Folytatódott a nap....

"Éppen ma vagyok 13 hónapos:)"

Mint az előző bejegyzésben írtam 6 óra volt mire elindultunk Szatmárról,így fél 8 volt mire hazaértem.Éppen időben, Lehel akkor ébredezett.Elég dühös lettem volna ha már fent van mire megérkezek, motyogtam is már egy ideje, h menni kellene.De szerencsére nem maradtam le! Az volt a tervem, h le sem fekszek aludni, mert akkor csak nyúzottabb vagyok egész nap, de nem jött be.Lehel ahogy evett az én ágyamban feküdt, mindig ott reggelizik és én ledőltem mellé, aztán mikor befejezte odabújt hozzám, átfonta a kis kezét a nyakamon és már aludt is.Nem akartam megzavarni,így ott maradtam és elnyomott engem is az álom.1,5 óra múlva Lehel simogatta az arcom, h na ennyi elég volt, keljünk fel, és ő a főnök.Igaza is volt, hiszen délre vártuk Mamámékat, mert László nap volt nálunk.Persze mire megjöttek Lehel a déli alvását tartotta.Elaludt fél 12kor és 3kor ébredt fel:3,5 órát aludt!!!!Ilyen sem volt még.Jó lenne, ha minden nap így menne, mert így már kibírta estig és 10kor el is aludt.

Ajándék

Ahogy kivettem ébredés után és meglátta, h itt vannak Dédiék abban a pillanatban olyan sírásba kezdett, amit csak nagyon ritkán hallani tőle.Bevittem, megnyugtattam, de mikor megint kimentünk ismét jött a sírás, valószinüleg Mamától ijedt meg.Pedig kivételesen nem is "támadta" le.De cseles volt, adott neki banánt és máris szent volt a béke.Jellemző, újabban puszit is csak akkor ad, ha akar vmit.
Még itt voltak Mamámék mikor megérkeztek az unokatestvéremék, akkikel most kivételesen eljött a lánya is, aki szintén Niki.Lehelnek nagyon bejött biztos a narancssárga haja miatt.Nézegették együtt a meséskönyveket, amit most kapott tőlük.Csak akkor tört meg a nagy barátság mikor az unokatesóm, Tibi arra kérte a lányát, h nyújtsa ki a nyelvét Lehelre.Mikor meglátta a 3 piercinget a nyelvében úgy odabújt hozzám, mint aki többet látni sem akarja.