Mióta megszületett Lehel néha úgy érzem, mintha az addigi életem meg sem történt volna.Annyira távolinak tűnnek a helyek, ahol éltem, jártam, és az emberek, akikkel nap, mint nap találkoztam, most pedig alig vagy egyáltalán nem látom őket.Valahol ez a normális, de néha kell a megerősítés, h igenis volt élet Lehel előtt és van élet rajta kívül is.Hiszen természetes, h az életemet ő tölti ki, de nem csak anya vagyok, hanem önálló ember is.A hétvége erre volt jó.Megerősitett ebben!De nem szaladok ennyire előre, csak szépen sorjában
Jól indult a napunk.Reggel korán felébredt így magam mellé tettem és még visszaaludtunk mindketten.Egyszer csak érzem, h valami hozzámért, hát az én egyetlen kincsem úgy ébresztgetett, h simogatta az arcomat.Mikor látta, h sikerült, kinyitottam a szememet akkor kaptam jutalmul egy nagy puszit .Olyan boldog volt, h rámosolyogtam, h gyorsan rám mászott és a másik oldalon is megpuszilt!Hogy tud ennyire édes lenni?
Délelőtt még nincs semmi amiért érdemes lenne kimenni, pláne nem ekkora hőségben.Ezért éltük a megszokott életet, én végeztem a dolgomat:takaritás, mosás, főzés stb.Lehel pedig akadályozott, h minél lassabban haladjak.Mikor a végére értem már szinte indulhattunk is, csakhogy míg én felöltöztem addig Lehel kipakolta a szekrényt....Igy sem maradtunk le semmiről, időben odaértünk a megnyitóra.Persze ez sem ment zökkenőmentesen, mert Lehel nem volt hajlandó egy helyben ülni, vagy megállni.Mig el nem indult a felvonulás, mi már jó néhány emberrel összebarátkoztunk, főleg, mert Lehel útjában voltak és arrébb tessékelte őket.
Amikor már volt látnivaló akkor felkéreszkedett az ölembe, mert ugye onnan a legjobb nézelődni.Mindenkit jól megnézett, és érdekes, h nem a lufival felvonuló gyerekek, vagy a pompomosok tetszettek neki a legjobban, hanem a néptáncosok. A megnyitó után még sétáltunk egy kicsit aztán irány haza, mert
Petit vártuk 6ra.(Peti egy debreceni barátom, akit nagyon nagyon szeretek,ő az akivel mindig őszinte tudok lenni, akinek mindig el tudom mondani, h mi bánt és biztos lehetek benne, h ő nem szépit a véleményén nem kedveskedik, hanem bele mondja a szemembe az igazat ) Abban reménykedtem, h Lehel addig elalszik és kipiheni magát, h tudjon velünk jönni, de ahogy mondani szoktam:anya tervez, Lehel végez...természetesen még csak el sem álmosodott.Kint játszott az udvaron, alaposan szemügyre véve Tamás motorját, amit hozzánk tett be.Peti, mint mindig most is pontos volt, és mentünk is fel a városba hárman.A szomszéd néni jól megnézte magának.De nem sétáltunk egy órát, amikor Pocak elengedte magát és elaludt szépen, úgy kellett haza vigyük.Ami nem is volt akkora baj, mert elkezdett esni az eső mire kezdődött a
Playtime koncert.Kicsit eláztunk, de kb. 2O perc után elállt az eső és zavartalanul élvezhettük a koncertet, ami nagyon jó volt.Nagyon büszke voltam a húgomra, és természetesen a többiekre is.
Mi fent maradtunk, találkoztunk a barátaimmal, jól éreztük magunkat, régen tudtam kikapcsolódni ennyire.Az igazsághoz hozzá tartozik, h megígértem, h nem irogatok és nem hívom Anyuékat, h mit csinál Lehel, mert ha igen akkor többet nem vigyáznak rá, legalábbis ezt mondták.Amúgy vicces este volt, mert akivel csak találkoztunk mindenki megjegyezte,h mennyire hasonlit Lehel az apukájára:szőke, kék szemű
Aztán meglepődtek mikor mondtam, h nem nem, semmi közük egymáshoz.
Mi fent maradtunk, találkoztunk a barátaimmal, jól éreztük magunkat, régen tudtam kikapcsolódni ennyire.Az igazsághoz hozzá tartozik, h megígértem, h nem irogatok és nem hívom Anyuékat, h mit csinál Lehel, mert ha igen akkor többet nem vigyáznak rá, legalábbis ezt mondták.Amúgy vicces este volt, mert akivel csak találkoztunk mindenki megjegyezte,h mennyire hasonlit Lehel az apukájára:szőke, kék szemű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése