Egy este anya nélkül

Sokszor volt már olyan, hogy nem voltam itthon este, de olyan, hogy Lehel ne legyen itthon, és nem csak este, hanem egész délután és éjszaka sem, olyan még nem.

Azt hittem, hogy ő nehezebben, én pedig könnyebben viselem majd, de éppen forditva történt.Nekem nagyon hiányzott.Furcsa volt a nagy csend, és az is, hogy amit letettem délután egy helyre az még este is éppen ugyanott volt.Lehel meglepően jól kezelte a helyzetet.Nem hiányolt, nem akart hazajönni, és ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen alkalom nem is volt vele nagyobb probléma. Kicsit nehezen aludt el, és későn is.Pedig egész délután elemében volt, és úgy viselkedett, rosszalkodott, mintha csak otthon lenne.Aztán felébredt egyszer éjjel, hogy ő mesét szeretne nézni, de ha nem úgy lett akkor visszaaludt, igaz beletelt egy kis időbe.

Reggel szomorúan ébredt, de a keresztanyja pillanatok alatt megoldotta a helyzetet, és kiderült, hogy nem az volt az elkeseredés oka, hogy nincs anya ott, vagy,hogy nem a saját ágyában ébredt, csak megijedt, hogy nem fog reggeli tejcsit kapni.
Sokat elmond arról, hogy milyen jól érezte magát náluk az, hogy amikor Niki hazahozta és ő készült, hogy megy el, Lehel vele akart menni.Amúgy amikor megjöttek sem csinált nagy ügyet a "viszontlátásból", adott egy puszit, megölelt, és bement játszani.Nesze neked anya, a gyerek nélküled is jól el van!Nah de, hogy ennyire?

2,5 éves :)

Bizony,ma lett 2,5 éve,hogy beragyogja a napjaimat a kis szőkeségem.Rendhagyó módon "ünnepeltük" meg, külön-külön.Ma nem alszik itthon, most először töltjük külön az éjszakát így.Egyelőre csak a saját érzéseimről számolhatnék be, de holnap megírom, hogy viselkedett a keresztanyjáéknál....

Mindent ki kell próbálni

Lehel nem csak örökmozgó, de nagyon kiváncsi is.Mindent meg kell nézzen, mindent meg kell fogjon, így tanul a gyerek.Na meg utánozással,így mindent leutánoz, amit csak lát.Egy ilyen akciójának estek áldozatul a körmeim, és az ő körmei is. Élvezettel "festette", bezzeg amikor le kellett szedni a kicsi körmeiről akkor kiabált, hogy: "fáj, fáj". Azt hiszi, ha azt mondja, hogy "fáj", akkor abbahagyom, a másik ilyen varázsszava az, hogy "alszok".Nem mintha valóban fájt volna ki, de azt hiszem soha többet nem akar még körömlakkot látni sem.:))

Jó kifogás

Kérdeztétek miért nem írok gyakrabban.Sorolhatnám hosszan a jobbnál jobb kifogásokat, de inkább csak

annyit mondok, hogy ezért:

Kicsi udvarias

Fogalmam sincs mi lehet a levegőben, de az elmúlt napokban Lehel ezerrel pörög reggeltől estig megállás nélkül. Teljesen le- és kimerít, most még sem panaszkodni szeretnék, inkább dicsekszem egy kicsit, mert büszke vagyok Lehelre nagyon. Tudom ez nem újdonság, de most azért, mert igazán kis udvarias emberke.Mondogatja ő szépen már jó ideje, hogy köszi, és azt is, hogy köszi pépen.A szívesennel is barátkozik egy ideje, sőt olyan is volt, hogy már alapból úgy mondta:"köszi szívesen".De valamelyik este meglepett azzal, hogy odahozta nekem az egyik játékot és ahogy odanyújtotta, azt mondta: "Teszék". Nagyon édes volt, megköszöntem mire ő a legkedvesebb hangján azt mondta:"Nagyon szívesen"

Kulás

Értettem én mindig is, hogy miért jó az üzleteknek és a csokigyáraknak az, hogy már november elején roskadásig rakják a polcokat a Mikulás csokikkal, viszont eddig hidegen hagyott.Most, hogy a saját bőrömön érzem ennek a reklám fogásnak a hatását már kevésbé.Lehelt meg pláne nem hagyja hidegen.Amikor meglátja a Mikulás figurákat kedves gyerekből átmegy követelőző mini terroristába és kiabálja, hogy "Kulás!!!Kulás!!!Kulás!!!"Nem elég elmagyarázni ilyenkor a hisztiző gyereknek, hogy miért nem kaphatja meg mindig amit akar még a "kedves, együtt érző" anyukákkal is jó pofizni kell, hiszen az ő gyerekük aztán soha nem csinált ilyet.Ha egyszer én is ilyen álszent lennék akkor remélem lesz valaki, aki észhez térit, ha másképpen nem leültet, hogy olvassam csak vissza néhány blog bejegyzésem.

Kivételesen

Ma kivételesen nagyon szép idő volt, így egy kicsit több időt tudtunk kint tölteni.De nem csak ez volt kivétel, hanem, hogy sikerült Lehelről néhány képet készíteni.Zárójelben meg kell azért jegyezni, hogy nem volt egyszerű, cselekhez kellett folyamodni, de a végeredmény a lényeg.

Elmaradva

Megint elmaradtam egy kicsit a bloggal.Ennek nem az az oka, hogy lett volna valami gond, egyszerűen csak úgy eltelnek a napok, hogy erre vagy nem marad idő, vagy kedvem nincs, és még ha mindkettő meg is van akkor éppen nincs miről írjak.Stagnálunk.Elvagyunk.Nincs különösebben nagy esemény vagy változás, amit szeretnék megosztani.Ez nem azt jelenti hogy nem történik semmi velünk, mert örökmozgóm mellett nem lehet unatkozni egy percet sem.Állandóan magyaráz valamit, egyre érthetőbben.Viszont még mindig a "nefényképezz" korszakban:(Látszik is az alábbi képen,ezeknél jobbat képtelenség késziteni róla.

Vannak nagy változások is, de ezeket még nem szeretném megosztani, majd később visszatérünk rá.

Összegezve, nem kell aggódni jól vagyunk, nagyon is.És a blogról sem felejtkeztem el, amint lesz mesélni valóm már írom is.