A technika ördöge

Hihetetlen milyen ügyes.Ahogy számitógép vagy laptop elé kerül olyan rutinosan kezeli, minth évek óta ezzel foglalkozna.Bekapcsolom a laptopot és neki ennyi elég is, innentől átveszi.Behozza a mozzilát, aztán a youtubeot, és bármilyen zenét megkeres.Mikor megunja azt mondja: "Megnézem pészbukom (facebookom)" és fél perc múlva már fent is van, és nézegeti a képeket.Jól mondják, hogy az a generáció már az abszolut beleszületett ebbe.

Maradj komoly!

-de miért is? Azt mondják akkor fog tisztelni és komolyan venni a gyerek, ha komoly maradsz bizonyos helyzetekben.Nem egészen értek egyet ezzel az elmélettel.Bizony amikor megszidom valamiért akkor azt komolyan teszem és következetesen nem ölelgetem meg 2 perc múlva bármennyire is megsajnálom azt az édes kis könnyes arcocskáját.De amikor nem muszáj véresen komolynak maradni akkor nem is törekszem arra.Miért is tenném? Azt akarom, hogy Lehel 40 év múlva a nevetésemre emlékezzen, nem a kiabálásomra Nevetésre pedig állandóan okot ad.

Ma délelőtt történt. Mindenki otthon volt, igaz a nagyapja aludt, mert éjszakai műszakban dolgozott.Lehel egyszer csak hozza a nagyapja ingét.Mondom neki, hogy dobd ki a szennyes kosárba. Indul a kuka felé.Elmagyarázom neki, hogy Lehel nem a kukába dobjuk ki, hanem a fürdőszobába.Bemegy a fürdőszobába.Csend.1 perc múlva utána megyek, hogy megnézzem milyen rosszaságot csinált már megint.Belépek és látom, hogy térdel a mosdókagyló alatt és gyömöszöli az inget a kicsi kukábaJogos.Azt mondtam neki, hogy a fürdőszobába kell vinni, azt nem, hogy ne az ottani kukábaPedig megtanulhatnám már, hogy egyértelműen kell fogalmazni.A múltkor is hasonlóképpen jártam, és ilyenkor nem haragudhatok, hiszen én mondtam.Akkor az történt, hogy ebédeltünk és Lehel kért még, de a tányérja még nem volt üres.Nagy komolyan azt mondtam:"-Lehel, amíg van a tányérodban addig nem kapsz többet!" Okos gyermekem azonnal felmérte a helyzetet és máris megoldást talált.Fogta, kiborította ami a tányérjában volt és azt mondta:"Mééég"Ilyenkor legyen az ember komoly!

ABC -21 hónaposan

Most, hogy ismét eltelt 1 hónap megint összegzünk egy kicsit, csak most kicsit bővebben, részletesebben:

Alvás:Erre soha nem volt panasz.Voltak nehezebb periódusok, mint az elmúlt hetekben is amikor nehezen aludt el, de túl vagyunk rajta.Egyébként sem volt soha korán elalvó tipus, viszont mikor elalszik utána csend van, 10-12 órát alszik egyhuzamban.Délben 20-30 perc az alvás.
Beszéd:Még mindig nincs nagy előre lépés.Mondd dolgokat, de ritkán, és még annál is ritkábban mondja kétszer ugyanazt. A legújabb a nem tudok, a csőke-szőke, és az egél-egyél volt.Még mindig tartom magam ahhoz, hogy lusta beszélni, mert nagyon sok szót mondott már(mama, baba, tata, autó, ne, nem, baba, kehi-keri, szija, ez csak néhány, ami hirtelen eszembe jutott)Sőt újabban, ha elfelejtkezik magáról akkor beszél.A minap pl. lelökte a cipőjét, és lazán közölte, hogy leesett, mikor meglátta, h ott vagyok gyorsan visszaváltott Lehel nyelvre.
Család:Lehel számára nagyon fontosak vagyunk, mindenkit nagyon szeret kivétel nélkül. Nem egy átlagos családban növekedik, hiszen mi ketten vagyunk egy család, ha szűk értelemben vesszük, de mivel a szüleimnél lakunk velük is nagyon szoros a kapcsolata.A keresztszüleit is nagyon szereti, a jövendő keresztapuért egyenesen rajong.Annak ellenére, hogy a Bihari nagymamával, és Erzsike nagynénjével csak skypeon kommunikálunk ez Lehelt cseppet sem zavarja meg, tökéletesen tisztában van azzal, hogy kik ők, ha képen látja Kati mamát rögtön megmondja, hogy mama.Mikor beszélünk integet, puszit dob, mosolyog.
Evés:Ez az, amivel SOHA egy percig sem volt gondunk, nagyon szépen eszik, de ez látszik is rajta.Miután segit megteríteni a széke mellé áll és felemeli a kezét, hogy tegyem fel, fogja a kanalát, vagy a villáját és szépen eszik egyedül.Van olyan, hogy kézzel eszik, de akkor is szoritja a másik kezében a villáját.
Fogak:16 van!Elég régen kibújtak már, azóta stagnálunk.Reggel, este szépen megyünk a fürdőszobába rááll a kis székre és engedi, hogy megmossam a fogait, majd ő is a kezébe veszi a fogkeféjét és úgy tesz mint ha:)
Gondolkodás:Nagyon okos kisfiú, mindent megért, megjegyez.Tudja, hogy minek hol a helye, mikor minek van itt az ideje, és ezt jelzi is.Pl. ha kiakar menni az udvarra akkor nem áll az ajtóba könyörögni, hisztizni, vagy próbálkozni, hátha kinyilik, hanem megy a sapkájért, felveszi és utána indulna kifelé.
Hiszti:Vannak nagyon hisztis napjai, és van amikor a hiszti nyomát sem lehet rajta látni.Rá kell hagyni, elmúlik nála 2-3 perc alatt, igaz abban a 2-3 percben van indulat és hangerő.Anyja fia:))

Ivás:Csak pohárból! Még a reggeli és esti tejcsijét cumisüvegből Kivéve, ha ráakad a rejtett cumisüvegre:)).Ha aszomjas hozza a poharát és mondja, hogy Te-azaz, tea, vagy azt, hogy Ko-korty. Az utóbbi úgy alakult ki, h amíg tanult pohárból inni, ha kért mindig azt mondtam, hogy csak egy kortyot:)

Játék: Mindig az a legérdekesebb játék, ami a nem szabad kategóriába tartozik, mint az összes gyereknél.Időről időre előkerül egy egy játék a játéktartóból, ami aznap vagy esetleg az azt követő napokban a kedvenc lesz.A baba is így lett kedvenc egy estére, akkor mindenhova vitte magával, betakargatta, felültette a székre mesét nézni stb. Másnapra kegyvesztett lett. Mint egy igazi kisfiúnál, Lehelnél is az autók és a labdák a legmenőbbek.De nagyon szeret legózni, és mindent, amit ketten tudunnk játszani.
Kreativ:Fentebb említettem, hogy okos gyerek, így a kreativitásnak sincs híjján.Sőt mióta anyuka vagyok nekem is sokkal több kreativitásra van szükségem, hogy Lehelt le tudjam foglalni.
Méretek:Stagnálunk egy helyben, ami nem is baj, elég nagy fiú ő már így is.
Nevetés:A legszebb hang a világon!Szerencsére naponta többször is hallhatom, mert egy kis röhencs a drágám.Néha képes a semmin is egy jó izűt nevetni.
Öltözködés: Ez általában egy kész rémálom.Pici babaként azt sem bánta volna, ha egész nap öltöztetem, soha nem sírt.Ellenben most végig hisztizi.Először ölelget, hízeleg, hogy ne keljen öltözni, ha látja, hogy ez nem jön be akkor kezdődik a hiszti.Mindent kipróbálok: van, hogy részletekben öltöztetem, és olyan is-ez a gyakoribb-, hogy elterelem valamivel a figyelmét, vagy mesenézés közben csapok le rá, vagy énekelünk közben és akkor nem veszi zokon.
Rosszalkodás:Huncut gyerek az biztos.Ahogyan nő egyre inkább az lesz.Tudatosult benne a nem tudom jelentése, és ezért körültekintőben rosszalkodik, szó szerint.Amikor valami rosszra készül mindig szét néz, hogy látja-e valaki és ha nem akkor már kezdi is, ha viszont igen akkor ártatlan nézéssel tovább áll.Ha megbánt rögtön hízeleg, ölelget, puszilgat.Nagy manipulátor!:)
Szobatisztaság:Lassan, lassan, lassan haladunk.Nagy előrelépésről nem tudok hírt adni.Remélem nyár végére teljesen szobatiszta lesz.
Tv kontra olvasás:Lehelt mindkettő nagyon érdekli.Nem tiltom el a tv-től, vagy a számitógéptől, ahogy sok anyukától hallom, mert ők már akarva akaratlanul ebben nőnek fel.10 éves korukra sokkal többet fognak tudni, mint mi.DE ez nem azt jelenti, hogy megengedem neki, hogy előtte üljön órákat, és csak a tv-ben nézzes a mesét.Nem, nem!Most már képes végig hallgatni 1-1 rövidebb mesét, ha olvasok neki, ennek pedig nagyon örülök és inkább ezt szorgalmazom.
Utánozás:Jelenleg ez a kedvenc elfoglaltság.Figyel mindenkit és ami tetszik azt leutánozza.Pl.egyik délelőtt felült a kanapéra a nagyapja mellé, aki újságot olvasott és ő is ugyanúgy fogta az újságot, mintha olvasná, csak éppen ő nem látszott ki.De olyan apróságokat is utánoz, hogy hogyan köhögünk, vagy hogyan vásárolunk, újabban már ő viszi a kosarat.

Sérülések mindig vannak

...sajnos:( Viszont ez egy olyan dolog, ami kikerülhetetlen.Mindig vannak pici foltok, vagy nagyobbacskák mikor itt-ott elesik a nagy rohangálás közben.Már fel sem veszi ezeket, ahogyan én sem, felfogtam, hogy ezek a gyermekkor vele járói.Ez nem azt jelenti, hogy azért nem ráz ki a hideg, nem fehéredek le egy-egy kaszkadőr mutatványnál, vagy nem próbálom minden erőmmel megakadályozni.
Tegnap is volt egy ilyen, ami akkor még nem is tűnt nagy esésnek, sőt.Ezáltal megint rájöttem, hogy valamire.Mindig azt hittem, hogy a férfiak számdékosan sajnáltatják magukat, ha betegek, vagy megsérülnek, hogy ez valami tudatos dolog.Hála Lehelnek már tudom, hogy nem, hanem ösztönös. Elmagyarázom miért. Délután történt az esés, kint az ebédlőben az asztal mellett elesett, ahogy szaladt valahová(ez sokszor megtörténik), csakhogy most éppen ott volt a kis szék, amit Lehel pakolt oda percekkel azelőtt, hogy ráálljon és úgy nézze meg mi van az asztalon és annak neki ütötte a lábát.Nem csinált belőle ügyet, sírt egy kicsit, még 1 perc sem volt, majd folytatta tovább a játszát.Ennyivel le is zártuk volna az ügyet, de este amikor levettem a nadrágját, és harisnyáját látom, hogy egy hatalmas seb lett a kicsi lábán. Lehel még akkor sem foglalkozott vele különösebben,inkább azon törte magát, hogyan lépjen meg az öltözés elől.Viszont amikor meglátta, hogy azt én bepúderezem(még nem volt teljesen beszáradva a seb, ezért Sapromedet szórtam rá) akkor elhagyta minden ereje.Kiterült és emelgette a lábát, hogy ez neki mennyire fáj.Hozzá sem értem!Tipikus férfi:))
A seb most még elég csúnya, de remélem néhány nap alatt szépen elmúlik.
Míg ezt a bejegyzést megírtam ő a keresztanyjáékkel játszott...lefejelte a szekrénysarkát...fél perc sírás...már nevet.Kikészülök tőle!!

Egér jár

...gondolhattuk volna, ha nem tudnánk, hogy nincs egerünk, és ha nem értem volna tetten a kisegeret.Én teregettem, Lehel a karácsonyfa körül jött-ment.Aztán egyszer csak csendre lettem figyelmes.Ez már eleve gyanús mifelénk, mert semmi jót nem jelent, ha nem hallom, hogy mit csinál.Lehel sehol.Persze azonnal észrevettem, hogy a spájz ajtó nincs bezárva.Lehel ott eszegetett bent, a tészta szélét rágcsálta  Mikor meglátott, gyorsan arrébb állt.Utána ezzel szórakozott, mindig bement, becsapta maga mögött az ajtót és várta, hogy utána menjek.De csak akkor engedett be, ha kopogtam, és olyankor is csak benézhettem, már csapta is be az ajtót az orrom előtt.Ő meg jókat nevetett rajta.

Ösztönből gyereket nevelni

Ez a válasz, ha olyat kérdezek, amit nem tud:)

Miután Lehel megszületett,mint minden újdonsült anyuka tele voltam kérdéssel, és kétséggel.Nem tudtam, hogy mit hogyan.Hiszen nem csak azért lettem felelős,hogy ennek a kis életnek, aki nekem adatott meg legyen mindene, hanem,hogy embert,nagybetűs EMBER-t neveljek belőle.És tudtam,hogy ezt nem lehet elkezdeni évek múlva mikor már megérti,hogy mit kell tenni, és mit nem szabad.De hogyan?Kérdeztem anyukámat apróságokban,hogy hogyan csináljam, a válasz soha nem elégített ki,mert vagy azt kaptam, hogy ahogy gondolom, vagy azt,hogy ő már nem emlékszik.Elolvastam rengeteg tanulmányt, cikket, blogot,de nem,hogy segitséget nem kaptam, inkább jobban összezavart annyi ellentmondás volt bennük.Végül úgy döntöttem,hogy úgy csinálom, ahogy érzem,hogy jó lesz neki is és nekem is.Ösztönösen nevelem, és nem tanácsok, vagy sablonok szerint.Pont ezért vagyok annyira büszke rá,mert az elmúlt napokban annyi apró visszajelzést kaptam tőle, hogy valamit jól csinálok,hiszen boldog és okos gyerek lett a kis babából, aki még néhány hónapja volt.
Például nem szoktam leültetni játszani(mondjuk nem is tudnám ) amikor nekem dolgom van, hanem hagyom, hogy ott legyen a közelemben.Persze így kétszer annyi idő alatt készülök el, de látom,hogy tanul.Az utóbbi napokban nagyon sok mindenben látszott ez.Minden reggel segít nekem megvetni az ágyam, húzza lefelé az ágyról a párnát és megy vele az ágyneműtartóhoz,bepakolja a ruhákat a szekrénybe(igaz nem úgy, ahogy kellene, de a lényeg,hogy tudja, hogy el kell tenni), ketten pakoljuk be a ruhákat a mosógépbe, és ketten szedjük ki segít teregetni, hozza egyesével a ruhákat nekem, hogy tegyem a szárítóra ,este ketten pakoljuk el a játékait.A legszebb az,hogy mondanom sem kell, jön magától.
Ma a konyhában akart segiteni, rántott húst késziteni.Ebben annyira nem voltam partner, ez azért még nem neki való dolog, akármennyire is kis ügyes.De a hatást így is megcsinálta....felnyúlt az asztalra és magára öntötte a lisztet..... Azt hiszem ennyi belefér, ennek ellenére rettenetesen büszke vagyok rá