Hétvége Dédiéknél

Régóta készültünk már arra, hogy kint alszunk Lehel Dédnagyszüleinél, de eddig nem került sor rá, mindig közbe jött valami.Most viszont volt ok, Nikiék koncerteztek, de elég későn és, hogy lássunk is belőle egy keveset, de végig se kelljen maradni, mert Lehel úgyis elálmosodna így úgy döntöttem kint alszunk.
Kimentünk már délután 4 óra körül.Lehel azonnal a szokásos felfedező útjára indult, ellenőrizve, hogy minden a helyén van-e még mindig.Majd a Dédnagyapja árnyékává vált, és mindenhova követte.Ketten összeszedték a körtét, de Tata hamarabb megunta, így Lehel visszament és egyedül összeszedte az apróbbakat is.Aztán ahogy látta, vitte kipakolta a ládákba.Utána kimentünk egy kicsit a Népkertben.Nem sokat, mert Lehel elemében volt, és 1 percet nem állt meg egy helyben, produkálta magát az emberek és főleg Galyék előtt.

                                                                 
Este a koncertre megint kimentünk. Az X-faktorból ismert Hajdú ikrek voltak először, majd következett a Playtime (írtam már róluk  ITT és ITT)Lehelnek tetszett, főleg a Keriéké.Vajon miért? Úgy nézte, hogy még csak nem is pislogott.Egy idő után aztán látszott rajta, hogy kezd fáradni, álmosodni, ezért inkább hazavittem.Vártam, hogy reklamálni fog, hogy menjünk haza.Máskor is úgy szokott, hogy megáll az ajtóban és mutat kifelé, hogy "hazsa, hazsa".De most tudomásul vette, hogy ott alszunk, és semmi ellenvetése nem volt.Kész nagy fiú már.Sőt, ő egész éjjel nyugodtan aludt.Bezzeg én :))
Reggel volt egy picit megilletődve amikor szétnézett és nem a megszokott dolgokat látta, megkérdezte, hogy "Dédi" azaz Dédiék vagyunk, és utána megnyugodott.Már teljesen úgy jött-ment, mintha csak otthon lenne.Hamar alkalmazkodik.Ebédnél jutott eszébe, hogy hiányoznak neki a családtagok és mindenkit sorban kérdezett, hogy hol van, viszont mikor megtudta, hogy ebéd után jönnek nagyobb kedvvel evett, és utána kiült az ajtóba, hogy várja őket.
Utána már nem volt semmi gond vele.A szokásos kacagós, eleven Lehel volt, aki mindig a középpontba kell legyen.Mióta meg "beszélget" is (mármint nagyon nagyon sok szót mondd) ez még inkább megy neki.Egy-egy jól időzített szóval mindig képes mindenkit megnevettetni.Ajjaj mi lesz, ha már mondatokban fog beszélni:))
A lényeg, hogy Lehel nagyon jól el volt, úgyhogy mehetünk máskor is egész nyugodtan.Szeret ott lenni, és dédszüleit is nagyon szereti, persze ők is imádják őt.:)

Egy nap Melindával

06:20-hatalmas csattanás, és hangos sziiiiiaaaa visitás.Lehel kiment a konyhába, mert éhes volt.Észre sem vettem, pedig máskor már a rezdülésére is megébredek.
06:30-reggeli tejcsi ivás, és altatás...hátha visszaalszik még....
07:00-reménytelen....indul a nap
Méghozzá nem is akármilyen, mert kint töltöttük Semjénben, már 9 után nem sokkal ott is voltunk.Nem akartam ennyire sietni, de ha Lehel meglátta, hogy felöltöztem akkor onnantól kezdve nem volt otthon maradás, mert "séta, séta, séta" kiabálással követelte az indulást.Aztán kiderült, hogy jó is, hogy hamarabb érkeztünk, mert Melinda (már meséltem róla: ITT ) és a nagymamája is hamarabb jöttek, 10 után nem sokkal már ők is ott voltak.
Lehelnek nagyon szimpatikus volt, annak ellenére, hogy Melinda még csak 16 Néninek hívta folyamatosan.Ha próbáltuk meggyőzni, hogy mondja inkább, hogy Melinda néha mondta, hogy Inda, de aztán csak a Néninél maradt.
A Nénit azt hiszem sikerült kifárasztani rendesen a nap végére, nem hinném, hogy altatni kellett volna este.Én hozzá vagyok szokva, hogy Lehellel mennyit kell menni egy nap,de még izomlázam volt este nekem is.Bezzeg Lehel....Ő aztán nem dőlt ki hamar, pedig elfáradt, mégis 11 után dőlt csak ki.
Finoman szólva is volt bennünk km.Nem csak otthon ültünk és beszélgettünk, hanem sétáltunk rengeteget.
Voltunk a parkban, a  játszótéren, és nagyon nagyon sokat a népkertben.Lehel ott is barátkozott, szokás szerint, még tollaslabdázni is "megtanult".De a képek azt hiszem most is többet mondanak, mint a szavaim.

Népkertben

Játszótéren

Aki ügyes....:D

Dédimama szülinapja

Az ünnepelttel:) Isten éltesse nagyon sokáig!!!

Egy kicsit beleragadunk:)))

Tegnap ismét szülinapot ünnepeltünk, ezúttal a nagymamámét.Volt sok tervezgetés, hogy s mint legyen, hogy mi is ott tudjunk lenni, ha az idő engedi, de végül csak kimentünk.
Április elsejéhez illő volt az időjárás, hol esett, hol sütött a nap, sőt egyszer még havazott is.Úgy éppen az maradt el, amit Lehel a legjobban szeret, a szaladgálás az udvaron. Most be kellett érnie azzal, hogy a házát állitsa a feje tetejére.De ezt becsületesen meg is tette. Dédiék már felkészülten várták, és mindkét szobaajtó elé tettek 1-1 fotelt.(A nagyszobából nyílik még 2 szoba, ezeknek az ajtaját torlaszolták el)Legutóbb ez még működött, most viszont Lehel először megpróbált mindenkit rávenni, hogy engedjék be, de ha látta, hogy ezzel nem megy semmire, akkor fogta magát és arrébb tolta a fotelt(nincs a kereke, mielőtt valaki azt gondolná)

A kis telhetetlen

Később sem ült le pihenni, folyton kitalált valamit, amit nem szabad, így másból nem állt a délutánom csak hajtogattam, hogy azt ne!
Akkor ült le egy kicsit mikor a tortát meglátta, mert abból neki kell!A hasát azt félti.De mikor jól lakott folytatta tovább a "dolgát".
Ennek a nagy jövés-menésnek meg is lett az eredménye, itthon már este fél 8kor elaludt.Nem örültem neki, mert biztos voltam benne, hogy még felébred, és akkor partyzik nekem egész éjfélig vagy még tovább. Kellemes csalódás volt, hogy nem így történt, már nem ébredt fel, és reggel fél 9ig aludt!

Tavasz?

Olyan sok szobában eltöltött nap után végre úgy néz ki, h tényleg itt van a tavasz.De nem ez, ami az elmúlt hetekben volt, h 1-2 nap jó idő és vége, hanem az igazi meleg tavasz.Ettől még az ember lelke is felmelegszik, nem csak kívülről hat:) Végre mehetünk ki az udvarra, az utcára amennyit és amikor csak akarunk:) Ma ki is használtuk maximálisan, vagyis majdnem.Délelőtt kinn voltunk az udvaron.Lehel ismerkedett a virágokkal.Nagyon édes volt, mert ha az orrához ért akkor elhúzta a fejét.De h rajta múlt volna akkor letépi vagy megrágja őket.Egyelőre nincs érzéke hozzá:)) Szerintem rá sem jött, h illatuk is van:) Mikor ezt megunta és nem is Lehel lenne, ha nem unta volna meg nagyon hamar, elmentek a nagyapjával sétálni a dédnagyszüleihez.
" Elindultunk valahova Tatával...soha nem mentünk még sehova ketten, de nem baj legalább beleülhettem a szuper járgányomban.Egész nap eltudnék ebben üldögélni:)Csak legyen, aki tologasson.De nem sokáig mentünk, nagyon hamar odaértünk.Mintha jártam volna már itt, de nem emlékszem pontosan. Egy öreg néni fogadott minket, Tata azt mondta, h ő Dédi, de én határozottan emlékszem, h Dédi nem ilyen. Anya szerint több is van, olyan is, akivel soha nem találkoztam.A lényeg, h ez a Dédi nekem cseppet sem volt szimpatikus, és minden áron kiakart szedni a triciklimből.Na azt már nem engedhettem, elkezdtem sírni, ahogy csak tudtam.Sajnos nem érdekelte őket és bevittek a házba.De legalább adtak egy kis banánt, megenyhültem kicsit és kedves voltam.Mosolyogtam is, hátha adnak még:) De nem maradtunk olyan sokáig, mert Anya ránk parancsolt, h hamar otthon legyünk.Igy is mikor hazamentünk azzal várt, h milyen sokáig voltam és már hiányoztam neki.Jaj, ez az anya!"
Hiába evett Mamáméknál egy banánt itthon már követelte az ebédet.Aludt egy keveset, és már indultunk is sétálni.Először a Kry-bel felé mentünk, h beköszönjünk Kingának.Hozta a formáját, kötekedett vele, és mikor hozzáakart nyúlni a triciklihez rácsapott a kezére.Vigyorgott nagy büszkén, h neki milyen szuper járgánya van:)Kihúzta magát benne amennyire csak tudta.Utána mentünk a parkba, a játszótérre.Útközben találkoztunk, Tündivel és Bibivel, azaz Lehel keresztszüleivel.Látszik,h néhány hete nem találkoztak, mert Lehel elég hűvösen fogadta a közeledést, főleg a Tündijét.Ki is csúfolta, inkább a keresztapjához húzott:)
A játszótéren meg igazán elemében volt, meglátott egy labdát és az neki kellett.Rugdosta egy darabig, aztán leült mellé.A kisfiú, akié a labda volt csak nézte, de nem zavarta, ő nagyban csúszdázott az apukájával.
Haza felé menet meg elaludt a tricikliben:)Aludt  1, 5 órát, de utána olyan sírással ébredt, amit csak nagyon ritkán lehet tőle hallani.Ahogy meglátta Nikolettet orditott, megnyugodott, megint meglátta, megint sírt.Semmi pénzért nem akart még csak ránézni sem:)) Lehet vele álmodott valami rosszat ki tudja.Majd kibékülnek, inkább rá haragudjon, mint rám:P