Kettesben

Újabban ritkaságnak számit, h ketten legyünk itthon.De ma alkalmunk volt rá, mert a többiek elmentek nagymamámékhoz segiteni veteményezni.Amúgy is mindig szoktak, de most rájuk várt az egész munka, mert Mamának nem szabad hajolni a szeme miatt.Persze mielőtt elmentek volna Anyu kiadta, h mit kell ma csinálni.Néha magőrit ezzel a főnökösködésével, mintha magamtól nem tudnám:)) De nem sok van már a szabadságából és akkor visszatérhetünk a régi kerékvágásba, és a magam tempójában úgy osztom be a házimunkát, ahogy én akarom:D De nem erről akartam beszélni:)) Lehel nagy segítség volt ma(is), beültettem a triciklijébe és magam mellé tettem míg én az ablakokkal vesződtem.Mig az udvaron voltunk, el üldögélt benne, de mikor kimentünk az utcára nem akart maradni.Rázta magát, h induljunk, menjünk sétálni.Ha látott embereket meg még jobban produkálta magát.Szeret a központban lenni:)A házimunka után teljesedett az akarata és elmentünk sétálni.Először benéztük Bogiékhoz, na hát ott megmutatta, h milyen jó kis fiú:)) Eddig a babakocsiban úgy ült, mint egy kisangyal, nagy komolyan nézve mindenkire.De ebben meg nőtt az önbizalma kötekedett, kacagott, babázott.Mindenkit kicsúfolt, nyújtogatta a nyelvét nagy vidáman.Még az öreg nénikre is, közben pedig nézte ahogy jönnek mennek az autók.Bogi kivette belőle akkor elkezdte húzni és átment vele a másik üzletbe, ami történetesen éppen egy baba bolt:) Tudja hova kell menni.Ott is megnézett mindent ki is nézett magának egy labdát.Pontosan az hiányozna még ide, így is annyi labdája van, h 3 gyereknek elég lenne:)Amikor már megunta elkezdett visitozni, h menjünk, úgyh elmentünk a játszótérre.Ott volt egy volt kislány, akit tanitottam a tavaly.Nagyon aranyos volt, mint mindig, de volt egy mondata, ami kettős érzést keltet bennem.Kérdezte, h mikor megyek vissza tanitani, és mikor mondtam, h nem tudom, mert Lehel nagyon anyás, akkor oda fordult Lehelhez és azt mondta neki:"Lehel legyél egy kicsit apás, mert anyát mi is szeretjük és várjuk vissza"Egyrészt jó érzés volt, h szeretnék, de a mondat első fele az azért szíven ütött.Mondtam a kislánynak, h Lehelnek nincs apja.Csodálkozott, de nem kérdezett semmi mást.Mondhattam volna, h nem él velünk, de így jött a számra,mert ez van bennem.Nem tartom az apjának egy percig sem, mert az ilyen ember minden csak nem apa.Nekem jó ez így, h nem jelentkezik, sőt tökéletes, mert így nem idegesít fel, azzal, h havonta egyszer ír.De Lehelt sajnálom, h genetikailag kötődik hozzá. Furcsa, h csak ilyenkor jut eszembe, h ő az apja, és amúgy eszembe sem jut.Pedig sok anyukától hallottam már, h rá néz a gyerekére, annak az apját látja benne néha, érdekes, h én nem:)Na most jól elkalandoztam megint.Ne haragudjatok, de néha ki kell írnom magamból:P

A délutánunk már nem volt ilyen mozgalmas, csak a szokásos házimunka, meg játék:) Aztán hazaértek a nagy munkások is, és estére Lehelt megint átvitte apám egy fél órára nagyanyámék.Nem bánom, ha átmegy hozzájuk, én úgy sem vinném.Minek?Ha ő nem képes soha bejönni pedig itt jár el előttünk akkor én minek menjek oda jó pofozni.Ha ő nem szán ránk időt akkor én se rá, van nekem kivel foglakozzak:)
Fürdés előtti tánc és éneklés: