Megfázás

A múlt héten én voltam beteg, annyira,hogy 2 napig megszólalni  sem tudtam, csak éppen suttogni.Sajnos Lehel is elkapta minden igyekezetem ellenére:( Szombat óta ő is beteg.Szerencsére nem vészes a dolog, csak be van dugulva az orra.Láza nincs, nem is volt, de már megtapasztaltam Lehel mellett, hogy ez semmit sem számít.(A tüdőgyulladást is láz nélkül vészelte át)Már nem is köhög, és a kedvén sem látszik.Egész nap játszik, szaladgál,mindenhova felmászik.Nem is próbálom ágyban tartani,mert az lehetetlen küldetés lenne.Kapja a szirupot, és remélem,hogy néhány napon belül teljesen meggyógyul.

Advent

Áldott adventet kívánunk minden családtagunknak,barátunknak,ismerősünknek,és mindenkinek, aki olvassa a blogot!

Bea és Lehel

1,5 év

Számomra a mai napig felfoghatatlan, hogy amikor az ember anya lesz mennyire átkerül egy másik időszámításba.Eddig 1 hónap az 1 hónap volt, most mintha csak 1 hét lenne.És igen ez a 1,5 év is olyan,mintha csak 2-3 hónap telt volna el. Észre sem vettem közben, hogy mennyire repül az idő, hogy napról nap napra változik Lehel.Csak mikor meglátok egy "régi" képet róla,akkor tudatosul ez bennem.Hihetetlen, hogy már 1,5 év telt el azóta,hogy először megpillanthattam...
Kész emberke lett az én kis pici babámból, már egyedül eszik, pohárból iszik, kinyitja az ajtókat, és be is zárja maga után.

1 éves korában még "csak":82 cm és 12 kg volt, most pedig: 87 cm és15 kg.

Keresztmami látogatása

 

Tegnap "reggel" meglepett minket Lehel keresztanyja.Annál is inkább,mert nem számítottunk rá, hiszen gipsz van a lábán.Lehel annak ellenére, hogy régen látta, vagy éppen ezért nagyon örült neki.Persze nála minden csoda csak rövid ideig tart, de produkálta magát rendesen.Legnagyobb örömömre bemutatta az összes pakolós tudományát, és egyenként leszedte a polcról a könyveket.Nem is mi lennénk, ha nem készültek volna képek:

Reméljük, hogy most már gyakrabban jársz majd erre:)

Néhány kép...

...mivel többre nem nagyon van időm.Lehelnek hisztisebb napjai vannak.Az oka egyértelműen az,hogy alig tudunk kint lenni, általában 1 órát, vagy egy kicsit többet, ez igazán változó.
Minden energiámat és kreativitásomat bevetem,hogy Lehel ne unatkozzon, de azt hiszem én ehhez már kevés vagyok.Hosszú lesz ez a tél....

Játszósarok

Időről időre rám jön,hogy valamit változtatnom kell a környezetemen.Sokszor nagyban gondolkozom, de ilyenkor lehűtik a lelkesedésemet és a végén apró-cseprő változások lesznek csak a nagy tervekből.Most néhány napja megint töröm az agyam,hogy mit kellene változtatni, olyat, aminek még haszna is van.A szobában a legnagyobb probléma, hogy akárhova lépek mindig beleütközök egy játékba.Gondolom ez mindenkinek ismerős.

Végül azt a megoldást gondoltam ki erre,hogy mi lenne, ha megszabadulnánk a kis szekrénytől, és annak a helyén kialakítanék Lehelnek egy játszósarkot.Persze most is voltak ellen javaslatok,hogy semmi értelme,mert akkor is tele lesz a szoba, vagy úgy sem ül le.De makacs ember lévén nem olyan könnyű meggyőzni,ha egyszer valamit akarok.
Gyorsan meg is valósítottam, és nekem tetszik, hogy végre minden egy helyen van.És ami a legfontosabb az az,hogy Lehelnek is tetszik, le is ült azonnal játszaniNincs is jobb ennél a gyerek szépen játszik, és a szoba nincs tele a kacatokkal.
Ez még változni fog ez,belső információm van arról,hogy a Mikulás is segit,hogy még szebb legyen majd.Plusz a falra is megálmodtam már valamit, most csak abból gazdálkodtam, ami kéznél volt.
Természetesen majd azt is megmutatom.

Cumi nélkül

Napok óta készülök erre a bejegyzésre, de nem találtam hozzá képet.Már pedig kép nélkül nem is az én bejegyzésem lenne.Végül megtaláltam ezt a "régi" képet, ami még áprilisban készült, itt Lehel még csak 11 hónapos.De ebből is látszik,hogy mennyire volt nagy cumis mindig is.Nem is emlékszem, hogy lett volna olyan korszak,amikor aktívan hasznát vettük volna a játszócuminak.Még néhány hónapos korában használtuk amikor sírt, de az is nagyon ritkán volt.(Bezzeg a keresztelésén majdnem minden képen ott virit a szájában)Altatáskor viszont szinte elengedhetetlen volt.Mióta jár ő maga ment esténként illetve délbe a cumiért, jelezve,hogy ő most aludni készül. De 2 hete már alváshoz sem kell.Nem is nagyon kérte, én pedig szépen eltettem.Szóval most már nagy fiú, akinek nem kell cumi.

Balkezes

Csak én látom sünnek?:)

Ahogyan azt vártam az óra átállítással beköszöntöttek az igazi hosszú esték.(Átmegyek Dulifuliba és azt mondom, hogy ki nem állhatom a hosszú estéket!) A délelőttökkel nincs is semmi gond, szépen eljátszik nem is akar kimenni, nem nyűgös.De amikor délben kimegyünk sétálni(abban a reményben,hogy majd a friss levegő elnyomja és alszik egy nagyot-ami szinte soha nem jön be) utána elszabadul a pokol.Legjobb esetben alszik 1 órát, de még mindig csak 3-4 óra van olyankor, és messze meg a 10-11 óra.Szóval folyton pöröghet az agyam, hogy éppen mikor mivel kössem le. A szülinapjára kapta ezt a rajztáblát, akkor még persze kicsi volt hozzá, de ma elővettem és meglepő módon szereti.Egészen ügyesTermészetes rajzolni is csak bal kézzel hajlandó.Azt hiszem említettem már itt is, hogy Lehel nagyon balos.Mindent bal kézzel csinál onnantól fogva, hogy meg tudta fogni a játékait, már akkor is ballal kezdte, vagy ha a jobba sikerült gyorsan áttette a másik kezébe.Nem is akarom átnevelni, vagy átszoktatni a jobbra, engem egyáltalán nem zavar.Gond csak a táblával van,mert az jobbos, de megoldottuk, fejjel lefelé is lehet arra rajzolni 

Sajtos pogácsa:)

Sokszor dicsekedtem már,hogy milyen kis segítőkész Lehel, de nem tehetek róla,mert tényleg az, nekem meg az a dolgom,hogy büszke legyek rá. Ma Mamával sütöttek sajtos pogácsát:

Tubi 2

Sajnos nem azért lett Tubi 2 a bejegyzés címe,mert találtunk még egy beteg galambot,hanem mert folytatódik Tubi története,csak nem happy enddel.
Reggelre ugyanis szegény Tubi tragikus körülmények között meghalt. Már jobban volt annyira,hogy megszökjön a helyéről,ami macskabiztos volt.El is jutott a kapuig, ott viszont elkapta egy macska.Legalábbis a nyomokból erre következtetünk, minden tollas volt.
Lehel ebből még semmit sem fog fel szerencsére.Neki elmagyaráztam,hogy Tubi elment a többi galambhoz.

Halloween

Aki ismer az nagyon jól tudja,hogy soha nem voltam híve az Amerikából átvett ilyen-olyan "ünnepeknek",amilyen a Halloween is.De ahogyan sok minden másban megváltozott a véleményem mióta van egy gyerekem,így ebben sem azt látom, amit eddig.Hanem,hogy van valami, amivel feldobhatom egy napját Lehelnek.Ez pedig a tökfaragás volt.Igaz ő még inkább csak nézte, de így is nagyon tetszett neki.Ez volt az első próbálkozásunk, de szerintem elég jó lett: