A technika ördöge

Hihetetlen milyen ügyes.Ahogy számitógép vagy laptop elé kerül olyan rutinosan kezeli, minth évek óta ezzel foglalkozna.Bekapcsolom a laptopot és neki ennyi elég is, innentől átveszi.Behozza a mozzilát, aztán a youtubeot, és bármilyen zenét megkeres.Mikor megunja azt mondja: "Megnézem pészbukom (facebookom)" és fél perc múlva már fent is van, és nézegeti a képeket.Jól mondják, hogy az a generáció már az abszolut beleszületett ebbe.

Doktor bácsinál

A Mikulásozást követő napon már sokkal jobban volt, viszont este megint rosszul lett, így péntek reggel az volt az első dolgunk, hogy elmenjünk az orvoshoz.Látszik, hogy nagyon ritkán járunk hozzá, mert Lehel nagy boldogan lépdelt mellettem.A váróteremben rá sem lehetett ismerni, egy igazi angyal volt, szépen üldögélt, türelmesen várta, hogy sorra kerüljünk, pedig nem 1-2 percet kellett várnunk.Amikor bementünk a vizsgálóba, hangosan köszönt, anélkül, hogy mondanom kellett volna.Nagyon udvarias, kedves gyerek volt, addig míg az orvos meg nem nézte a torkát.Akkor rákiabált, hogy: "Hagyjál békén, te buta!" De ahogy békén hagyta, már nem volt semmi gond. A diagnózis:kezdődő torokgyulladás.Szerencsére még nagyon az elején csíptük el,így remélhetőleg néhány nap alatt teljesen helyre jön.

Mindent ki kell próbálni

Lehel nem csak örökmozgó, de nagyon kiváncsi is.Mindent meg kell nézzen, mindent meg kell fogjon, így tanul a gyerek.Na meg utánozással,így mindent leutánoz, amit csak lát.Egy ilyen akciójának estek áldozatul a körmeim, és az ő körmei is. Élvezettel "festette", bezzeg amikor le kellett szedni a kicsi körmeiről akkor kiabált, hogy: "fáj, fáj". Azt hiszi, ha azt mondja, hogy "fáj", akkor abbahagyom, a másik ilyen varázsszava az, hogy "alszok".Nem mintha valóban fájt volna ki, de azt hiszem soha többet nem akar még körömlakkot látni sem.:))

Lehel és a fánk

Lehel még a fánkot sem úgy eszi, mint a normális gyerekek az emberek többsége.Csak erre kicsit későn, úgy 4-5 fánk után jöttem rá.Az egészből csak annyit láttam, hogy Lehel ül szépen az asztalnál kezében 1 fánkkal.De amikor kész lettem a többi fánk sütésével és közelebb mentem akkor vettem észre, hogy előtte már 4 fánk is van az asztalon, és ő éppen az 5.-et kezdi el "enni".Ugye a fánk nem elég édes, de van rajta porcukor, így Lehel azt lenyalogatta, és amikor elfogyott róla, félre tette és vette a következőt.Rászóltam, hogy nem szabad.Erre azonnal orvosolta a problémát és már pakolta is vissza a tányérra a többi közzé.Ha nem tudom nem fáj:)))

Ne már!!!

Újabban ezt hallom mindig:"Anya ne már!" vagy csak simán "Ne már!" Sok mindenre mondta már, fésülködésre, öltözésre, evésre stb.Mindig vártam 2-3 percet és újrakezdtük, de néhány napja nem ezekre mondja, hanem ha képet akarok készíteni róla.Jóóóóó, tudom, tisztában vagyok vele, hogy rengeteg kép van már Lehelről.De miden képen más, mindegyiken másképpen gyönyörű, huncut,vagy mosolygós.Most viszont csak a hatát, vagy a kezét lehet lencsevégre kapni.

Pupi

Újabban mindenre ez a megoldás.Ha elesik, megüti magát, vagy fáj neki valami akkor jön hozzám és mutatja, hogy hol fáj.Mondja is, hogy :"páj"
Erre én:És mit csináljak vele?
Lehel:Pupi, pupi.(puszi)
Megkapja a puszit és közli, hogy már nem is fáj.Hiába anya puszija mindenre megoldás.

Pillanat képek

• Egészen pici baba kora óta mindig van napirendünk, erről meséltem is.Fontosnak tartottam, így mindig tudta, hogy mikor mire számíthat.Persze nem szentírás ez, rugalmasan kezeltük, csak nagy vonalakban volt mindig ugyanaz.Ahogy nőtt ez úgy változott.Most eljutottunk oda, hogy már ő alakítja ki.Vacsi, fürdés, fogmosás, mese ha van kedve, tejcsi és alvás.Eddig így volt, most viszont egy új elem került be.Minden este meg kell nézni a csillagokat.Miután már mindennel kész van, és tudja, hogy közeleg az alvás idő kihív, hogy nézzük meg őket.Nagyon tetszik neki a csillagos égbolt, teljesen oda van érte.Mutogatja egyenként, hogy lillag-lillag (így mondja a csillagot), meg mondja, hogy ott is, ott is.Ami vicces, hogy meg van róla győződve, hogy a csillagok hangot adnak ki, valamiért összeköti a csillagokat a tücsökciripeléssel.Édes...
• ....és kreativ!No persze főleg ha rosszalkodásról van szó. Egyik délután mivel szórakozik a gyermek teljes csendben, míg én a konyhában végzem a dolgomat?Soha nem találnátok ki.Persze a teljes csend az most is nagyon gyanús volt így kimentem megnézni.Mit látok?Lehel fekszik a kapu előtt seprűvel a kezében.A seprűnyelet pedig a kapu alatt kidugja ahányszor elmegy valaki a járdán.Abba a pillanatban mikor megláttam éppen valaki átlépte nagy hirtelen, mert fürge ám a gyerek és csak abban a pillanatban dugja ki mikor már majdnem késő.Még a végén valakinek baja lesz és kártérítést fizethetek.Egyébként nagyon vicces látvány volt  És ilyenkor maradjon az ember komoly, hogy hiteles legyen az ejnye-bejnye.
• Ha már dicsérem akkor azt is el kell mondani, hogy nem csak szép, édes, és kreativ, hanem okos is.(Fő a szerénység). Megkaparintott egy pakli kártyát leült az ágyra, és azt hallom, hogy hálom, kettó, egy.(három, kettő, egy-ha valakinek nem lenne egyértelmű).Szépen pakolta egymás mellé a lapokat és számolt.Igen, visszafele!Mea culpa!Igyekeztem hamar elrontani a matematikai tudását, és sikerült.Esténként mikor a tejet melegítjük a mikróban mindig visszaszámolunk (valahogy le kell foglalni őtürelmetlenségét).

Maradj komoly!

-de miért is? Azt mondják akkor fog tisztelni és komolyan venni a gyerek, ha komoly maradsz bizonyos helyzetekben.Nem egészen értek egyet ezzel az elmélettel.Bizony amikor megszidom valamiért akkor azt komolyan teszem és következetesen nem ölelgetem meg 2 perc múlva bármennyire is megsajnálom azt az édes kis könnyes arcocskáját.De amikor nem muszáj véresen komolynak maradni akkor nem is törekszem arra.Miért is tenném? Azt akarom, hogy Lehel 40 év múlva a nevetésemre emlékezzen, nem a kiabálásomra Nevetésre pedig állandóan okot ad.

Ma délelőtt történt. Mindenki otthon volt, igaz a nagyapja aludt, mert éjszakai műszakban dolgozott.Lehel egyszer csak hozza a nagyapja ingét.Mondom neki, hogy dobd ki a szennyes kosárba. Indul a kuka felé.Elmagyarázom neki, hogy Lehel nem a kukába dobjuk ki, hanem a fürdőszobába.Bemegy a fürdőszobába.Csend.1 perc múlva utána megyek, hogy megnézzem milyen rosszaságot csinált már megint.Belépek és látom, hogy térdel a mosdókagyló alatt és gyömöszöli az inget a kicsi kukábaJogos.Azt mondtam neki, hogy a fürdőszobába kell vinni, azt nem, hogy ne az ottani kukábaPedig megtanulhatnám már, hogy egyértelműen kell fogalmazni.A múltkor is hasonlóképpen jártam, és ilyenkor nem haragudhatok, hiszen én mondtam.Akkor az történt, hogy ebédeltünk és Lehel kért még, de a tányérja még nem volt üres.Nagy komolyan azt mondtam:"-Lehel, amíg van a tányérodban addig nem kapsz többet!" Okos gyermekem azonnal felmérte a helyzetet és máris megoldást talált.Fogta, kiborította ami a tányérjában volt és azt mondta:"Mééég"Ilyenkor legyen az ember komoly!

Kicsi hősöm

Egyik este Lehel összeveszett a nagyapjával  Azt hittem megszakadok a nevetéstől, nah meg a büszkeségtől. Apám megcsikolta Lehelt mire Lehel közölte mérgesen, hogy nem, nem!De hát a nagyapja ettől nem hagyta abba, így a kis pukkancsom leszállt az ágyról, és kb. 2 m-rel arrébb ment, majd mérgesen visszafordult és azt mondta a nagyapjának, hogy tuta (buta)  Apu nem hitte, hogy komolyan gondolja úgyh megkérdeztem, hogy Lehel ki a buta.Mire gyönyörűen válaszolt, hogy tata tuta.A nagyapja meg, hogy anya, aki ilyet tanitott.Lehel megtiltakozott ezerrel, h nem, nem, nem, aztán megint mondta neki, hogy tuta.Apu meg azt akarta mondani, hogy anyád a buta, de nem jutott addig csak annyit mondott, hogy anyád, mert Lehel már mondta is utána, hogy anád tuta  Ki lett osztva a nagyapja is, meg a dédnagyanyja is(akit egyébként sem szeret). Látjátok már is van egy védelmezőm

Apró rosszaság

Lehel nagy mester abban hogyan kell borsot törni anya orra alá,jelen esetben pedig tojást.De hát így jár az ember, ha leveszi a szemét 2 percre a gyerekről, avagy sok bába közt elvész a gyermek tipikus esete volt ez.
Bent voltam a szobában azzal a tudattal, hogy Lehel a konyhában van a mamájával.Viszont a mamája az udvaron volt és ő úgy gondolta, hogy Lehel bent van velem.Lehel pedig kihasználva a kb. 2 percnyi hatalmas nagy szabadságot, hogy vigyázó szem sem tapad rá belopózott a spájzba és kitalálta, hogy mit kellene rosszalkodnia.Szépen egyesével kihordta a tojásokat a tartóból,amikor észrevettük gyorsan beszaladt, hogy hozza a tartót is, és ha kell visszapakolja   Képtelenség ilyenkor haragudni arra a huncut kis pofijára.

Cica rejtély

A cicás kép a könyvből

Napok óta állandóan egy bizonyos cicát emleget.Mást sem lehet hallani tőle, csak szisza, szisza, esetleg, hogy kistita, ami ugyanaz csak becézve.Már ott tartunk, ha megkérdezik, hogy hívják a válasz nagy büszkén az, hogy szisza.Pedig tőlem aztán nem hallhatta, mert mindig is kirázott a hideg az állatos becézéstől.
A másik, ami napok óta foglalkoztatja az egy könyv.Mindig szeret könyvekkel játszani, lapozgatja, nézegeti a képeket, még "olvassa" is a maga módján.De most csak ez az 1 érdekli, ebből is a A didergő király.
Eddig nem láttam, igaz nem is kerestem az összefüggést a cica és a mese között.Nem is említ cicát benne.Ma viszont Lehel ismét hozta a könyvet.Kinyitotta ehhez a vershez, és nem is oda ahol kezdődik, hanem a második oldalra, és rámutatott nagy mosollyal az arcán a cicára. Így már minden világos:)Pedig nem egy nagy rajz ez, alig észrevehető az a "kistita".:)

Sapka

Biztosan ismeritek ezt a szakállas viccet:

" -Hová mész Pistike?
- Megyek a cseresznyefára cseresznyét szedni!
- De hát tél van Pistike!
- Tudom... sapka, sál!"

 Tegnap ez jutott eszembe Lehel viselkedéséről.Délután fogta a mellényét, hogy ő megy ki.(30 fok felett mellényt kell vinni, szegény gyerek jól megtanulta ezekben a nagyon hűvösre sikeredett hónapokban).Kérdezem tőle, hogy te hova indulsz? Mutatja, hogy ki.Erre én, hogy csak nem világgá akarsz menni, igennel válaszolt és már indult is kifelé.De nekem volt még egy kérdésem:
-Lehel nem felejtettél el valami fontosat, ha már világgá mész?-magamra céloztam.
Mire ő elgondolkozott, majd gyorsan visszaszaladt és feltette a sapkáját.