Még mindig nyíló akác

A pénteki nagyon hosszú nap után a hétvége már kicsit nyugodtabban telt el. Lehel is aludt szombat reggel fél 10ig, nem is csoda, nagyon elfáradhatott előző nap.De fáradtság ide vagy oda egyáltalán nem tiltakozott amikor hívtam, hogy menjünk sétálni.Sőt, meglepően szépen jött mellettem, fogta a kezemet, ahogyan azt a rendes gyerekek szoktam, ami Lehelre sajnos nem igazán jellemző.Ő jön mellettem, de a kezemet azt nem szereti fogni.Persze bepótolta, mert amikor odaértünk már egy pillanatot sem állt meg egy helyben.Mindent megakart hirtelen nézni, és minden gyerekkel összeakart barátkozni.Akkor állt meg egy nagyon rövid időre, amikor a kis néptáncosok elkezdtek táncolni.Lehel is fogta a kezem, hogy ő is akar így táncolni, és már járt is a lába.

A bohócok is tetszettek neki, de nem annyira, hogy megengedje, hogy le fényképezzem eggyel is, annyi türelme már nem volt.Pláne miután kivárta,hogy kapjon lufi állatkát, el is fogyott a türelme, és már húzott, hogy menjünk inkább, neki ebből elég is.

Kicsit fáradtan

Útközben kitalálta, hogy addig ő haza nem megy, amíg nem köszönünk be Kingának, akkor ezt is megejtettük gyorsan,és ott találkoztunk Grétivel ( csak, hogy ne panaszkodj amiért mindig Galyként emlegetlek) Ha már így alakult akkor benéztünk még a motoros versenyre, bár ez az elnevezés nem kicsit túlzás.
Otthon aztán próbálhattam én lefektetni Lehelt, hogy kipihenje magát a lovasparádé előtt, kénytelen voltam feladni. De végülis így is kibírta a lényeget, megnézte a felvonulást, az icipici pónilóbébi különösen tettszett neki, nekem is.Az egész akkora volt, mint egy hintaló és úgy nézett ki, mint egy plüss lovacska.
A délutáni pihenő után még visszamentünk egy kicsit, de annak ellenére, hogy aludt már nagyon fáradt volt, és nem sok kedve volt semmihez.Így neki szombatra ennyi volt a nyíló akác.

Vasárnap nem akartam délelőtt kifárasztani, úgy gondoltam jobb ha kicsit pihenünk délelőtt, de Nikiék kivitték magukkal a főzőversenyre.Azt mondják nem viselkedett rosszul, eljátszott egy kislánnyal, meg a szokásos rohangálós Lehel üzemmód.Ki is fáradt szegénykém, mert ahogy hazaértek már el is aludt, és majdnem 1 órán át.

Délután felmentünk ismét, csakúgy lézengni.Vettem neki egy vatta cukrot,gondoltam hátha megkóstolja vagy legalább tetszeni fog neki és viszi magával, mert nézte, és amikor rákérdeztem, hogy kér-e azt mondta, hogy igen. Még csak a kezébe sem vette, nem hogy megkóstolja.

Inkább a lányokkal mászkált most is...Évikét( anyukám munkatársának a kislánya) rögtön megismerte és már fogta is a kezét hívta magával sétálni.Meg is álltak ketten vásárolni, a kislány természetesen a csajos dolgokat vette szemügyre, Lehel meg kinézett magának egy Verdát.Otthon el is játszott vele jó ideig.            

Ez volt a pihenés, mert utána még visszamentünk Csík koncertre. Nagyon nehezen várta ki, hogy elkezdjék.Galyval ketten alig bírtunk vele, de ahogy elkezdődött( fél óra csúszással) már nem volt vele gond. Megérkeztek Edináék is, Levi nyakából nézte nagy bájosan.Utána pedig Edina keresztfiával kezdtek el tapsolni, táncolni rá.Ha összetalálkozik 2 duracell gyerek:)) Nem akart volna hazajönni.Nagyon jól érezte magát.Ilyenkor látszik, hogy neki milyen hosszú idő 1 év, mennyit változott, fejlődött az a tavalyi nyíló akáchoz képest.

Nyíló akác péntek

Megnyitót néz

A tavaly is több bejegyzésben meséltem arról, hogy milyen volt Lehel első nyíló akáca.Megpróbálkozom ezzel most is, aztán kiderül, hogy mennyire sikerül.
Elméletileg, sőt a gyakorlatban is csütörtökön kezdődik ez az egész rendezvény, de annyira rossz idő volt, hogy mi bizony ki sem dugtuk az orrunkat a házból abban a szakadó esőben és viharos szélben.

Koncerten

Kingával és Náryval

Igaz, a hivatalos megnyitó pénteken van,így mi is azzal kezdtük addig már javult az idő is.Ahogy felmentünk nem tettünk meg 10 métert és máris húgomékba botlottunk.Így csatlakoztunk hozzájuk, és megnéztük együtt a felvonulást.Lehelnek legjobban az ovis gyerekek tetszettek.Nagy szó, hogy kibírta egy helyben, de ahogy elment az utolsó csoport is előttünk már indult is útnak.Sétáltunk egy kicsit ketten, majd felmentünk Edináékhoz. Nem keveset időztünk...Kingára vártunk, de különösebb gond nem volt vele, nagyon szépen eljátszott, elpakolászott ott. Utána még egy picit sétáltunk, nézelődtünk, már amennyire Lehellel ez lehetséges, majd hazamentünk, hogy pihenjen, egyen, hogy legyen ereje és kedve a koncerthez.Lett Ő mindig imádni való és édes ez kétségtelen, de amit akkor este produkált. Hiába minden nap egy újra beleszeretek ebbe a gyerekbe.Az 1 órás koncertet végig nézte, tapsolta, még táncolt is mikor kedve volt.Hol a Józsi nyakában ( aki egyébként olyan büszkén járt kelt vele, mintha legalábbis az övé lenne, pedig ő csak a "lesz-keresztapja", de nagyon szereti Lehel is), hol az én ölemben, vagy Nárynál, de Andinál, és Edinánál is volt.Szóval kézről kézre járt, hogy mindent jól lásson. Nagyon tetszett neki, hogy a keresztanyja énekelt a színpadon. Készült jó néhány kép, de azokat majd egy másik bejegyzésben mutatom meg, amikor megkapom őket.

Amikor vége lett a koncertnek indultunk is haza, gondoltam fáradt már.Nagy tévedés volt ez részemről, még oda kellett mennünk Nikihez, aztán még majdnem 1 órát táncolt a következő koncerten, akkor már társaságot is talált magának Biát, Józsi unokatestvére.Nagyon édesek voltak ahogy táncoltak együtt, Lehel visongott, tapsolt.Teljesen felpörgött.Amikor megkapta a lufi zsiráfját Anditól az még tett rá egy lapáttal, azt is meg táncoltatta. Végül nagy nehezen rávettem, hogy induljunk haza, de otthon sem volt vele könnyebb.Még mindig az élmények hatása alatt volt, szórakoztatta a vendégeket, vacsorázott, és még tortát is akart enni.Tetszett neki, de mikor megkóstolta akkor lefagyott a mosoly, mert nem szereti a málnát. Nem értem, hogy lehet a málnát nem szeretni
Néhány perccel éjfél előtt aludt el végül a kis bulizósom.

Utolsó nap

Nem tudom mi történhetett Lehellel, talán tudta, h fáradt vagyok, de negyed 11ig aludt!!!Én is kipihentem magam, majdnem 1Oig aludtam, ilyen is nagyon régen volt már! Az elmúlt 2 napban magunkhoz képest sokat voltunk külön az én gyönyörűmmel, ezért mondtam is, h ma aztán nem megyek sehova nélküle.Kivéve a templomba.Amióta anyuka lettem, nagyon kevésszer voltam ott, és nem azért, mert ha nagyon elakartam volna menni nem lett volna ki vigyázzon Lehelre.Ez csak egy jó kifogás volt!És nem is azért, mert a hitem meggyengült volna,de nem szeretnék belemenni a valódi okokba,mert senkit sem akarok megbántani.Viszont ma el kellett(!)menjek!Bodó Sára tanárnő hirdette az igét, aki a debreceni Th-n a kedvenc tanárnőm volt, akiről csak jót tudok mondani.Fantasztikus ember, kiváló lelkész és nagyon jó tanár!!!Most is sikerült annyira megérintenie a prédikációjával, ahogyan még soha senkinek!

Lehel már az utcán várt, sétáltak elém Kerivel De utána még jó darabig nem voltunk kint, mert nagyon meleg volt ma.Részben ezért sem voltunk ma annyit fent, mint eddig.Persze azért néhány órát csavarogtunk.És ma sem jöhetett úgy haza, h ne szerzett volna valamit.Ezúttal egy lufit zsákmányolt, amivel nagyon édesen el is játszott, már a tricikliben is, de később otthon még jobban.

Szóval nagyon jól telt Lehel első Nyíló akáca, remélem jövőre is ilyen jó lesz.Ő sok mindenre rácsodálkozhatott, rengeteg új dolgot láthatott, és sok embert ismert meg.Én pedig viszont láttam régi barátokat, akik bizonyitják, h igenis volt életem Lehel előtt is.

A meglepetés....

A megszokottnál jóval hamarabb ébredtünk ma, ami nagyon jó volt, mert így aludtam vagy 4 órát.De Lehel annyira örült nekem mikor meglátott, h a nagy izgalomban már nem tudott visszaaludni.Szépen lassan mindenki felébredt és 9kor már zajlott az élet nálunk.Lehel már a reggelinél hozta a formáját, megmutatta, h mennyit képes enni Peti szerint annyit eszik, mint egy felnőtt.Ha annyit nem is, de azért elég sokat evett...ma is...Reggeli után rosszalkodott egy sort, kötekedett Petivel, bosszantott engem, szóval tevékenykedett.Meg is lett az eredménye, mert 1O után már el is aludt.Akkor kelt csak fel mikor Peti éppen indult hazafelé, így legalább még tudott köszönni.Érdekes, h a gyerekek mennyire megérzik, h ki az, aki szereti őket és azt viszonozzák még ha nem is ismerik annyira, ha csak néhány havonta látják is.Viszont akiről érzik, h nem annyira szereti őket azt ők is elutasitják hiába találkoznak gyakran.Lehelnél legalábbis így van.
Délután felmentünk megnézni a lovasparádét, amiért oda volt.Nagyon szereti az állatokat és nem is fél semmilyentől.Remélem ebből később nem lesz problémánk.
Séta közben vettünk neki egy kis kalapácsot, sípol h üt vele és fújni is lehet, szóval ilyen multifunkci a dolog.Na hát azt ki se lehetett venni a kezéből.Annyira el volt vele, h mikor kivettem a járgányból, mert megálltunk beszélgetni ismerősökkel állt egy helyben mindenféle támasz nélkül.Ilyen még nem volt, nem szokott csakúgy ácsorogni, és fölöslegesen sem, ha van valami nála, ami érdekes, akkor mellé ül és úgy játszik.Jobban jártam volna, ha hagyom még, de indulni akartam tovább így felvettem, h beletegyem a biciklibe és ekkor történt egy kis baleset...Gondolom a sok mozgástól elmozdult a pellus és ahogyan pisilt szépen kicsorgott, szóval mindketten olyanok lettünk.Indulhattunk haza....

Gyors átöltözések és mentünk is vissza, hiszen Béláék és Edina már vártak ránk.A motoros bemutatót így is le késtük.De Lehelnek nem hiszem, h bejött volna, mert mindenért hisztizett.Sem ülni nem akart, se a saját lábán jönni, se ölbe,Nem volt neki semmi sem jó...Ha megálltunk az volt a baj, ha nem akkor meg az...Ekkor hívott anyám telefonon, h menjünk haza, mert vendégeim jöttek.Azt mondta, h nem árulhatja el csak azt, h debreceniek.Mivel Peti néhány órája ment csak haza így azonnal Klicskora gondoltam.A nagy kérdés csak az volt, h kivel jöhetett.Haza siettünk, ami nem volt egyszerű, mert Pocakot végig ölben kellett vinni máshogy nem felelt meg az uraságnakÉs igazam volt.Klicsko és Miklós Laci voltak a meglepetés vendégeink.Nagyon örültem nekik, mert Klicskoval már hónapok óta egyeztetünk, h mikor kellene átjönnie, de mivel végzős nem egyszerű az élete.Lehel eleinte tartott kicsit tőlük, ez tükröződik is az egyik képen.Sztem ez nem nekik köszönhető volt, inkább még a hiszti utóhatása.De hamar megbarátkoztak, pláne miután a fiúk énekeltek nekiNagyon aranyosak voltak.Egy kis idő múlva mi felmentünk a városba, h nézzenek körül a srácok, de Lehel otthon maradt hátha álmos és azért hisztis.Nem volt az, mert mikor 1 óra múlva már Edinával hazamentünk nagyban rosszalkodott.
Az esti rutin fürdetés, etetés után mi még elmentünk otthonról a többiekkel találkozni, míg Lehelre ismét a nagyszülők vigyáztak.
Végülis ez is egy nagyon jól sikerült nap volt.Ismét megtapasztalhattam, hogy milyen fantasztikus barátaim vannak.Klicskora mondhat akárki akármit ő mindig fontos ember marad, hiszen végig mellettem állt a terhességem alatt, mindig támogatott, és a mai napig is ha egy jó szóra vágyok rá mindig számithatok!

Nyíló akác-péntek

Mióta megszületett Lehel néha úgy érzem, mintha az addigi életem meg sem történt volna.Annyira távolinak tűnnek a helyek, ahol éltem, jártam, és az emberek, akikkel nap, mint nap találkoztam, most pedig alig vagy egyáltalán nem látom őket.Valahol ez a normális, de néha kell a megerősítés, h igenis volt élet Lehel előtt és van  élet rajta kívül is.Hiszen természetes, h az életemet ő tölti ki, de nem csak anya vagyok, hanem önálló ember is.A hétvége erre volt jó.Megerősitett ebben!De nem szaladok ennyire előre, csak szépen sorjában  

Jól indult a napunk.Reggel korán felébredt így magam mellé tettem és még visszaaludtunk mindketten.Egyszer csak érzem, h valami hozzámért, hát az én egyetlen kincsem úgy ébresztgetett, h simogatta az arcomat.Mikor látta, h sikerült, kinyitottam a szememet akkor kaptam jutalmul egy nagy puszit .Olyan boldog volt, h rámosolyogtam, h gyorsan rám mászott és a másik oldalon is megpuszilt!Hogy tud ennyire édes lenni?Délelőtt még nincs semmi amiért érdemes lenne kimenni, pláne nem ekkora hőségben.Ezért éltük a megszokott életet, én végeztem a dolgomat:takaritás, mosás, főzés stb.Lehel pedig akadályozott, h minél lassabban haladjak.Mikor a végére értem már szinte indulhattunk is, csakhogy míg én felöltöztem addig Lehel kipakolta a szekrényt....Igy sem maradtunk le semmiről, időben odaértünk a megnyitóra.Persze ez sem ment zökkenőmentesen, mert Lehel nem volt hajlandó egy helyben ülni, vagy megállni.Mig el nem indult a felvonulás, mi már jó néhány emberrel összebarátkoztunk, főleg, mert Lehel útjában voltak és arrébb tessékelte őket. Amikor már volt látnivaló akkor felkéreszkedett az ölembe, mert ugye onnan a legjobb nézelődni.Mindenkit jól megnézett, és érdekes, h nem a  lufival felvonuló gyerekek, vagy a pompomosok tetszettek neki a legjobban, hanem a néptáncosok. A megnyitó után még sétáltunk egy kicsit aztán irány haza, mert Petit vártuk 6ra.(Peti egy debreceni barátom, akit nagyon nagyon szeretek,ő az akivel mindig őszinte tudok lenni, akinek mindig el tudom mondani, h mi bánt és biztos lehetek benne, h ő nem szépit a véleményén nem kedveskedik, hanem bele mondja a szemembe az igazat ) Abban reménykedtem, h Lehel addig elalszik és kipiheni magát, h tudjon velünk jönni, de ahogy mondani szoktam:anya tervez, Lehel végez...természetesen még csak el sem álmosodott.Kint játszott az udvaron, alaposan szemügyre véve Tamás motorját, amit hozzánk tett be.Peti, mint mindig most is pontos volt, és mentünk is fel a városba hárman.A szomszéd néni jól megnézte magának.De nem sétáltunk egy órát, amikor Pocak elengedte magát és elaludt szépen, úgy kellett haza vigyük.Ami nem is volt akkora baj, mert elkezdett esni az eső mire kezdődött a Playtime koncert.Kicsit eláztunk, de kb. 2O perc után elállt az eső és zavartalanul élvezhettük a koncertet, ami nagyon jó volt.Nagyon büszke voltam a húgomra, és természetesen a többiekre is.
Mi fent maradtunk, találkoztunk a barátaimmal, jól éreztük magunkat, régen tudtam kikapcsolódni ennyire.Az igazsághoz hozzá tartozik, h megígértem, h nem irogatok és nem hívom Anyuékat, h mit csinál Lehel, mert ha igen akkor többet nem vigyáznak rá, legalábbis ezt mondták.Amúgy vicces este volt, mert akivel csak találkoztunk mindenki megjegyezte,h mennyire hasonlit Lehel az apukájára:szőke, kék szeműAztán meglepődtek mikor mondtam, h nem nem, semmi közük egymáshoz.

Kisállat kiállítás és kánikula

Elkezdődött a Nyíló akác!Ez máskor már nem számitana hírnek, mert az utóbbi években csupa unalom volt, hiszen mindig ugyanaz...Most viszont már vártam, Lehelnek minden új, és tudtam, h tetszeni fog neki a pörgés, a tömeg,és az, h sokat vagyunk kint.
A hivatalos megnyitó csak holnap lesz, de ilyenkor van a haszon- és díszállat kiálltás.Nem volt semmi extra, csak a szokásos:papagályok, galambok, fácán, nyulak, őz, bárányok, pónik és az elmaradhatatlan csacsi.A szekély bácsi és a szamara szinte celebnek számitanak már.Mindenkihez van egy kedves szava amikor időről időre feltűnnek a városban Lehel mindent megnézett, de a legjobban a csacsi tetszett meg neki.Csak nem mert hozzáérni!Niki ölében volt, mert szokás szerint én voltam a fényképészNyújtogatta a kezét, de mindig visszahúzta mikor már majdnem hozzáért a füléhez.Utána meglátta a pónikat.Nagyon édes kis állatok az már biztos és amilyen nyugodtan álltak ott szegények.A gazdájuk azonnal felajánlotta, h ültessük a hátára.A lovaktól nem is féltem, h megijednek, látszott rajtuk, h végtelenül nyugodt állatok, inkább Leheltől tartottam, h nem fog tetszeni, de azért megpróbáltuk és nagyon bejött neki.Olyan édesen tudta nézni, h hol üldögél. Még tettünk néhány kört, aztán mentünk is haza, mert annyira meleg lett, h az már elviselhetetlen volt.Én meg felöltöztettem még dzsekit is adtam rá, de az lekerült már a sarkon.

A déli alvás után beugrott hozzánk Péter.Az megint egy komédia volt Nem lehetett elválasztani őket, mint a sziámi ikrek.Lehel azonnal visitott, ha elakartam venni, és ha sikerült majd' elejtettem annyira feszitette magát, h vissza akar menni.Mikor Péter elment Lehel nagyon csalódott volt.Mindig ez van, már kezdek hozzászokni.
De visszatért a jó kedve amikor délután mentünk Mama elé aki akkor jött a munkából.Útközben találkoztunk egy volt tanitványommal.A kislány nagyon kedves volt, mondott dolgokat, amik jót tettek a tanári önbecsülésemnek, de ami ennél is jobban esett, h milyen aranyos volt Lehellel.Ő viszont annyira nem szimpatizált vele.
A délutánunk szépen csendben telt el!Este pedig fél 1Okor el is aludt!