Szobatisztaság

Mint mindenben Lehel ebben is későn érő volt.Irtam itt is, panaszkodtam eleget, minden létező dolgot kipróbáltam, hogy rávegyem hagyja már el a pelust, egyszerűen semmi sem vált be.Aztán 3 hete egyik nap jött, teljesen magától, hogy :"Anya kell pisilni".Azóta mindig szól bárhol vagyunk, ha nincs is éppen a közelemben pl. az oviban akkor is jön megkeres szól, és egy baleset sem volt.Végre....

Apa látogatása

Meglepett!Ez a jó kifejezés, bár nem állt szándékában, hiszen ő szólt, csakhogy én nem vettem észre.Végül is lényegtelen.A lényeg az Lehel viselkedése.Furcsa, de neki teljesen természetes, hogy jön az apja.Amikor megérkezik köszön neki szépen, megpuszilja, megöleli és mintha csak tegnap járt volna itt utoljára már fogja is a kezét és viszi be a szobába.Majd az udvarra, a kertbe és mindenhova, mint egy jó gazda mindent megmutat.Bár inkább a saját szórakoztatása a célja, és Józsi meg nem mondd neki nemet így, azt csinál, amit akar.Ebből volt is néhány hiszti, amíg itt volt, mert ha véletlenül ebéd közben mi nem akartunk kimenni akkor már sírt is. A titkos fegyvere, amivel egyeseknél sok mindent elér (és itt nem csak az apjára gondolok).
Viszont amikor elmegy akkor sem sír utána, neki ez is teljesen normális.Hihetetlen milyen kicsi és mégis mennyire megérti a dolgokat.Nem azt mondom, hogy tudatában van mindennek, természetesen ahhoz még évek kellenek, de nem sír, nem hisztizik, elfogadja, hogy jön és megy az apja.Olyan kis...ááá....nem találom a jó szót...olyan Leheles  Imádnivaló ebben is és kész!
Hogy essen néhány szó arról is, hogy mi történt amíg együtt voltak:játszottak, hintáztak, meséztek, este zenét hallgattunk míg Lehel végre ki nem dőlt, játszótéren voltunk.Lehel annyira önálló, hogy egyik szemem sír, a másik nevet.Nem gondoltam, hogy ilyen hamar mellőzve leszünk.Gyorsan összebarátkozott 2 kisgyerekkel és mi már el is voltunk felejtve.Néha-néha odapillantott, de ennyi volt.Bezzeg mikor segiteni kellett neki a csúszdához felmászniAnnyira elfáradt, hogy nem sok kellett neki mikor hazaértünk és már aludt is.

Nyááááár

  Hirtelen jött, és kicsit megviseli az embert ez a hőség, de ettől függetlenül mi nagyon nagyon örülünk neki.Amennyit csak lehet kint is vagyunk. Lehelt vissza sem lehetne tartani így is nem kis erőfeszítésembe telik, hogy legalább délben, amíg a legnagyobb meleg van, néhány órát bent tartsam.

 

 A nyár beköszöntével elkezdtünk a szobatisztasággal is barátkozni.Nappal pelenka nélkül van a nagy fiú, de egyenlőre inkább kudarcokról számolhatnék meg.Senki sem mondta hogy ez rövid vagy könnyű időszak lesz.A cél, hogy szeptemberre szobatiszta legyen.

ABC -21 hónaposan

Most, hogy ismét eltelt 1 hónap megint összegzünk egy kicsit, csak most kicsit bővebben, részletesebben:

Alvás:Erre soha nem volt panasz.Voltak nehezebb periódusok, mint az elmúlt hetekben is amikor nehezen aludt el, de túl vagyunk rajta.Egyébként sem volt soha korán elalvó tipus, viszont mikor elalszik utána csend van, 10-12 órát alszik egyhuzamban.Délben 20-30 perc az alvás.
Beszéd:Még mindig nincs nagy előre lépés.Mondd dolgokat, de ritkán, és még annál is ritkábban mondja kétszer ugyanazt. A legújabb a nem tudok, a csőke-szőke, és az egél-egyél volt.Még mindig tartom magam ahhoz, hogy lusta beszélni, mert nagyon sok szót mondott már(mama, baba, tata, autó, ne, nem, baba, kehi-keri, szija, ez csak néhány, ami hirtelen eszembe jutott)Sőt újabban, ha elfelejtkezik magáról akkor beszél.A minap pl. lelökte a cipőjét, és lazán közölte, hogy leesett, mikor meglátta, h ott vagyok gyorsan visszaváltott Lehel nyelvre.
Család:Lehel számára nagyon fontosak vagyunk, mindenkit nagyon szeret kivétel nélkül. Nem egy átlagos családban növekedik, hiszen mi ketten vagyunk egy család, ha szűk értelemben vesszük, de mivel a szüleimnél lakunk velük is nagyon szoros a kapcsolata.A keresztszüleit is nagyon szereti, a jövendő keresztapuért egyenesen rajong.Annak ellenére, hogy a Bihari nagymamával, és Erzsike nagynénjével csak skypeon kommunikálunk ez Lehelt cseppet sem zavarja meg, tökéletesen tisztában van azzal, hogy kik ők, ha képen látja Kati mamát rögtön megmondja, hogy mama.Mikor beszélünk integet, puszit dob, mosolyog.
Evés:Ez az, amivel SOHA egy percig sem volt gondunk, nagyon szépen eszik, de ez látszik is rajta.Miután segit megteríteni a széke mellé áll és felemeli a kezét, hogy tegyem fel, fogja a kanalát, vagy a villáját és szépen eszik egyedül.Van olyan, hogy kézzel eszik, de akkor is szoritja a másik kezében a villáját.
Fogak:16 van!Elég régen kibújtak már, azóta stagnálunk.Reggel, este szépen megyünk a fürdőszobába rááll a kis székre és engedi, hogy megmossam a fogait, majd ő is a kezébe veszi a fogkeféjét és úgy tesz mint ha:)
Gondolkodás:Nagyon okos kisfiú, mindent megért, megjegyez.Tudja, hogy minek hol a helye, mikor minek van itt az ideje, és ezt jelzi is.Pl. ha kiakar menni az udvarra akkor nem áll az ajtóba könyörögni, hisztizni, vagy próbálkozni, hátha kinyilik, hanem megy a sapkájért, felveszi és utána indulna kifelé.
Hiszti:Vannak nagyon hisztis napjai, és van amikor a hiszti nyomát sem lehet rajta látni.Rá kell hagyni, elmúlik nála 2-3 perc alatt, igaz abban a 2-3 percben van indulat és hangerő.Anyja fia:))

Ivás:Csak pohárból! Még a reggeli és esti tejcsijét cumisüvegből Kivéve, ha ráakad a rejtett cumisüvegre:)).Ha aszomjas hozza a poharát és mondja, hogy Te-azaz, tea, vagy azt, hogy Ko-korty. Az utóbbi úgy alakult ki, h amíg tanult pohárból inni, ha kért mindig azt mondtam, hogy csak egy kortyot:)

Játék: Mindig az a legérdekesebb játék, ami a nem szabad kategóriába tartozik, mint az összes gyereknél.Időről időre előkerül egy egy játék a játéktartóból, ami aznap vagy esetleg az azt követő napokban a kedvenc lesz.A baba is így lett kedvenc egy estére, akkor mindenhova vitte magával, betakargatta, felültette a székre mesét nézni stb. Másnapra kegyvesztett lett. Mint egy igazi kisfiúnál, Lehelnél is az autók és a labdák a legmenőbbek.De nagyon szeret legózni, és mindent, amit ketten tudunnk játszani.
Kreativ:Fentebb említettem, hogy okos gyerek, így a kreativitásnak sincs híjján.Sőt mióta anyuka vagyok nekem is sokkal több kreativitásra van szükségem, hogy Lehelt le tudjam foglalni.
Méretek:Stagnálunk egy helyben, ami nem is baj, elég nagy fiú ő már így is.
Nevetés:A legszebb hang a világon!Szerencsére naponta többször is hallhatom, mert egy kis röhencs a drágám.Néha képes a semmin is egy jó izűt nevetni.
Öltözködés: Ez általában egy kész rémálom.Pici babaként azt sem bánta volna, ha egész nap öltöztetem, soha nem sírt.Ellenben most végig hisztizi.Először ölelget, hízeleg, hogy ne keljen öltözni, ha látja, hogy ez nem jön be akkor kezdődik a hiszti.Mindent kipróbálok: van, hogy részletekben öltöztetem, és olyan is-ez a gyakoribb-, hogy elterelem valamivel a figyelmét, vagy mesenézés közben csapok le rá, vagy énekelünk közben és akkor nem veszi zokon.
Rosszalkodás:Huncut gyerek az biztos.Ahogyan nő egyre inkább az lesz.Tudatosult benne a nem tudom jelentése, és ezért körültekintőben rosszalkodik, szó szerint.Amikor valami rosszra készül mindig szét néz, hogy látja-e valaki és ha nem akkor már kezdi is, ha viszont igen akkor ártatlan nézéssel tovább áll.Ha megbánt rögtön hízeleg, ölelget, puszilgat.Nagy manipulátor!:)
Szobatisztaság:Lassan, lassan, lassan haladunk.Nagy előrelépésről nem tudok hírt adni.Remélem nyár végére teljesen szobatiszta lesz.
Tv kontra olvasás:Lehelt mindkettő nagyon érdekli.Nem tiltom el a tv-től, vagy a számitógéptől, ahogy sok anyukától hallom, mert ők már akarva akaratlanul ebben nőnek fel.10 éves korukra sokkal többet fognak tudni, mint mi.DE ez nem azt jelenti, hogy megengedem neki, hogy előtte üljön órákat, és csak a tv-ben nézzes a mesét.Nem, nem!Most már képes végig hallgatni 1-1 rövidebb mesét, ha olvasok neki, ennek pedig nagyon örülök és inkább ezt szorgalmazom.
Utánozás:Jelenleg ez a kedvenc elfoglaltság.Figyel mindenkit és ami tetszik azt leutánozza.Pl.egyik délelőtt felült a kanapéra a nagyapja mellé, aki újságot olvasott és ő is ugyanúgy fogta az újságot, mintha olvasná, csak éppen ő nem látszott ki.De olyan apróságokat is utánoz, hogy hogyan köhögünk, vagy hogyan vásárolunk, újabban már ő viszi a kosarat.

20 hónapos

". . . Gyermekeitek általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokolhatjátok őket.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az Ő lelkük már a holnap házában lakik, ahová ti
nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok olyanná tenni őket, mint ti vagytok.
Mert az élet sem halad visszafelé, s nem reked meg a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. "
Kahlil Gibran
Bizony ismét eltelt 1 hónap, és Lehel ma 20 hónapos lett.Ez minden hónapban meglepetésszerűen ér engem, hogy még most tartottam a kezemben egy pici kis újszülöttet most meg lassan a 2.szülinapját ünnepeljük majd.
Lássuk csak hol is tartunk most,mert az vitathatatlan, hogy szépen fejlődik.Számokkal kifejezve ez egész pontosan:  90 cm, és 15 kg.Hiába nem nőhet már olyan gyorsan, mint a kezdetekben.
Enni szépen eszik egyedül, most éppen annyira, hogy nem is nagyon akarja engedni, hogy én etessem, pedig ha levest eszik akkor jó lenne.Természetesen bal kézzel eszik.
Inni szinte csak pohárból iszik, kivéve ha éjjel megébred, illetve a tejcsijét még cumisüvegből issza.
Mozgásáról sok mindent lehetne írni, mert nincs olyan dolog, ami ilyen téren ne menne neki.Ennek nem mindig örülök, pláne, ha a szekrényről vagy az asztalról kell leszednem éppen, de erről is kezd leszokni, csak ha valami a földről elérhetetlen dolgot lát akkor másznia kell.Főként ha én nem adom neki.
Nagy hiányosságunk van beszéd terén.Még mindig nem beszél:(Ez nagyon nagy szívfájdalmam, viszont nem idegesítem magam rajta annyit, mint 1-2 hónapja.Tudom, hogy nem a képességgel van gond, mert amikor olyan kedve van mondd ezt-azt.Tegnap például azt mondta, hogy kutya.Egyébként meg így is tökéletesen meg lehet érteni, hogy mikor mit szeretne, szépen elmutogatja, plusz a szavak elejét mondja.Most arra vagyok nagyon büszke, hogy ha odaadok neki valamit akkor szépen mondja, hogy: kö-ez a köszönöm lenne.Majdnem elfelejtettem a másik büszkeségem, hogy be mutatkozik, ha megkérdezem, hogy hogy hívják.Mondja szépen, hogy Le-le.Először csak ha képen látta magát akkor mondta.
Szobatisztasággal nagy előre lépést nem tettünk, általában hozza a bilit csak sokszor már mikor kész van akkor.Majd lassan ez is meg lesz.
Van még valami, amit szeretnék megemlíteni.Lehel nagymamájának ma van a szülinapja.Isten éltesse nagyon sokáig:

Vissza a színes hétköznapokba

Most, hogy vége lett az ünnepi időszaknak, sokaktól hallottam, hogy panaszkodnak,mert vissza kell térniük a szürke hétköznapokba.Annak a szürke, aki hagyja, hogy azzá válljon.Nekem könnyű, mert itt van Lehel, aki mellett színesek a napok.De igen, mi is visszarázódunk lassan a megszokott napjainkba:játszunk, végezzünk a házimunkat, sétálunk, ha az időjárás engedi.(Szerencsénkre most engedi, de nekem akkor is nagyon hiányzik a hó!:( Nem is igazi a tél anélkül!)
Lehel ma nagyon meglepett több alkalommal is.Először reggel.Arra ébredtem, hogy puszilgatja az arcom, finoman jelezte, hogy ideje lenne ébredni, ő bizony már éhes, mert amikor meglátta, hogy nyitva a szemem már mondta is, hogy:te, te, te-azaz tejcsit kér.
Később én takarítottam, ő meg kiment az ebédlőbe a nagyapjához, kb. 5 perc múlva vissza is jött, ment a biliért, a kezembe nyomta, hogy ana-ana.Rá is ültettem, ha már ennyire szerette volna, és tele is pakolta azonnal. Tiszta büszke voltam rá:))) Már napok óta csak a bilibe kakil, de mindig ha én mondom neki, hogy üljünk le, így reggelente, vagy estére, vagy ha látom, h készülődik vmi akkor gyorsan ráültetem, de magától még soha nem hozta.Tudom, hogy messze még az, hogy szobatiszta legyen, de azért ez már egy ígéretes kezdete annak.

És még mindig nincs vége a meglepetéseimnek.Takarítás után bementem a fürdőszobába, kiszedni a ruhákat a mosógépből.Lehel szokás szerint a nyomomban volt, csakhogy ezúttal nem valami rosszaságot eszelt ki, és nem is a mosógéphez ment, hogy segítsen kiszedni a ruhákat, hanem ment a szárítóért és húzta kifelé a helyéről.Tudta, hogy az is kelleni fog:)
Mostanában majdnem minden bejegyzésemben megemlítem az elméletemet, hogy tudna ő beszélni csak nem akar, de ma is kénytelen vagyok, mert ezzel is meglepett.Beszéltem apámhoz, és a mondatom utolsó szava az az volt, hogy nagyon.Erre Lehel rám néz és azt mondja mosolyogva, hogy nagyon.De olyan gyönyörű kiejtéssel, hogy csak lestem.Tegnap a játszótéren mondogatta, hogy hinta, de olyan hadarva, hogy alig lehetett érteni.Ezzel szemben ez a nagyon,  nagyon szép volt.Természetesen utána nem mondta többet.
Most éppen alszik, mert délben nem akart...Kiváncsi vagyok mit tartogatt még ez a nap számunkra?:)