készíteni.Zárójelben meg kell azért jegyezni, hogy nem volt egyszerű, cselekhez kellett folyamodni, de a végeredmény a lényeg.

Elmaradva

Megint elmaradtam egy kicsit a bloggal.Ennek nem az az oka, hogy lett volna valami gond, egyszerűen csak úgy eltelnek a napok, hogy erre vagy nem marad idő, vagy kedvem nincs, és még ha mindkettő meg is van akkor éppen nincs miről írjak.Stagnálunk.Elvagyunk.Nincs különösebben nagy esemény vagy változás, amit szeretnék megosztani.Ez nem azt jelenti hogy nem történik semmi velünk, mert örökmozgóm mellett nem lehet unatkozni egy percet sem.Állandóan magyaráz valamit, egyre érthetőbben.Viszont még mindig a "nefényképezz" korszakban:(Látszik is az alábbi képen,ezeknél jobbat képtelenség késziteni róla.

Vannak nagy változások is, de ezeket még nem szeretném megosztani, majd később visszatérünk rá.

Összegezve, nem kell aggódni jól vagyunk, nagyon is.És a blogról sem felejtkeztem el, amint lesz mesélni valóm már írom is.

Ügyeskedünk

Lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy már tavaly is mondtam, hogy ki nem állhatom az őszben (és télben), hogy nagyon korán sötétedik.Lehel alkalmazkodik és 7 óra körül veszi a pizsamáját, hogy alszik.Persze nincs abból semmi, és ha ráadom a pizsamát akkor elvágják az álmosságot és ugyanúgy fent van sokáig, mint pizsama nélkül lenne.De legalább van időnk kicsit "munkálkodni", így készültek ezek is.Bevallom a kukacnak nem adtam hosszú életet, de már 1 hete a helyén van, és nem szedte szét a fiatal úr.Egyszer borította fel véletlenül, de akkor is szaladt hozzám, hogy:"jaj, jaj, elesett!"

Ceruzatartó kukac:)

A másik jóval egyszerűbb volt, viszont annál tovább fognak tartani:

Hűtőmágnesek

Lehel és a fánk

Lehel még a fánkot sem úgy eszi, mint a normális gyerekek az emberek többsége.Csak erre kicsit későn, úgy 4-5 fánk után jöttem rá.Az egészből csak annyit láttam, hogy Lehel ül szépen az asztalnál kezében 1 fánkkal.De amikor kész lettem a többi fánk sütésével és közelebb mentem akkor vettem észre, hogy előtte már 4 fánk is van az asztalon, és ő éppen az 5.-et kezdi el "enni".Ugye a fánk nem elég édes, de van rajta porcukor, így Lehel azt lenyalogatta, és amikor elfogyott róla, félre tette és vette a következőt.Rászóltam, hogy nem szabad.Erre azonnal orvosolta a problémát és már pakolta is vissza a tányérra a többi közzé.Ha nem tudom nem fáj:)))

Lele

Mi az amit mindenki kérdez egy "ismeretlen" kis gyerektől? Az, hogy hogy hívnak téged?Lehel erre általában úgy válaszol, hogy "Lele"-ez a jobbik eset, de ezt sem értik.Aki nem tudja a nevét az néz értetlenül, hogy az vajon most milyen név lenne. Szerintem megunta, hogy hiába válaszol nem értik így egyik nap mikor megkérdezték tőle a válasza most nem az volt, hogy Lele, hanem, hogy "Édes".:))) Ezt legalább rögtön megértette a kérdező:)

Őszi megfázás...pipa

Túl vagyunk a menetrend szerinti őszi megfázáson.Lehel kezdte, én meg folytattam.Lehel mintagyerek ként viselte.Mindig jött, hogy "anya, ojom, csojog".A végén már akkor is jött, ha nem is csorgott neki.
Szerencsére nem volt komoly, de azért egy kicsit rányomta a bélyegét a napjainkra.Remélem erre az évre ezzel le is tudtuk a betegségeket.

Házimanó

Talán említettem már, hogy mennyire büszke vagyok arra, hogy Lehel milyen kis ügyes, segítőkész gyerek?:))Ha nem akkor most mondom, vagyis mutatom.A legszebb, hogy ezeket a pillanatokat csak úgy elkaptam, egyszer sem én mondtam, hogy csinálja ezt vagy azt.Néhány év múlva felhasználom, ha nem akar segiteni:)))

Porszívózni készül:)

mosogatás

Éppen törölget az ablakban (senki nem mondta neki), de ha meglátott egy mosolyt csak kaptam:)

Rajzolni jó!

Lehel eddig nagyon nem szeretett rajzolni.Illetve nem kötötte le túl sok ideig 1-2 perc után megunta.Most sem mondhatnám, hogy órákig el van vele, de azért már kicsit hosszabb időre foglalja le, és már nem kéri, hogy segítsek.Egyedül akar rajzolni, és amikor kész van a "műalkotás" jön, és elmondja, hogy mit ábrázol.Bevallom, szükséges is van a magyarázatra, mert nem mindig lehet felismerni, hogy mi is akar lenni.
Ezek pl. egy mackók, ha valaki nem jött volna rá azonnal.:)

Őszi munkálatok

Lőlő

Tegnapelőtt szüretelni voltunk Mamáméknál.(Tavaly nem voltunk kint, csak itthon- KATT IDE-) Lehel nagyon jó fiú volt, még segített is, és nem kellett állandóan szólongatni, hogy mit szabad és mit nem.Szőlő szedés ide vagy oda a "rendes anyukának" mindig van ideje kattogtatni:

 

Nem bíjom!!!

Tegnap pedig ismét munka várt ránk.Lehel ezt is nagyon élvezte, még jó idő is volt,így szaladgálhatott kedvére.Természetesen mindig éppen ott volt, ahol láb alatt lehetett.

Az utolsó szög is

Végre helyére került az utolsó szög is túl vagyunk a nagy munkán.Rend van és tisztaság.Az utóbbi miatt lettünk "csak" most kész, mert annak ellenére, hogy a szoba már lassan 2 hete rendben van, még mindig nem volt az igazi, hiszen amig máshol poroltak, festettek elkerülhetetlen volt, hogy itt sem legyen minden pormenetesen.De meg van és ez a lényeg.Nem is én lennék, ha nem mutatnám meg képeken is.
Még munka közben:

És az eredmény:

Hubiló

Hubi

Az ugyan mi lehet? Először én is csak néztem, amikor Lehel használta ezt a kifejezést.Nálunk nincs olyan, hogy paci és társai (sihuhu,tütü, meg nem is tudom miket szoktak mondani) mindennek meg van a rendes neve és azt használjuk.A paci még néha volt mondva, de Lehel kijavította, hogy az ló.Ha már a gyerek is lónak mondja, akkor igazán vicces lenne, ha a felnőttek paciznának.
Van egy tv csatorna, a Duck tv, biztos hallottatok már róla, ha még sem nem sokat vesztettek, mert végtelenül,( hogy is fogalmazzam meg, hogy az ne legyen sértő)....egyszerű! Tényleg csak kicsik szeretik és csak nekik mutat olyat, ami leköti őket.Már még Lehel is unja, pedig ritkán nézi (hol maradnak ezek a Százholdas pagony lakóihoz,akiket már fejből sorol). Abban van egy Hubi nevű szereplő.
Valamelyik nap látott a tv-ben egy vizilovat, mire elkezdi nekem mondani, hogy Hubiló, Hubiló.Leesett, hogy mit akarMivel Hubi egy víziló, így minden víziló Hubi.Logikus, nem?