"Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar." (Paulo Coelho)
2011. május 18., szerda
Kint:)
Menjünk ki...
Keri napszemüvegében:)
Ma is jó, de nagyon fárasztó(legalábbis számomra)napunk volt Nagyon jó idő volt egész nap így nem is voltunk a házban valami sokat.Lehel már reggel is kiakart menni, aztán csak hogy legyen meg az akarata kimentünk.Olyan szépen eljátszott egyedül, h az valami hihetetlen.Legalább én is haladtam kicsit, persze a fél szemem mindig rajta kellett legyen, mert el-el mászkált mikor kitalált valamit. Mikor befejeztem a házimunka javát elmentünk sétálni.Nem csak céltalanul bóklásztunk, mert dolgom volt, be kellett mennünk a bankba!Jó tanács:Soha ne menj bankba egy tötyögő gyerekkel! Beálltunk szépen a sorba....2 másodpercig, utána már húzott, h menjünk nézzünk körül.Míg sorra kerültünk állandóan elakart menni, mikor meg rávettem, h álljunk szépen akkor az előttünk állót akarta piszkálni.Szóval hozta a formáját.Már előre féltem, hogy mi lesz a postán is.De szerencsém volt, mert Nikiék pont akkor jöttek a suliból és elkísértek így oda már nem kellett bevinnem magammal.Viszont ha már arra jártunk akkor bementünk a játszótérre is.Velünk volt Niki egyik osztálytársa, Csabi.Már többször találkoztak, de most nagyon nagy lett az összhang, engem állandóan ott hagyott, és Csabit húzta maga után, h menjen vele sétálni Ha rajtuk múlik egész nap ott ültünk volna.De hát az idő eltelt és hazajöttünk, mert ebédidő volt.Az álmosság nagyobb úrnak bizonyult, ahogy hazaértünk már el is nyomta az álom.Egy jó óra múlva ébredt fel, akkor evett, közben pedig Erzsikéék hívtak minket skypeon.Ritka jól viselkedett, látszik, h tele volt a pocakja és ki is aludta magát.Természetesen mikor a fél óra eltelt vége lett a türelemnek és a beszélgetésnek.Később mentünk megint sétálni egyet, mert megbeszéltük Edinával, h találkozunk.
Őt választom:)
A parkban találkoztunk a másik "fiammal" Tamással.Ez egy régi történet, h ő miért is a fiam.Kb. 7 éve mikor még csak,mint felvigyázó segitettem a Bibliahéten ott volt egy kisfiú, aki mindig segiteni akart nekem, már már idegesítően túlbuzgó volt.Ezért is mondtam neki, h jól van, fiam.Ezt úgy megragadta, h elkezdett anyának hívni és ez a mai napig így is maradt.Annyira, h családi barát lett a kis srácból, aki már nem is olyan kicsi
Tamás a barátnőjével volt ott és még 3 lánnyal, Lehelnek persze nagyon megtetszettek és kötekedett velük, mosolygott nekik. Alig lehetett elhozni onnan a kis nőcsábászt. Meg is lett a következménye, egész úton ment a hiszti, már ki kellett vennem és az ölemben vinni, mert nem maradt.Jól el is fáradtam mire hazaértünk. De őt is, mert fürdés után el is aludt.Sajnos fel is ébredt egy fél óra elteltével...
Beszélgetés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése