Egy nap Melindával

06:20-hatalmas csattanás, és hangos sziiiiiaaaa visitás.Lehel kiment a konyhába, mert éhes volt.Észre sem vettem, pedig máskor már a rezdülésére is megébredek.
06:30-reggeli tejcsi ivás, és altatás...hátha visszaalszik még....
07:00-reménytelen....indul a nap
Méghozzá nem is akármilyen, mert kint töltöttük Semjénben, már 9 után nem sokkal ott is voltunk.Nem akartam ennyire sietni, de ha Lehel meglátta, hogy felöltöztem akkor onnantól kezdve nem volt otthon maradás, mert "séta, séta, séta" kiabálással követelte az indulást.Aztán kiderült, hogy jó is, hogy hamarabb érkeztünk, mert Melinda (már meséltem róla: ITT ) és a nagymamája is hamarabb jöttek, 10 után nem sokkal már ők is ott voltak.
Lehelnek nagyon szimpatikus volt, annak ellenére, hogy Melinda még csak 16 Néninek hívta folyamatosan.Ha próbáltuk meggyőzni, hogy mondja inkább, hogy Melinda néha mondta, hogy Inda, de aztán csak a Néninél maradt.
A Nénit azt hiszem sikerült kifárasztani rendesen a nap végére, nem hinném, hogy altatni kellett volna este.Én hozzá vagyok szokva, hogy Lehellel mennyit kell menni egy nap,de még izomlázam volt este nekem is.Bezzeg Lehel....Ő aztán nem dőlt ki hamar, pedig elfáradt, mégis 11 után dőlt csak ki.
Finoman szólva is volt bennünk km.Nem csak otthon ültünk és beszélgettünk, hanem sétáltunk rengeteget.
Voltunk a parkban, a  játszótéren, és nagyon nagyon sokat a népkertben.Lehel ott is barátkozott, szokás szerint, még tollaslabdázni is "megtanult".De a képek azt hiszem most is többet mondanak, mint a szavaim.

Népkertben

Játszótéren

Aki ügyes....:D

Apa látogatása

Meglepett!Ez a jó kifejezés, bár nem állt szándékában, hiszen ő szólt, csakhogy én nem vettem észre.Végül is lényegtelen.A lényeg az Lehel viselkedése.Furcsa, de neki teljesen természetes, hogy jön az apja.Amikor megérkezik köszön neki szépen, megpuszilja, megöleli és mintha csak tegnap járt volna itt utoljára már fogja is a kezét és viszi be a szobába.Majd az udvarra, a kertbe és mindenhova, mint egy jó gazda mindent megmutat.Bár inkább a saját szórakoztatása a célja, és Józsi meg nem mondd neki nemet így, azt csinál, amit akar.Ebből volt is néhány hiszti, amíg itt volt, mert ha véletlenül ebéd közben mi nem akartunk kimenni akkor már sírt is. A titkos fegyvere, amivel egyeseknél sok mindent elér (és itt nem csak az apjára gondolok).
Viszont amikor elmegy akkor sem sír utána, neki ez is teljesen normális.Hihetetlen milyen kicsi és mégis mennyire megérti a dolgokat.Nem azt mondom, hogy tudatában van mindennek, természetesen ahhoz még évek kellenek, de nem sír, nem hisztizik, elfogadja, hogy jön és megy az apja.Olyan kis...ááá....nem találom a jó szót...olyan Leheles  Imádnivaló ebben is és kész!
Hogy essen néhány szó arról is, hogy mi történt amíg együtt voltak:játszottak, hintáztak, meséztek, este zenét hallgattunk míg Lehel végre ki nem dőlt, játszótéren voltunk.Lehel annyira önálló, hogy egyik szemem sír, a másik nevet.Nem gondoltam, hogy ilyen hamar mellőzve leszünk.Gyorsan összebarátkozott 2 kisgyerekkel és mi már el is voltunk felejtve.Néha-néha odapillantott, de ennyi volt.Bezzeg mikor segiteni kellett neki a csúszdához felmászniAnnyira elfáradt, hogy nem sok kellett neki mikor hazaértünk és már aludt is.

Játszóteres

Délután amikor már elviselhető volt a hirtelen jött nyári meleg a játszótéren voltunk, Galy barátnőmmel és a "gyerekeivel".

Játszótéri Casanova

Múlt pénteken Váradon voltam, Lehelre pedig a "keresztszülei" vigyáztak itthon. Nagyon aranyosak voltak jöttek elém az állomásra, bár nem értek el addig, de a szándék a fontos. Ha már útba esett bementünk egy kicsit a játszótérre is.
Nem, nem a szokásos bejegyzés következik, hogy Lehel milyen kis ügyes, és mindenen milyen szépen játszik már, nem is beszélve arról, hogy milyen gyors és alig tudunk vele lépést tartani. Ezúttal azt mesélem el, hogy micsoda kis pasi Lehel már most.

Volt a játszótéren egy kislány, Annának hívták és januárban töltötte a 2. évét.Nagyon édes kicsi lány :) Lehel ahogy beértünk a parkba már ki is szúrta magának.Azonnal a hinta felé vette az irányt és vele akart hintázni.Persze kislány ide vagy oda az én fiam nem hazudtolta meg magát és 1-2 perc múlva már kérte,hogy vegyem ki mert megunta. Elment csúszdázni, de a kislány csak a nyomában maradt.Lehelnek ez tetszett úgyhogy gyorsan adott neki egy puszit, majd együtt libikókáztak.Utána ismét puszi.Nagyon édesek voltak. Egyszer meg is ijedtem picit, mert láttam, hogy a kislány keze felé hajol, nah mondom itt baj lesz, meg fogja harapni (bár még sohasem harapott meg egy gyereket sem), de mire szóltam, hogy nem szabad már késő volt.Viszont nem harapott, hanem kezet csókolt nekiMajd elolvadtunk tőle. Hihetetlen, de ezek annyira ösztönösen jönnek, hogy nem is gondolná az ember, mint a nők természete.A kislány tipikus "nő" ként viselkedett.Mikor Lehel ismét megakarta puszilni, azt mondta, hogy nem.Ha nem, nem.Lehel megértette és ott hagyta erre ő nagy keservesen kiabált utána, hogy baba-baba.Lehel pedig rohant vissza és begyűjtötte a pusziját.Ezt eljátszották még egy párszor.Utána leültek a kis házba pihenni, mondtuk Lehelnek, hogy ölelje meg a kislányt, erre ő átkarolta a vállát, hogy honnan szed ilyeneket  Végül még sétáltak néhány kört együtt, majd mindenki szépen hazament.
Sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, de lesz sógorom készített néhány képet a telefonjával, a nagy pillanatokat mindig lekéste, hiába a gyorsak a mai fiatalok

A keresztszülőknél jártunk

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, ami Lehel keresztanyjának, Tündinek a fejében született meg vasárnap este bementünk hozzájuk Nagyváradra. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal, mert az ügyintézés amúgy is tervbe volt véve a hétre, de Lehelre nem igazán lett volna ki vigyázzon így viszont mindenkinek jó volt.
Az úton elaludt így mire odaértünk (kb.1 óra az út) teljesen feltöltődve látott neki a lakás felfedezésének.Jó keresztszülőkhöz illően mindent szépen ráhagytak és megengedtek neki, az meg legyen az én gondom, hogy itthon majd, hogy magyarázom meg neki, hogy miért nem szabad mindent.Lehelt pedig egyáltalán nem zavarta az új környezet.

Kényelembe helyezte magát

Szinezés

Laptopozunk Keresztapával

Viszont az alvással voltak gondjaink.Először, hogy nem akart elaludni, egy részt, mert kialudta magát az autóban, másrészt meg az idegen hely hatása.Nem találta a helyét, végül fél 2kor aludt el, de csak úgy, ha ment neki a mese, pedig nem szokott menni semmi mikor alszik.Nagyon sokszor megébredt, körülnézett, hogy hol van, de volt olyan is, hogy éppen csak annyi ereje volt félálomban, hogy felüljön, majd úgy dőlt el, mint egy krumplis zsák:)))
Reggel ehhez képest korán fél 9kor felébredt és indulhatott a nap.Először elmentünk rendezni amiért bementünk, Lehel jól viselte, igaz nem voltunk ott sokáig.Utána elmentünk Bibi, azaz Keresztapu munkahelyére.Na itt is meg volt engedve neki minden....De nagyon aranyos volt, mert mindenkinek szépen köszönt és még szerelni is besegített volna, ha lehet:)

Lepihenek ide, ahogy Keresztanyutól láttam

Dől a lámpaaaa.....

Mese olvasás

Ezután haza sétáltunk, Lehel útközben aludt egy hatalmasat.Szerencsénk volt, mert kifogtunk az utolsó viszonylag "meleg" napokat. De otthon is jól el volt, míg Tündi visszament pontot tenni az elintéznivalónk végére(fantasztikusan gördülékenyen tudnak menni a dolgok a hivatalokban....), addig mi otthon maradtunk, mesét néztünk,mesét olvastunk, és Lehel pakolászott.Nem zavarta, hogy ketten maradtunk ott, sőt amikor látta, hogy a keresztanyja indul vitte neki a táskát, hogy mehet:)Miután hazajött, újabb zseniális játékot találtak ki ketten...arról jobb nem is beszélni csak remélem, hogy nem próbálja ki egyedül is.Később lépcsőztek, főzőcskéztek, addig míg nem jött haza Bibi.Majd mind elmentünk játszani, ezt nem is részletezem, a képek magukért beszélnek.Lehel itt is kedves,barátságos, és eleven volt, mint mindig.Számomra pedig világossá vált, hogy nagyon könnyen be fog illeszkedni a bölcsibe, mert nagyon jól el volt úgy is, ha nem volt éppen senki mellette.(Igaz a keresztapja nem sokat mozdult el a sarkából.)A nagy kedvenc a labda volt(mintha itthon nem lenne neki majdnem minden méretben), és azok bedobálása a vízbe, ha már őt nem engedtük bele.

Ebből ennyi éppen elég, Keresztanyu vegyél le

Két kis csibész megpakolja a kosarat, hogy aztán beledobálják a vízbe:)

Vadmotorosok:)

Gyönyörűség

Itt úgy kifáradt, hogy otthon még fürdés előtt, tejcsi ivás közben kidőlt, és fel sem ébredt egészen reggel 9ig. Ez is nagyon édes volt, mert én már hamarabb felébredtem, és mikor Lehel felkelt mi a másik szobában filmeztünk Tündivel.De Lehel ahogy egy nagy fiúnak illik mikor felkelt nem sírt, hanem szépen elindult és megkeresett minket.Hangos tiltakozását fejezte ki, hogy még nem kapta meg a reggeli adagját, de amikor vittem neki szépen bemászott ő is filmet nézni.Persze ez is csak addig tartott míg ki nem ürült a cumisüveg és kezdődhetett a nap,indult játszani,pakolászni.Később még kimentünk a gyerekparkba játszani, itt nem csak belső hanem kinti játszótér is van, még hozzá nagyon jól megoldva, minden korosztálynak külön részlege, és a koruknak megfelelő játékokkal.

Nézzünk szét

 Még sétáltunk egyet, amit Lehel végig aludt a kocsijában.Hazamentünk, bepakoltunk és hasonlók, majd elindultunk haza.Lehel pedig ismét végig aludta az utat.
Mi nagyon jól éreztünk magunkat, remélem a keresztszülők is.:)

Képek és videók

Sokkal több kép készült mióta nem írtam, de kiválogattam azokat, amelyek nagyjából tükrözik, hogy hogyan is vagyunk, illetve voltunk a napokban.
Az időjárás nagyban befolyásolja továbbra is a napjainkat.Soha nem olyan idő lesz a következő nap, amilyet én szeretnék.Vártam, és várom a havat, hogy tudjunk legalább egy kis hóembert építeni.Ehelyett vagy esőt kapunk, vagy ami a jobbik igazi tavaszi napokat.

 

Na jó,volt egy téli napunk is, de akkor sem volt annyi hó, hogy legalább egy kicsi hóembert építsünk:( Este hullt a hó ismét,de ma reggelre,már nyoma sem volt:( 

 

De napjaink nagy részét,bent töltjük:















Mostanában  kedvenc a legó.Fél órát is képes egy helyben lenni,míg azzal játszik és nálunk ez hatalmas szó!Olyan girbe-gurba tornyokat épít, hogy nem is csoda, hogy állandóan újra kell kezdeni.De miután mérgelődik egy kicsit kezdi elölről.

 

Már az előző bejegyzésben is megemlítettem, hogy mindenhova fel tud mászni.Csak már nem tudok hova pakolni, mert így még jobban ki tud pakolni:

 És akkor két videó:

Visszatérés

 

Tegnap megígértem Lehelnek,hogy ma már kicsit hosszabb sétára megyünk, a parkba játszani.Még a déli alvás előtt meg is ejtettük a dolgot,hátsó szándékkal.Abban reménykedtem,hogy majd annyira kifárad a friss levegőn,hogy órákat alszik.Persze,hogy nem így lett.

Először sétáltunk egyet,legalább elrendeztem a dolgaimat, aztán irány a park!Szinte kiugrott a biciklijéből mikor odaértünk Nem is lehetett vele bírni egy pillanatra sem volt hajlandó megállni.Mindent újra felfedezett.Nem győzött betelni a dolgokkal.Még a padokat is megsimogatta miután körbe-körbe szaladgált rajtuk.Csúszda, mászóka, hinta minden csak 1 percre volt elég és már rohant is a következőhöz.Voltak ismerősök is, de velük sem foglalkozott.Mint aki nem áll szóba senkivel jött,ment.Persze a kezemet sem volt hajlandó megfogni, az biztosan ciki egy ekkora fiúnak már

Végül kiegyeztünk abban,hogy fogócskázunk,ha már sétálni nem akart velem.Eredetileg bújócskának indult, de az Lehelnek túl lassú játék.Naivan azt hittem, hogy ennyi minden után indulhatunk lassan hazafelé...ekkor látta meg,hogy makkok vannak a tölgyfa alatt.Ha rajta múlik az összeset felszedi és szorgosan begyűjti.Lelkesen hozta nekem a szerzeményét, de nem ám többet egyszerre csak szépen lassan egy út egy makk. Becsapni sem lehetett,hogy amit odahoz én azt leteszem,mert rájött és akkor ment a biciklihez abba pakolni.Hihetetlen,hogy milyen kis emlékezője van.Ezt még Klicskótól látta néhány héttel ezelőtt.

Ha már a biciklinél voltunk indulni szerettem volna, de akkor már kitombolta magát annyira,hogy más gyerekekkel is foglalkozzon,így megállt labdázni Márkkal, akit már ismer.3 hónappal idősebb,mint ő, így majdnem ugyanolyan szinten vannak.Éppen ideális játszótárs, csak míg Lehel egy energiabomba, Márk kis megfontolt, nyugodt gyerek.

Azért sikerült rávenni,hogy induljunk lassan.Úton hazafelé el is aludt