Tavasz?

Olyan sok szobában eltöltött nap után végre úgy néz ki, h tényleg itt van a tavasz.De nem ez, ami az elmúlt hetekben volt, h 1-2 nap jó idő és vége, hanem az igazi meleg tavasz.Ettől még az ember lelke is felmelegszik, nem csak kívülről hat:) Végre mehetünk ki az udvarra, az utcára amennyit és amikor csak akarunk:) Ma ki is használtuk maximálisan, vagyis majdnem.Délelőtt kinn voltunk az udvaron.Lehel ismerkedett a virágokkal.Nagyon édes volt, mert ha az orrához ért akkor elhúzta a fejét.De h rajta múlt volna akkor letépi vagy megrágja őket.Egyelőre nincs érzéke hozzá:)) Szerintem rá sem jött, h illatuk is van:) Mikor ezt megunta és nem is Lehel lenne, ha nem unta volna meg nagyon hamar, elmentek a nagyapjával sétálni a dédnagyszüleihez.
" Elindultunk valahova Tatával...soha nem mentünk még sehova ketten, de nem baj legalább beleülhettem a szuper járgányomban.Egész nap eltudnék ebben üldögélni:)Csak legyen, aki tologasson.De nem sokáig mentünk, nagyon hamar odaértünk.Mintha jártam volna már itt, de nem emlékszem pontosan. Egy öreg néni fogadott minket, Tata azt mondta, h ő Dédi, de én határozottan emlékszem, h Dédi nem ilyen. Anya szerint több is van, olyan is, akivel soha nem találkoztam.A lényeg, h ez a Dédi nekem cseppet sem volt szimpatikus, és minden áron kiakart szedni a triciklimből.Na azt már nem engedhettem, elkezdtem sírni, ahogy csak tudtam.Sajnos nem érdekelte őket és bevittek a házba.De legalább adtak egy kis banánt, megenyhültem kicsit és kedves voltam.Mosolyogtam is, hátha adnak még:) De nem maradtunk olyan sokáig, mert Anya ránk parancsolt, h hamar otthon legyünk.Igy is mikor hazamentünk azzal várt, h milyen sokáig voltam és már hiányoztam neki.Jaj, ez az anya!"
Hiába evett Mamáméknál egy banánt itthon már követelte az ebédet.Aludt egy keveset, és már indultunk is sétálni.Először a Kry-bel felé mentünk, h beköszönjünk Kingának.Hozta a formáját, kötekedett vele, és mikor hozzáakart nyúlni a triciklihez rácsapott a kezére.Vigyorgott nagy büszkén, h neki milyen szuper járgánya van:)Kihúzta magát benne amennyire csak tudta.Utána mentünk a parkba, a játszótérre.Útközben találkoztunk, Tündivel és Bibivel, azaz Lehel keresztszüleivel.Látszik,h néhány hete nem találkoztak, mert Lehel elég hűvösen fogadta a közeledést, főleg a Tündijét.Ki is csúfolta, inkább a keresztapjához húzott:)
A játszótéren meg igazán elemében volt, meglátott egy labdát és az neki kellett.Rugdosta egy darabig, aztán leült mellé.A kisfiú, akié a labda volt csak nézte, de nem zavarta, ő nagyban csúszdázott az apukájával.
Haza felé menet meg elaludt a tricikliben:)Aludt  1, 5 órát, de utána olyan sírással ébredt, amit csak nagyon ritkán lehet tőle hallani.Ahogy meglátta Nikolettet orditott, megnyugodott, megint meglátta, megint sírt.Semmi pénzért nem akart még csak ránézni sem:)) Lehet vele álmodott valami rosszat ki tudja.Majd kibékülnek, inkább rá haragudjon, mint rám:P