Hála Istennek ma már jól volt, még nem kap rendesen levegőt az orrán, de már nem csorog neki.Ez minden esetre biztató, remélem ennyivel le is tudtuk a tavaszi megfázást, ha ez az volt egyáltalán.
Igaz már napok, sőt hetek óta tart, de Lehelre eddig nem volt különösebb hatással.Most viszont elérkeztünk, a mi szobánkhoz.A legnagyobb munka ezt kipakolni.Persze ilyen segitséggel, mint az én fiam még egyszer annyi időbe telik. De még mielőtt hozzá fogtunk volna édes kettesben a nagy munkához kimentünk a piacra.Kicsit hűvösnek éreztem a reggelt, ezért a vastagabb kabátját adtam rá.Ahogy az lenni szokott meg is állitottak többen, és mint mindig mikor ez a kabát van rajta, megkapta a megjegyzést, h "Jaj, de édes kis dundi". Hazaérve már követelte a kiflijét, sőt ő már a boltban hozzá látott volna, ha hagyom.Neki is esett,mint, aki még soha nem evett. Utána el is aludt szépen, ahogy azt előre kiterveltem, addig legalább elkezdhettem pakolni.Minden alkalommal, amikor festünk, vagy mikor költöztem(volt rá néhányszor példa) meglepődök, h mennyi mindent halmoztam fel egy szobába.Plusz Lehelnek a holmijai, te jó ég még csak 1O hónapos és máris annyi van belőle.Mi lesz akkor később? A nagy segitség amikor megébredt már sokkal lassabban haladtam, mindig ott mászott a lábam alatt, vagy lógott kifelé a folyosóra.1 percet sem ült volna le játszani.De miért is nem vagyok ezen meglepődve?Mikor megunta,beletettem a járókába.Akkor jött az igazi hadd el had:)) Az üres szobától teljesen lázba jött és rohangált, mint vmi kis csikó.Olyan lázban volt, h még a 3 órai alvasról is teljesen elfelejtkezett:)De 6kor bepótolta, akkor már a másik szobában, ahova átmenetileg beköltöztünk.Kiváncsi vagyok milyen lesz itt az éjszakánk? Van egy sejtésem....
Hála Istennek ma már jól volt, még nem kap rendesen levegőt az orrán, de már nem csorog neki.Ez minden esetre biztató, remélem ennyivel le is tudtuk a tavaszi megfázást, ha ez az volt egyáltalán.
Igaz már napok, sőt hetek óta tart, de Lehelre eddig nem volt különösebb hatással.Most viszont elérkeztünk, a mi szobánkhoz.A legnagyobb munka ezt kipakolni.Persze ilyen segitséggel, mint az én fiam még egyszer annyi időbe telik. De még mielőtt hozzá fogtunk volna édes kettesben a nagy munkához kimentünk a piacra.Kicsit hűvösnek éreztem a reggelt, ezért a vastagabb kabátját adtam rá.Ahogy az lenni szokott meg is állitottak többen, és mint mindig mikor ez a kabát van rajta, megkapta a megjegyzést, h "Jaj, de édes kis dundi". Hazaérve már követelte a kiflijét, sőt ő már a boltban hozzá látott volna, ha hagyom.Neki is esett,mint, aki még soha nem evett. Utána el is aludt szépen, ahogy azt előre kiterveltem, addig legalább elkezdhettem pakolni.Minden alkalommal, amikor festünk, vagy mikor költöztem(volt rá néhányszor példa) meglepődök, h mennyi mindent halmoztam fel egy szobába.Plusz Lehelnek a holmijai, te jó ég még csak 1O hónapos és máris annyi van belőle.Mi lesz akkor később? A nagy segitség amikor megébredt már sokkal lassabban haladtam, mindig ott mászott a lábam alatt, vagy lógott kifelé a folyosóra.1 percet sem ült volna le játszani.De miért is nem vagyok ezen meglepődve?Mikor megunta,beletettem a járókába.Akkor jött az igazi hadd el had:)) Az üres szobától teljesen lázba jött és rohangált, mint vmi kis csikó.Olyan lázban volt, h még a 3 órai alvasról is teljesen elfelejtkezett:)De 6kor bepótolta, akkor már a másik szobában, ahova átmenetileg beköltöztünk.Kiváncsi vagyok milyen lesz itt az éjszakánk? Van egy sejtésem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése