A megszokottnál jóval hamarabb ébredtünk ma, ami nagyon jó volt, mert így aludtam vagy 4 órát.De Lehel annyira örült nekem mikor meglátott, h a nagy izgalomban már nem tudott visszaaludni.Szépen lassan mindenki felébredt és 9kor már zajlott az élet nálunk.Lehel már a reggelinél hozta a formáját, megmutatta, h mennyit képes enni 
Peti szerint annyit eszik, mint egy felnőtt.Ha annyit nem is, de azért elég sokat evett...ma is...Reggeli után rosszalkodott egy sort, kötekedett Petivel, bosszantott engem, szóval tevékenykedett.Meg is lett az eredménye, mert 1O után már el is aludt.Akkor kelt csak fel mikor Peti éppen indult hazafelé, így legalább még tudott köszönni.Érdekes, h a gyerekek mennyire megérzik, h ki az, aki szereti őket és azt viszonozzák még ha nem is ismerik annyira, ha csak néhány havonta látják is.Viszont akiről érzik, h nem annyira szereti őket azt ők is elutasitják hiába találkoznak gyakran.Lehelnél legalábbis így van.Délután felmentünk megnézni a lovasparádét, amiért oda volt.Nagyon szereti az állatokat és nem is fél semmilyentől.Remélem ebből később nem lesz problémánk.
Séta közben vettünk neki egy kis kalapácsot, sípol h üt vele és fújni is lehet, szóval ilyen multifunkci a dolog.Na hát azt ki se lehetett venni a kezéből.Annyira el volt vele, h mikor kivettem a járgányból, mert megálltunk beszélgetni ismerősökkel állt egy helyben mindenféle támasz nélkül.Ilyen még nem volt, nem szokott csakúgy ácsorogni, és fölöslegesen sem, ha van valami nála, ami érdekes, akkor mellé ül és úgy játszik.Jobban jártam volna, ha hagyom még, de indulni akartam tovább így felvettem, h beletegyem a biciklibe és ekkor történt egy kis baleset...
Gondolom a sok mozgástól elmozdult a pellus és ahogyan pisilt szépen kicsorgott, szóval mindketten olyanok lettünk.Indulhattunk haza....
Gyors átöltözések és mentünk is vissza, hiszen Béláék és Edina már vártak ránk.A motoros bemutatót így is le késtük.De Lehelnek nem hiszem, h bejött volna, mert mindenért hisztizett.Sem ülni nem akart, se a saját lábán jönni, se ölbe,Nem volt neki semmi sem jó...Ha megálltunk az volt a baj, ha nem akkor meg az...Ekkor hívott anyám telefonon, h menjünk haza, mert vendégeim jöttek.Azt mondta, h nem árulhatja el csak azt, h debreceniek.Mivel Peti néhány órája ment csak haza így azonnal Klicskora gondoltam.A nagy kérdés csak az volt, h kivel jöhetett.
Haza siettünk, ami nem volt egyszerű, mert Pocakot végig ölben kellett vinni máshogy nem felelt meg az uraságnakÉs igazam volt.Klicsko és Miklós Laci voltak a meglepetés vendégeink.Nagyon örültem nekik, mert Klicskoval már hónapok óta egyeztetünk, h mikor kellene átjönnie, de mivel végzős nem egyszerű az élete.Lehel eleinte tartott kicsit tőlük, ez tükröződik is az egyik képen.Sztem ez nem nekik köszönhető volt, inkább még a hiszti utóhatása.De hamar megbarátkoztak, pláne miután a fiúk énekeltek neki
Nagyon aranyosak voltak.Egy kis idő múlva mi felmentünk a városba, h nézzenek körül a srácok, de Lehel otthon maradt hátha álmos és azért hisztis.Nem volt az, mert mikor 1 óra múlva már Edinával hazamentünk nagyban rosszalkodott.
Az esti rutin fürdetés, etetés után mi még elmentünk otthonról a többiekkel találkozni, míg Lehelre ismét a nagyszülők vigyáztak.Végülis ez is egy nagyon jól sikerült nap volt.Ismét megtapasztalhattam, hogy milyen fantasztikus barátaim vannak.Klicskora mondhat akárki akármit ő mindig fontos ember marad, hiszen végig mellettem állt a terhességem alatt, mindig támogatott, és a mai napig is ha egy jó szóra vágyok rá mindig számithatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése