Kis dumás

Nem olyan régóta beszél, mint szerettem volna, de minden egyes nap kárpótol ezért és igyekszik behozni a lemaradást.Olykor túl tejesítve, be nem áll a szája.Mond olyanokat, hogy vagy mindenki nevet vagy csak pislogunk, hogy ezt vajon honnan szedte.Ezeket mindig felírogatom, mert még az én memóriám sem tökéletes()

Egyik este szólongatta anyukámat:
-Mama!Mama!-de amikor látta,hogy nem figyel rá, nagy komolyan megkérdezte-Mama tyüket(süket) vagy?

Még a nagy havazás előtt történt, hogy jöttünk hazafelé, amikor a szomszéd kutyája elkezdett ugatni.Erre Lehel elkezd szaladni és közben azt kiabálja, hogy:-Menekülj!

Aztán vannak olyanok is, hogy a válaszain lepődöm meg.Pl. Odaadom neki a tejet és azt mondom:
-Tessék Husi!
Mire ő:-Köszi Husi!


Vagy egy másik ilyen:
Én:-Szeretlek!
Lehel:-Köszi szépen.
Nem kicsit vághattam meglepődött arcot, mert ahogy rám nézett helyesbített:
-Anyaaa, én is szeretlek.

Doktor bácsinál

A Mikulásozást követő napon már sokkal jobban volt, viszont este megint rosszul lett, így péntek reggel az volt az első dolgunk, hogy elmenjünk az orvoshoz.Látszik, hogy nagyon ritkán járunk hozzá, mert Lehel nagy boldogan lépdelt mellettem.A váróteremben rá sem lehetett ismerni, egy igazi angyal volt, szépen üldögélt, türelmesen várta, hogy sorra kerüljünk, pedig nem 1-2 percet kellett várnunk.Amikor bementünk a vizsgálóba, hangosan köszönt, anélkül, hogy mondanom kellett volna.Nagyon udvarias, kedves gyerek volt, addig míg az orvos meg nem nézte a torkát.Akkor rákiabált, hogy: "Hagyjál békén, te buta!" De ahogy békén hagyta, már nem volt semmi gond. A diagnózis:kezdődő torokgyulladás.Szerencsére még nagyon az elején csíptük el,így remélhetőleg néhány nap alatt teljesen helyre jön.

Beteges Mikulás

Ez már a harmadik Mikulásunk volt, de sajnos ez most más volt, mint az eddigiek.Lehel már nagyobb, okosabb és sajnos rosszkedvűbb is volt, mint eddig.
Az egész ott kezdődött, hogy már a cipőjét sem akarta kitenni, mert attól félt, hogy elviszi a Mikulás.No igen, a gyerek hamar rájött, hogy olyan világban élünk, amiben nem szabad megbízni akárkiben:)





Miután jó néhányszor bevitte a cipőjét, és alaposan kihisztizte magát, bevonult mesét nézni, így a Mikulás végre elhozhatta az ajándékokat.Nem maradt más, mint várni, hogy mikor vesz észre őket.De Lehelnek esze ágában nem volt kidugni az orrát, sőt, ha kihívtam akkor is szépen kijött, de a fejét véletlen sem fordította volna az ellenkező irányban.Elmentem akkor én arra, Lehel utánam, és az ajándékok még mindig észrevétlenül árválkodtak.Csak a "Lehel, nézd mit hozott a Mikulás!" mondat után vette észre azokat.

Még el sem jutott addig, hogy megnézegesse az ajándékokat, már hányt egyet szegénykém.Utána jobban lett, de nem vitte túlzásba így sem, kicsit bágyadtan, kicsit fáradtan bontogatta az ajándékait.

Néha kicsit feléledt, nevetett, visítozott, de ezek mindig csak néhány percig tartottak. A vége mindig az volt, hogy leült és kirakózott vagy kártyázott.Ennek ellenére látszott, hogy mindennek nagyon örül, és minden tetszett neki, de valahogy az ágyat sokkal vonzóbbnak találta aznap este.

Első hó

 Tegnap este lehullt az első hó!!!:) Igaz, hogy nem sok minden maradt meg belőle, de az élményen ez semmit sem változtat.Lehelnek most is nagyon tetszett.Hangosan kiabálta, hogy "hó", "pelhes hó" (pelyhes hó).Mégis csak szánkón érkezik a Mikulás, bár ha Lehelt kérdezitek az autó, amit lovak húznak:))

Advent

Beteg voltam....de már jobban vagyok,és várjuk a Mikulást.És készülünk a karácsonyra.