Nem, nem, nem

Mintha beakadt volna a magnószalag, mást se hajtogatok egész nap.Nyáron is volt egy ilyen korszakunk, de az sokkal elviselhetőbb volt, biztosan azért, mert nem a négy fal között kellett átvészelnünk.
Állandóan rosszalkodik, lehetetlen leültetni játszani, semmi sem köti le.Kb. 3 napja mást se csinál csak felmászik, ahová csak tud, mindent lehajigál, tönkretesz.A laptopot, amit még csak most kapott már eltörte, szétnyitotta erőből az meg kettétört.Hiába nem ilyen mini Herkuleseknek tervezték.

A legjobban az bánt, hogy nem hallgat rám. Mindig azt mondom, hogy el lehet szépen is magyarázni a gyereknek, hogy mit miért nem lehet, és akkor egy idő után majd nem csinálja. De most kezdek kételkedni ebben, és magamban is.Mintha semmit sem érne a szavam.Szép szóval mondom, nem érdekli, elmagyarázom és rákérdezek, hogy megértette-e és most már jó fiú lesz mosolyogva inti, hogy nem.Rácsapok a kezére, kinevet, kicsit erősebben csapok rá akkor meg könnyes szemmel szalad hozzám, hogy ne haragudjak rá.Megölel, puszilgat, simogat, csak ne legyek mérges, igyekszik kiengesztelni, ahogy csak tud.Ilyenkor nagyon nehezemre esik, de nem mutatom, h sikerül, mert akkor azt hiszi, hogy ezzel mindent el lehet rendezni.Akkor hiába mondtam vagy tettem addig bármit is, igyekszem következetes lenni, de mikor nem látom, h beválik akkor nagyon nehéz annak maradni:(
Elég elkeserítő a helyzet most, nem tudom meddig fog tartani, de kikészülők tőle teljesen.Most valahogy nem találom az arany középutat, ami eddig mindig meg volt a szigor és a szeretet között.Még mindig azt mondom, hogy szeretettel több mindent el lehet érni, mint szigorral, de anélkül sem megy, csak most kicsit tanácstalan vagyok a hogyant illetően.Egyesek azt mondják, hogy kinövi, de én abban nem hiszek, hogy csak úgy elmúlna, azért tenni is kell!