Sérülések mindig vannak

...sajnos:( Viszont ez egy olyan dolog, ami kikerülhetetlen.Mindig vannak pici foltok, vagy nagyobbacskák mikor itt-ott elesik a nagy rohangálás közben.Már fel sem veszi ezeket, ahogyan én sem, felfogtam, hogy ezek a gyermekkor vele járói.Ez nem azt jelenti, hogy azért nem ráz ki a hideg, nem fehéredek le egy-egy kaszkadőr mutatványnál, vagy nem próbálom minden erőmmel megakadályozni.
Tegnap is volt egy ilyen, ami akkor még nem is tűnt nagy esésnek, sőt.Ezáltal megint rájöttem, hogy valamire.Mindig azt hittem, hogy a férfiak számdékosan sajnáltatják magukat, ha betegek, vagy megsérülnek, hogy ez valami tudatos dolog.Hála Lehelnek már tudom, hogy nem, hanem ösztönös. Elmagyarázom miért. Délután történt az esés, kint az ebédlőben az asztal mellett elesett, ahogy szaladt valahová(ez sokszor megtörténik), csakhogy most éppen ott volt a kis szék, amit Lehel pakolt oda percekkel azelőtt, hogy ráálljon és úgy nézze meg mi van az asztalon és annak neki ütötte a lábát.Nem csinált belőle ügyet, sírt egy kicsit, még 1 perc sem volt, majd folytatta tovább a játszát.Ennyivel le is zártuk volna az ügyet, de este amikor levettem a nadrágját, és harisnyáját látom, hogy egy hatalmas seb lett a kicsi lábán. Lehel még akkor sem foglalkozott vele különösebben,inkább azon törte magát, hogyan lépjen meg az öltözés elől.Viszont amikor meglátta, hogy azt én bepúderezem(még nem volt teljesen beszáradva a seb, ezért Sapromedet szórtam rá) akkor elhagyta minden ereje.Kiterült és emelgette a lábát, hogy ez neki mennyire fáj.Hozzá sem értem!Tipikus férfi:))
A seb most még elég csúnya, de remélem néhány nap alatt szépen elmúlik.
Míg ezt a bejegyzést megírtam ő a keresztanyjáékkel játszott...lefejelte a szekrénysarkát...fél perc sírás...már nevet.Kikészülök tőle!!

Megint egy esés

Sajnos, de megint csak egy újabb hatalmas esésről van, mit mesélnem.Lehel változatlanul rosszalkodik egész nap.Ennek többek közt megszámlálhatatlan esések a következményei. A gond az, hogy mindig azt akarja, amit nem lehetne es ki is találja, hogy hogyan szerezze meg. Viszi magával a széket és oda teszi, ahova felszeretne mászni. Nagy küszöbön is úgy lép le, mintha ott sem lenne és még sorolhatnám.De ezekből eddig még semmi sérülés nem volt, csak abból, hogy nem tud lassan menni, mindig futva jár, és a nagy sietsegben össze-össze akadnak a kis lábai és puff….Facebookon is lehetett látni ennek az eredményét(de itt is itt van a kép).Rohant kifele az utcára, ki egyenesen az út közepére és, hogy megint a lába akadt össze vagy megbotlott egy kőben,azt nem tudom, de hatalmasat esett.Pont abban a pillanatban mikor a szokásos mondatom, a “Ne siess, mert el fogsz esni” közepén tartottam.Volt is nagy ordítás, főleg, hogy nem csak megnyugtatni kellett, hanem le is kezelni a horzsolásait. Ilyenkor mindig bebizonyítja, hogy nem akármilyen erő van a kis testében. Úgy meg-meg feszítette magát közben, meg olyanokat lökött rajtam, hogy egy felnőtt embernek is becsületére vallna. Elég volt egyedül lefogni is, kitisztitani a sebeket, es átöltöztetni.Na de úgy vagyok vele, hogy inkább megcsinálom egyedül nyugodtan, mintsem valaki ott motyogjon  mellettem, mint az előző esésnél is volt.Még jó  hogy ketten voltunk itthon.Viszont a hangulatára most eléggé rányomta a bélyegét, egész nap nyűgös volt szegénykém.
Csúnya lett, de szépen gyógyulgat.1 het múlva remélhetőleg már nyoma sem lesz.                    

Jó is, rossz is

Ismét nagy dolgok történtek felénk.Sajnos nem csak jók, hanem rossz is, de ez van, ez  ilyen.

Pozitiv gondolkodású ember lévén természetesen a jóval kezdem.Lehel nem sokat beszél, igaz mindent megért  ezért nem is aggódom.De örülnék, ha a szókincse nem csak abból állna, hogy baba, mama, tata, adjál, gyeje, hiss, hanem látnám, hogy igenis tanul újabb szavakat, de erre még várnom kell.Ami a legjobban bántott ebben, hogy a nagyszüleit rendesen megszólítja, sőt meg Nikinek is mondja, hogy "Ke",csak nekem nem mondta sehogy sem.De végre megtört a jég. Tegnapelőtt este kiakart menni, de nem tudott, mert be volt zárva az ajtó, es akkor elkezdett kiabálni  hogy "Ana, ana"Olyan kis cuki volt. Azóta mar mondogatja szépen, persze csak ha olyanja van, ha megkérem rá, akkor ott hagy.

A másik dolog, hogy már nem is elég neki, hogy az udvaron játsszon, folyton kint akar ülni az utcán mióta összebarátkoztak Krisztinával.Nincs ezzel gond mikor kint van a kislány,vagy ha ráérek kint lenni vele, de mikor dolgom lenne és Lehel akkor is áll az utcaajtóban, hogy kiakar menni az már néha idegesítő.Olyan hisztiket tud vagni, hogy csak nézem, de rá hagyom, és igy egy idő után megunja, befejezi es kitalál valami mást.Szoktam is mondani neki, hogy lehet, hogy te akaratos vagy, de én még inkább az vagyok, úgyhogy jobb lenne, ha befejeznéd, na ilyenkor aztán megsértődik és elvonul, közben meg úgy néz rám, mintha nem tudom milyen nagy bűnt követtem volna el ellene.Minden este úgy is nez ki a nagy kinti játszások után, mint valami koszos malac.
Tegnap este nem volt kint a kis szomszéd, így Lehel bement a motorért és kitolta, hogy azzal akar játszani.Hagytam, örültem, hogy lefoglalja magát,de nem kellett volna. Túlzottan belejött és egy hatalmas esés lett a vége a játéknak.Kiszakadt felül az ajkánál, vérzett... úgy sírt, nagyon fájhatott neki. Szép lett mára.De amekkorát esett meg nagyon is kevéssel megúszta.Benne volt már a levegőben egy nagy pukkanás, mert keresi a bajt.Olyanokat talál ki, hogy megáll az ész. Felmászik mindenhova es leakar ugrani, ha sikerül kacagja, ha nem akkor kezdi elölről....Mi lesz meg ezután?!

Harci sérülés

Mind tudjuk, h egy ilyen kis örökmozgónál a kék-zöld foltok elkerülhetetlenek.Nálunk is így van ez.Lehel, ha nem is minden nap, de minden második nap beszerez egy kisebb foltot.Ma viszont úgy kimarta a kis lábát, h vérzett.Hogy hogyan sikerült neki senki se kérdezze, mert pontosan nem tudnám megmondani.A szokásos esti őrület zajlott, Lehel rohangált, hol egyedül, hol a kezemet fogva.Ma azt találta ki, h ha szalad Niki után akkor ő szalad előle és mikor utoléri akkor cserélnek magyarán fogócskáztak.De ez még egyedül nem megy Lehelnek,így mindig húzott valakit maga után, mert ha egyedül szalad volna nagy esések lettek volna.Szóval, mint írtam csak a szokás esti hangulat uralkodott mikor valószinüleg belerúghatott az autója sarkába és kimarta a lábfejét.Úgy lesúrolta a bőrt, h vérzett is egy kicsit.Sebtapasz lett a vége. Persze nem sokáig maradt az ott:

Dackorszak

Nem gondoltam volna, h ennyire hamar beköszönt az első dackorszak.Tudom, h ez a normális, de megtud lepni, h mennyire intenziv a dolog.A nemrég még mosolygós kisbaba, most akaratos kisgyerekké vált.Szépen fokozatosan történt, eleinte csak próbálgatta, h mik a határai nem meddig mehet el, h megkapjon valamit.Egy kis sírás is belefért, azt is elhallgattam, végülis meg kell tanulnia, h nem lehet mindig az, amit ő akar.De most már ott tartunk, hogy ha kiakar menni leül az ajtó elé és visit, vagy elmászik és úgyis odamegy, ahonnan azelőtt már elhoztam, mert nem szabad ott játszania.És még jó, h ő mindig ott akar lenni, ahol nem szabad.Ennek köszönhetően be is szerzett ma magának egy csodaszép lila foltot a homlokára.A hajától nem látszik annyira, de elég az ha én tudom, h ott van.Hogy hogy sikerült?Magára húzta a széket!Szokás szerint kiszökött a folyosóra, és elmászott a másik végébe, ahol van egy kis asztal és egy kis szék.Azt a széket már napok óta piszkálja, amikor csak lehetősége van rá.Most is odament, belekapaszkodott, h felálljon, de magára húzta.Láttam, h mire készül, Niki pedig nem is volt olyan messze, gyorsan odatudott lépni és Lehelt elkapta, így ő nem esett nagyot, csak ahogy a szék borult megütötte.De nem sírt!Nem szokott mikor tudja, h ő csinált rosszat!:)
És ez még csak a kezdet, hány hiszti és hány lila folt vár még ránk. A hisztit igyekszem kezelni, és eddig elég jól megy, de a lila foltok....száz felé szakadva sem tudnék mindig ott lenni, h elkapjam. Bármennyire is szeretném!Meg kell tanulja, h lehet és mit nem.Megüti egyszer-kétszer magát aztán nem csinálja többet.Vagyis nekem ez az elképzelésem, aztán kiderül, h bejön vagy sem.Edina szerinte egy szavam sem lehet, mert pont olyan akaratos és makacs, mint az anyja:)