"Főzni" szeret, enni nem

Nem csak az alvás miatt vannak harcok köztünk, ugyanez van az evéssel.Persze, valaki ránéz, aztán megkérdezi, hogy mennyi idős, az első reakció mindig az, hogy ilyen nagy.A második pedig, hogy biztos nincs gond az étvágyával.De igen, van vele gond.Nem is kicsi.Nap, mint nap könyörögni, veszekedni kell vele, hogy egyen kicsit.Kb. heti 1 nap (jó esetben) van olyan, hogy leül és szépen eszik anélkül, hogy harcolni kellene érte.Bár a harcok nem sokat érnek, ha nem akar enni akkor csinálhatok vagy mondhatok én bármit úgy sem fog enni. Olyan  makacs, mint én.
Viszont nagyon szeret a konyhában tenni-venni.Olyan boldogan segédkezik még mindig, mint régen.

Házimanó

Talán említettem már, hogy mennyire büszke vagyok arra, hogy Lehel milyen kis ügyes, segítőkész gyerek?:))Ha nem akkor most mondom, vagyis mutatom.A legszebb, hogy ezeket a pillanatokat csak úgy elkaptam, egyszer sem én mondtam, hogy csinálja ezt vagy azt.Néhány év múlva felhasználom, ha nem akar segiteni:)))

Porszívózni készül:)

mosogatás

Éppen törölget az ablakban (senki nem mondta neki), de ha meglátott egy mosolyt csak kaptam:)

Őszi munkálatok

Lőlő

Tegnapelőtt szüretelni voltunk Mamáméknál.(Tavaly nem voltunk kint, csak itthon- KATT IDE-) Lehel nagyon jó fiú volt, még segített is, és nem kellett állandóan szólongatni, hogy mit szabad és mit nem.Szőlő szedés ide vagy oda a "rendes anyukának" mindig van ideje kattogtatni:

 

Nem bíjom!!!

Tegnap pedig ismét munka várt ránk.Lehel ezt is nagyon élvezte, még jó idő is volt,így szaladgálhatott kedvére.Természetesen mindig éppen ott volt, ahol láb alatt lehetett.

Alakul....

 Írtam már, hogy romokban van az egész ház ( Katt ide),most pedig olyan szívesen írnám azt, hogy már nincs, de ez egyelőre csak álom.Viszont panaszkodni sem szeretnék, mert ha egyszer elkezdem akkor ki tudja hol lesz a vége.Inkább azt mondom, hogy alakul lassan. Lehel nagyon élvezi, amikor csak lehet segít a nagyapjának, vagy éppen a mesterek lába alatt mászkál.Olyankor mindig ki kell valamit találni, ami lefoglalja és egy időre Lehelmentesen haladhat a munka tovább.
Viszont amikor a nagyapjának "segit" Egyik este javitotta a falat, és míg ki ment Lehel szépen az ujjával kiszedte a glettet (ne kövezzen meg a hozzáértő, ha nem jól emlékszem az anyag nevére, finoman szólva sem értek hozzá).Kezdhette előről, de olyan ártatlanul tudott nézni, hogy képtelenség volt rá haragudni.
Persze van, hogy tényleg segit.A könyveket pl. ő hordta át egyik szobából a másikba.Igaz egyesével (kb. 70 könyvről van szó), de a szándék a lényeg, és mindig nagyon gyorsan jött.Szegénykém a sok futástól el is fáradt.De nem eléggé, mert így sem aludt el a szokottnál hamarabb.Ha már szóba hoztam az alvást akkor csak megemlítem, hogy a nagyapja ma reggel milyen ügyesen vigyázott rá.Éjszakás, reggel 7ig dolgozik, viszont vártuk a gázszerelőket és nem feküdt le.Ha már úgy sem alszik alapon rábíztam Lehel míg én felszaladtama  boltig.Hazajövök, olyan 15 perc múlva,Lehel jön elém, és mondja, hogy:"Cssss, tata, alszik" Bekapcsoltam nekik a mesét, és a nagy mese nézésben a nagyobbik gyerek elaludt.Lehel meg vigyázott, hogy semmi fel ne ébressze, ő is csak csendben pakolta szét a játékokat a szobában.
Szó mi szó, nem mondhatni, hogy unalmas és eseménytelen lenne a felújítós időszakunk.A legszebb része viszont kétségtelenül az lesz mikor végre kész leszünk.Csak már ott tartanánk....

Nagy munkában

Lehel mindig ott van, ahol láb alatt lehet, segíteni kell.Sokszor nekem segít a konyhában, feláll a kisszékre és onnan ügyeskedik az asztalon.Ezután mindig úgy néz ki a konyhaasztal, mint egy csatatér:)
Viszont csak férfiból van,így ösztönösen vonzódik az igazi fiús elfoglaltságokhoz is, és nem csak az autózásra, és a labdázásra gondolok.Igazi fiúként áll a nagyapja műhelyében és ott is segít, ahol tud.Tata legnagyobb örömére

A nagyapja pedig mindig ügyködik valamiben,így Lehelnek is van dolga mellette.Igaz ez mindig véges ideig tart, amíg azt nem halljuk, hogy "Na menjél most már anyához!"
A napokban betonoztak.Lehel legnagyobb bánatára ő csak az előkészületekben segíthetett.Szépen nézne ki a végeredmény apró láblenyomatokkal.Egyedi lenne

Viszont így is nagyon élvezte, hogy "segíthet" . Szerintem ez tökéletesen látszik a képeken is, azzal a mély koncentrációval együtt, amivel a munkához állt.
Igazi kis ügyes gyermekem van (nem mintha ez bárki számára is újdonság lenne)

Csigacsinta

Anyának lenni nem csak móka és kacagás, hiszen a gyerek mellé egy háztartás is jár.(Jó esetben) Vagy mégis az lenne? Ha igyekszünk azzá tenni akkor mindenképpen.Már többször írtam, hogy igyekszem bevonni Lehelt a házimunkába és szépen haladunk, egyre többet segít úgy, hogy az még hasznos is legyen.

Tegnap például palacsintát sütöttünk ketten.Azaz nem is palacsintát, hanem ahogy a megálmodója elnevezte csigacsintát.(A receptet itt találtam:katt ide )A sütés rész ugyan rám maradt, őt elküldtem mesét nézni, de a tészta bekavarásában nagyon sokat segített. A végeredmény nem csak finom lett, de látványos is, mármint Lehelen, le is kellett cserélni a pulcsiját:)))

Messze nem olyan szép, mint amilyennek kellene lennie, de nekem tetszik, a családnak is ízlett, mert a jókora adag estére el is fogyott.Lehel pedig imádta, nekem ez a lényeg:)

 

Vissza a színes hétköznapokba

Most, hogy vége lett az ünnepi időszaknak, sokaktól hallottam, hogy panaszkodnak,mert vissza kell térniük a szürke hétköznapokba.Annak a szürke, aki hagyja, hogy azzá válljon.Nekem könnyű, mert itt van Lehel, aki mellett színesek a napok.De igen, mi is visszarázódunk lassan a megszokott napjainkba:játszunk, végezzünk a házimunkat, sétálunk, ha az időjárás engedi.(Szerencsénkre most engedi, de nekem akkor is nagyon hiányzik a hó!:( Nem is igazi a tél anélkül!)
Lehel ma nagyon meglepett több alkalommal is.Először reggel.Arra ébredtem, hogy puszilgatja az arcom, finoman jelezte, hogy ideje lenne ébredni, ő bizony már éhes, mert amikor meglátta, hogy nyitva a szemem már mondta is, hogy:te, te, te-azaz tejcsit kér.
Később én takarítottam, ő meg kiment az ebédlőbe a nagyapjához, kb. 5 perc múlva vissza is jött, ment a biliért, a kezembe nyomta, hogy ana-ana.Rá is ültettem, ha már ennyire szerette volna, és tele is pakolta azonnal. Tiszta büszke voltam rá:))) Már napok óta csak a bilibe kakil, de mindig ha én mondom neki, hogy üljünk le, így reggelente, vagy estére, vagy ha látom, h készülődik vmi akkor gyorsan ráültetem, de magától még soha nem hozta.Tudom, hogy messze még az, hogy szobatiszta legyen, de azért ez már egy ígéretes kezdete annak.

És még mindig nincs vége a meglepetéseimnek.Takarítás után bementem a fürdőszobába, kiszedni a ruhákat a mosógépből.Lehel szokás szerint a nyomomban volt, csakhogy ezúttal nem valami rosszaságot eszelt ki, és nem is a mosógéphez ment, hogy segítsen kiszedni a ruhákat, hanem ment a szárítóért és húzta kifelé a helyéről.Tudta, hogy az is kelleni fog:)
Mostanában majdnem minden bejegyzésemben megemlítem az elméletemet, hogy tudna ő beszélni csak nem akar, de ma is kénytelen vagyok, mert ezzel is meglepett.Beszéltem apámhoz, és a mondatom utolsó szava az az volt, hogy nagyon.Erre Lehel rám néz és azt mondja mosolyogva, hogy nagyon.De olyan gyönyörű kiejtéssel, hogy csak lestem.Tegnap a játszótéren mondogatta, hogy hinta, de olyan hadarva, hogy alig lehetett érteni.Ezzel szemben ez a nagyon,  nagyon szép volt.Természetesen utána nem mondta többet.
Most éppen alszik, mert délben nem akart...Kiváncsi vagyok mit tartogatt még ez a nap számunkra?:)

Kettesben

Újabban ritkaságnak számit, h ketten legyünk itthon.De ma alkalmunk volt rá, mert a többiek elmentek nagymamámékhoz segiteni veteményezni.Amúgy is mindig szoktak, de most rájuk várt az egész munka, mert Mamának nem szabad hajolni a szeme miatt.Persze mielőtt elmentek volna Anyu kiadta, h mit kell ma csinálni.Néha magőrit ezzel a főnökösködésével, mintha magamtól nem tudnám:)) De nem sok van már a szabadságából és akkor visszatérhetünk a régi kerékvágásba, és a magam tempójában úgy osztom be a házimunkát, ahogy én akarom:D De nem erről akartam beszélni:)) Lehel nagy segítség volt ma(is), beültettem a triciklijébe és magam mellé tettem míg én az ablakokkal vesződtem.Mig az udvaron voltunk, el üldögélt benne, de mikor kimentünk az utcára nem akart maradni.Rázta magát, h induljunk, menjünk sétálni.Ha látott embereket meg még jobban produkálta magát.Szeret a központban lenni:)A házimunka után teljesedett az akarata és elmentünk sétálni.Először benéztük Bogiékhoz, na hát ott megmutatta, h milyen jó kis fiú:)) Eddig a babakocsiban úgy ült, mint egy kisangyal, nagy komolyan nézve mindenkire.De ebben meg nőtt az önbizalma kötekedett, kacagott, babázott.Mindenkit kicsúfolt, nyújtogatta a nyelvét nagy vidáman.Még az öreg nénikre is, közben pedig nézte ahogy jönnek mennek az autók.Bogi kivette belőle akkor elkezdte húzni és átment vele a másik üzletbe, ami történetesen éppen egy baba bolt:) Tudja hova kell menni.Ott is megnézett mindent ki is nézett magának egy labdát.Pontosan az hiányozna még ide, így is annyi labdája van, h 3 gyereknek elég lenne:)Amikor már megunta elkezdett visitozni, h menjünk, úgyh elmentünk a játszótérre.Ott volt egy volt kislány, akit tanitottam a tavaly.Nagyon aranyos volt, mint mindig, de volt egy mondata, ami kettős érzést keltet bennem.Kérdezte, h mikor megyek vissza tanitani, és mikor mondtam, h nem tudom, mert Lehel nagyon anyás, akkor oda fordult Lehelhez és azt mondta neki:"Lehel legyél egy kicsit apás, mert anyát mi is szeretjük és várjuk vissza"Egyrészt jó érzés volt, h szeretnék, de a mondat első fele az azért szíven ütött.Mondtam a kislánynak, h Lehelnek nincs apja.Csodálkozott, de nem kérdezett semmi mást.Mondhattam volna, h nem él velünk, de így jött a számra,mert ez van bennem.Nem tartom az apjának egy percig sem, mert az ilyen ember minden csak nem apa.Nekem jó ez így, h nem jelentkezik, sőt tökéletes, mert így nem idegesít fel, azzal, h havonta egyszer ír.De Lehelt sajnálom, h genetikailag kötődik hozzá. Furcsa, h csak ilyenkor jut eszembe, h ő az apja, és amúgy eszembe sem jut.Pedig sok anyukától hallottam már, h rá néz a gyerekére, annak az apját látja benne néha, érdekes, h én nem:)Na most jól elkalandoztam megint.Ne haragudjatok, de néha ki kell írnom magamból:P

A délutánunk már nem volt ilyen mozgalmas, csak a szokásos házimunka, meg játék:) Aztán hazaértek a nagy munkások is, és estére Lehelt megint átvitte apám egy fél órára nagyanyámék.Nem bánom, ha átmegy hozzájuk, én úgy sem vinném.Minek?Ha ő nem képes soha bejönni pedig itt jár el előttünk akkor én minek menjek oda jó pofozni.Ha ő nem szán ránk időt akkor én se rá, van nekem kivel foglakozzak:)
Fürdés előtti tánc és éneklés:

Apró felfedezések:)

"Segitek anyának leszedni a ruhát"

Amikor az ember olyan kicsi, mint az én fiam minden nehéznek és hihetetlenül érdekesnek tűnik. Nincs is jobb, mint látni, ahogy mindent megfigyel, mindenre rácsodálkozik:) Látszik, ahogy napról napra okosabb, ahogy nyilik kifelé az értelme és mindent felfog, megért.Hol van már az az aprócska baba, aki még csak néhány hónapja született?Mostanra nagy és okos felfedező lett.A mai napja pedig tényleg erről szólt.Állandóan kiszökött, bemászott mindenhova, mindent megnézett.Megfigyelte, h én mit csinálok és próbálta megérteni, h miért csinálom:)

 

"Aha szóval itt is ki lehet menni"

"Ebben valami mozog":))

"Varrunk mamával.."