Visszatekintő II.-A keresztelő

Szintén fontos nap volt az életünkben.Hajnalban keltem, h minden eltudjak még rendezni, amire már nem volt idő és erő előző este. Plusz még át kellett menni Nyírábrányba a vonatállomásra, Lehel "apjáért"!(Az idézőjel nem véletlen, ez volt az első és az utolsó alkalom, h találkoztak.) Rettenetesen kínos volt az egész... mint 2 idegen, akik soha nem is találkoztak és mégis kimondhatatlan feszültség van kettejük között.Hazaérve Lehel éppen a keresztanyjánál, Tündinél volt.Odaadta az "apjának", aki csak nézte hosszan és elkezdtek potyogni a könnyei.Hmm...mégis lennének érzései?!
Amikor a templomhoz értünk,fiam, önmagához hűen aludt, még horkolt is a kis drágám.

 Persze, ahogy beléptünk már ki is pattantak a szemei és érdeklődve nézett jobbra-balra, h vajon hova kerülhetett, amig aludt. Kicsit mozgolódott, de jól viselkedett a szertartás alatt.Csak akkor nyöszörgött kicsit, mikor a vizet megérezte a buksiján, de olyan halkan, h szerintem azt más nem is hallhatta rajtunk kívül.

A baj ott kezdődött, h kinn a fényképezésnél a szemébe sütött a nap, na azt már nem hagyta szó nélkül, így elő került a cumi.Minden képen ott díszeleg, azóta összesen nem készült ennyi cumis kép, mint akkor.:) De ezt leszámitva nagyon jó fiú volt, az én kis református Lehelem:)