Készülődés

Már csak 3 hét és itt van húgomék esküvőjének a napja.Lehel is nagyon várja, minden nap megkérdezi, hogy ki jön a lagziba.Megvettük neki a ruhát, cipőt, mindent, akár már holnap is mehetne bulizni.

Beteges Mikulás

Ez már a harmadik Mikulásunk volt, de sajnos ez most más volt, mint az eddigiek.Lehel már nagyobb, okosabb és sajnos rosszkedvűbb is volt, mint eddig.
Az egész ott kezdődött, hogy már a cipőjét sem akarta kitenni, mert attól félt, hogy elviszi a Mikulás.No igen, a gyerek hamar rájött, hogy olyan világban élünk, amiben nem szabad megbízni akárkiben:)





Miután jó néhányszor bevitte a cipőjét, és alaposan kihisztizte magát, bevonult mesét nézni, így a Mikulás végre elhozhatta az ajándékokat.Nem maradt más, mint várni, hogy mikor vesz észre őket.De Lehelnek esze ágában nem volt kidugni az orrát, sőt, ha kihívtam akkor is szépen kijött, de a fejét véletlen sem fordította volna az ellenkező irányban.Elmentem akkor én arra, Lehel utánam, és az ajándékok még mindig észrevétlenül árválkodtak.Csak a "Lehel, nézd mit hozott a Mikulás!" mondat után vette észre azokat.

Még el sem jutott addig, hogy megnézegesse az ajándékokat, már hányt egyet szegénykém.Utána jobban lett, de nem vitte túlzásba így sem, kicsit bágyadtan, kicsit fáradtan bontogatta az ajándékait.

Néha kicsit feléledt, nevetett, visítozott, de ezek mindig csak néhány percig tartottak. A vége mindig az volt, hogy leült és kirakózott vagy kártyázott.Ennek ellenére látszott, hogy mindennek nagyon örül, és minden tetszett neki, de valahogy az ágyat sokkal vonzóbbnak találta aznap este.

Niki és Józsi eljegyzése

Tartottam ettől az estétől jobban mondva attól, hogy Lehel, hogy fog viselkedni, viszont az első néhány perc után teljesen világossá vált, hogy felesleges volt aggodalmam.Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak rosszabb pillanatai,de csodát nem várhatok egy kis 2 évestől.Ezek a hisztik is inkább akkor voltak, ha leakart menni az autóhoz és nemleges választ kapott.Okos gyerek és tudja, hogy a legtöbb embernél ezzel azonnal eléri, amit szeretne.Viszont ezt az egy-két hisztit leszámitva egyetlen egy rossz szavam sem lehet.Kifogástalanul viselkedett!Büszke is vagyok rá nagyon!

Mindenkivel kedves volt, köszönt szépen amikor jöttek, nem foglakozott vele, hogy ismeri vagy sem, mert ugye a vőlegénynek csak a szűk családjával találkozott eddig.Józsi anyukáját még "örökbe is fogadta" és mamának hívjaBiankát pedig, mint régi ismerőst kezelte,(ők már többször találkoztak, írtam is rólaITT és ITT)sétáltak, táncoltak,szaladgáltak.Kis tündér volt, ahogy kézen fogta a kislányt és odavitte az asztalokhoz mindenkinek bemutatta.Szépen megmutatta neki, hogy ki kicsoda, aztán rámutatott Biára, hogy "baba". Táncolásnál is igazi kis úriember volt azonkívül, hogy Biával sokat táncolt, felkérte a számára fontos embereket, mindkét keresztanyját megtáncoltatta, és keresztapját is, no meg mamát, és igazán rendes volt engem sem hagyott ki.Ha nem Biával volt, akkor sem kellett aggódnom, mert lefoglalta magát, mondhatni én el is voltam hanyagolva.Szíve szerint ő lent lett volna sokat az autónál.Olyan szépen tudott könyörögni a keresztapjának, hogy Bibinek mindig megolvadt a szíve.Pláne, hogy Apunak szólitja.Azt nem tudja kimondani, hogy keresztapu, túl hosszú és bonyolult szó az neki, de az apu az megy.Vicces volt, ahogy szaladt utána miközben azt kiabálta, hogy apu, apu Amúgy is szokása a "keresztelés" , lent a pincérnőt néninek hívta aztán mikor mondta neki, hogy ne hívja néninek, Lehel nem sokat gondolkozott a megszólitáson, úgy hívta, hogy baby.Itthon is lehet rajta és vele szórakozni, de ott igazán elemében volt.Bia már könyörgött neki, hogy csak annyit pihenjenek amíg iszik egy kicsit.Lehel se szomjas, se éhes nem volt, mindent elfelejtett.Bezzeg a gyerekpezsgő az nagyon tetszett neki.Megmarkolta a poharat és amíg egyetlen csepp is volt benne el nem engedte.Aztán egyik pillanatról a másikra lemerült, elkezdett sírni, és tejcsit követelni,így hazamentünk.Igaz ez már éjfélkor volt, szóval nagyon jól és nagyon sokáig bírta.
Kívánunk itt is nagyon sok boldogságot a húgoméknak!  

Lehel este

Jó magam nem tulajdonítok nagy jelentőséget a névnapoknak, talán ezt már írtam is, de minden alkalmat amikor Lehelt kell megünnepelni ki kell használni!Végül is őt lehetne minden nap, hiszen egy kis csoda, ahogy beragyogja a legrosszabb napot is a tündéri mosolyával.No de akkor fenn állna a lehetőség, hogy még a végén elkényeztetjük.

Nem kell nagy felhajtásra gondolni, sem ajándéközönre. A lényeg azon van, hogy egy kicsit megálljunk a hétköznapokban.És ilyenkor van ok, hogy miért készüljön egy újabb torta a konyhánkbanLehel imádja a Túró Rudit innen jött az ötlet, hogy akkor kapjon egy "nagy Túró Rudit", viszont nem szerette a túró tortát, ezért belül csokitorta.Elhihetitek nekem, hogy nagyon nagyon finom volt!Lehelnek is ízlett, de azt hiszem ez látszik a képeken is.
Annyira eltortáztuk az időt, hogy teljesen elfelejtettük az ajándékokat odaadni így mikor már teletömte a pocakját, (nah meg mi is) akkor elétettük, hogy tessék itt van.Lehel pedig szépen egyesével megnézegette őket.Majd leült játszani

                                                  Isten éltessen sokáig kicsi Lehelem!      

25. szülinapom

Citromos túró torta :)

"Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed."-mondta Albert Schweitzer,és milyen igaza van.
Tegnap volt a 25. születésnapom.Ilyenkor mindig megállok, visszatekintek a múltba, olyan ez számomra, mint a szilveszter.Sok minden nem úgy történt, ahogy azt 20 évesen elképzeltem, de semmit nem változtatnék még, mert ez már a harmadik olyan szülinapom, hogy a legboldogabbnak érzem magam, hiszen itt van nekem Lehel.Nem tudom szavakban kifejezni, és nem is lehet, hogy mi az, amit érez egy anya a gyereke iránt.Ez maga a csoda.Nem értem miért költenek annyit az emberek terápiára, hiszen ha megállnának és belenéznének gyerekük szemébe minden fájdalmukat elfelejthetnének.A legszebb születésnapi ajándék ez a nézés nekem, és a gyönyörű mosolya, amivel mindenkit levesz a lábáról.Nah jól van mielőtt bekönnyesedne a szemem (nekem miért nem mondta senki, hogy a szülés utáni állapot amikor állandóan boldognak érzed magad,és minden rezdülésén elérzékenyülsz örökké tart? ) befejezem és rátérek a mondandómra.

Vasárnap ünnepeltük meg (ekkor ér rá az egész család), még hozzá egész nap.A bográcsozás nagy előny, hogy órákig készül így addig van idő együtt lenni,beszélgetni, Lehelen nevetni.Nem újdonság, hogy mindig ő van a középpontban.Most sem volt ez másképpen, mindenhol ott volt és szórakoztatott minket.Mióta elkezdett beszélni még aranyosabb (lehet ezt még fokozni?:D), magyaráz,ha nem érti valaki akkor elmondja még egyszer.Annyira elfáradt, hogy ebéd közben be kellett vigyem aludni.De egyértelmű, hogy a tortával megvártuk.Végülis egyedül, hogy fújtam volna el a gyertyát,ezt ketten tettük meg.Először, másodszor, harmadszor....tizedszer...és ki tudja hányszormíg meg nem untam, mert ha rajta múlik még most is ott ülnénk a torta mellett és fújnánk a gyertyákat.




Az ízével már nem volt kibékülve, egy falatot sem evett belőle, pedig megkóstolta, nem szerette, mert citromos.Így sem maradt éhen És utána újult erővel folytatta a "bemutatót"(hogy mit játszik, mivel, hol és hogyan mindent meg kellett néznie Dédiéknek).Mamám többször mondta, hogy fáj a lába, így Lehel minindig nézte a lábát, és lassabban ment, hogy Dédi is tudja tartani vele a lépést.Kicsi figyelmesem

Szülinap(ok) I.

Megint több napra sikerült, pedig a tavaly Megint több napra sikerült, pedig a tavaly megfogadtam, hogy az idén bizony 1 nap alatt megünnepeljük a nagy 2 évest és kész.Az idén is 3 napra sikerült csak megszervezni, úgyhogy az mindenkinek jó legyen. De nem csak ezért volt különleges ez a szülinap.Végre sikerült meglátogatniuk minket Lehel megfogadtam, hogy az idén bizony 1 nap alatt megünnepeljük a nagy 2 évest és kész.Az idén is 3 napra sikerült csak megszervezni, úgyhogy az mindenkinek jó legyen. De nem csak ezért volt különleges ez a szülinap.Végre sikerült meglátogatniuk minket Lehel nagyszüleinek.Mindenkiben volt némi izgatottság, szorongás emiatt, hogy Lehel hogyan fogadja őket, mennyire áll hozzájuk kedvesen, egyáltalán feltudja-e fogni, hogy hirtelen itt vannak, akiket eddig csak skype-ról ismert.De Lehel az Lehel, és ahogy megérkeztek ment kedvesen köszönni,élvezte, hogy sokan lettünk, és mindenki rá figyel.Ami meglepő, hogy különösebb magyarázás nélkül tudta, hogy ki kicsoda.Egész este eljátszott szépen, főleg a nagyapját rajongta körül, de a nagynénjét sem hanyagolta el.Valamiért a mamáját hanyagolta.

 De másnap reggel nagyon szépen kárpótolta a reggelinél.Mindenkit szépen végig nézett, aztán anyukámnak mondta, hogy Mama (tudjátok milyen ritkán és keveset beszél), majd rámutatott Kati nénire, és neki is mondta, hogy Mama, mintha csak számba vette volna, hogy neki két mamája van.
Míg mi ment a készülődés a délutánra Lehelre mindenki vigyázott egy kicsit, így könnyebb volt.Közben megérkezett az apja is, vele is meg a nagyapjával, és Erzsikével sokat sétáltak, annyira, hogy könnyen ment az altatás, 2 Bogyó és Babóca után már el is nyomta az álom.Kialudták magukat Józsival, addig mi megterittünk, feldíszítettük az ebédlőt.Nagyon tetszett neki miután felébredt.Bár egy kicsit nehézkes volt ez az ébredés, mert gyötörte egy kis megfázás:( Nehezen, de meg jött a kedve.

 Nem is kellett ehhez olyan sok egy torta, és néhány játék.  A torta nagyon tetszett neki, nem is csoda, autómánia van még mindig. Nem véletlen, hogy autókat kapott,az egyiket véletlenül hamarabb találta meg, mint kellett volna így torta előtt, evés közben neki kellett állni autózni vele az asztal alatt.Végül is az ő szülinapja volt.

 Utána megtalálta a gitárt, és azzal szórakoztatta a társaságott.Annyira édes volt kereste rajta a húrokat.Meg ahogy a magasba emelte, mint egy igazi rocksztár (erről majd teszek fel videót is). Nehéz volt rávenni, hogy bejöjjön, pedig a torta még hátra volt.De ha már bent volt akkor ünnepeltette magát, tapsolt, és mindenkinek tapsolni kellett, mint egy kis sztár. Meglátta a szülinapi sapit, amiről én el is felejtkeztem, kérte, hogy adjam oda és már fel is tette.

A tortán nem sikerült elfújnia a gyertyát, igazából nem is akarta, be kellett neki segíteni.De nagyon tetszett neki, miután elaludt a tűzijáték,alaposan megvizsgálta, és evett is belőle, pedig nem nagyon evett addig, túlságosan felpörgött ahhoz, hogy megéhezzen.

 

 Ezután megkapta a csúszdát, amit imádott.Annyira édesen játszott rajta, eleinte segítséggel mászott fel és el is kellett kapni, de hamar rájött, hogy ez egyedül is megy neki.Persze mindenkinek meg kellett mutatni, hogy hogy kell:) Utána pedig minden játéknak, autónak, nagymotornak ki is kellett próbálni.Viszont ami új számomra, eddig még nem tapasztaltam Lehelnél, hogy irigy volt a csúszdára.Senkinek nem volt szabad hozzáérnie sem, mert az az övé. Kis méregzsák lett egyből, ha valaki még is megpróbálta. Mást semmit sem sajnált, játszott mindenkivel, és nagyon figyelmes volt senkit sem hanyagolt el.Nah jó, engem egy picit, de szívesen háttérbe húzódtam, hiszen velem mindig ott van, de a nagyszüleivel és Erzsikével még csak most lehetett, és az apját sem látja túl gyakran.Nekem az is elég, ha gyönyörködhetem benne, hogy ő boldog.
Nagyon élvezte a játékot, el is felejtette a megfázást, de este azért elnyomta az álom hamar.DE nem tartott sokáig, egy óra alvás után, még éjjel 2ig fent volt.Igazán kibulizhatta magát.

Húsvétunk

Vége van a húsvétnak is.Olyan hamar eltelik ez a két nap, hogy csak csodálkozunk, hogy máris ismét hétköznapok vannak. Hála Istennek igazán csendes ünnepünk volt, minden gond nélkül.
Vasárnap délelőtt megfestettük a tojásokat. Nem volt osztatlan sikere, mert a fóliások azok nagyon tetszettek Lehelnek, viszont a piros tojásokra rázta a fejét, és mondta, hogy nem tete( nem tetszik).Még csak arra sem volt hajlandó, hogy a kezébe vegyen akár egyet is.Valószínűleg természetellenesnek tartotta a színét, hiszen nem ehhez van szokva. Ebbe annyira elfáradt, hogy délután több, mint 1 órát aludtunk együtt.

 A pihenés megtette a hatását és egész délután ezerrel pörgött.Kettesben voltunk és mesét néztünk. Aztán mikor megunta behúzta a kis asztalt a folyosóról, és telepakolta mesés könyvekkel, majd leült melléjük. Olyan kis édes volt, ahogy egyiket a másik után gyorsan lapozgatta, mintha keresett volna valamit bennük.Persze a sok ücsörgős elfoglaltság után kellett valami pörgősebb is, úgyhogy táncoltunk, fogócskáztunk.Már éppen kezdtem bedobni a törölközőt mikor megérkezett a felmentő csapat, egyszerre ért haza a család és Tündiék,Lehel keresztszülei.Így már aznap elkezdődött a csoki dömping, persze csak módjával, minden napra 1 tojás-ez lesz a következő napokban az alapelvünk:)
Ma még tovább gyarapította a csokigyűjteményét locsolás címszó alatt.De szerintem a helyes kifejezés a csokibeszerző út, mert locsolni azt sehol sem volt hajlandó.Pedig kapott külön kis kölnit is, de hallani sem akart róla, a kezébe sem vette.  Ennek ellenére jó sok csokitojást, és nyuszit kapott, hiába, aki cuki annak már más nem is kell.Edinánál már egyenesen vette ki a nyuszit, hogy az úgyis az övé, meg sem várta, hogy odaadja neki.  

Annyira kimerítette ez a nap, hogy  este 7kor elaludt, de aztán fel is ébredt és azóta is pörög.....