Nagypéntek

 

Régen minden Nagypénteket kinn töltöttünk Nagymamáméknál, Semjénben.Ilyenkor mindig pattogattunk, beszélgettünk és olyan jól teltek ezek a napok.Az utóbbi években ez valahogy elmaradt.Az ünnep előtti rohanás és készülődés elvette az időt és nem mentünk ki, mondván Húsvét vasárnap úgyis kinn vagyunk.Most viszont, h mindenki napok óta itthon volt, volt idő elkészülni azzal, amivel lehetett és nem kellett mindent pénteken illetve szombaton csinálni.Úgyhogy ma fogtuk magunkat és a délelőtti séta után kimentünk.Sajnos Niki nem tudott velünk jönni, mert lebetegedett:( Elég rosszul néz ki, de remélem elmúlik azért hamar.Olyan 1 óra körül értünk ki:)Lehel elemében volt, nagyon tetszett neki, h új helyen van.Amilyen ritkán járunk ott, mindig újnak tűnik neki.Igaz először megszeppent kicsit, és hozzám bújt, onnan leskelődött jobbra- balra.De nem csoda, mert a mellett, h új volt neki a hely Mamám is letámadta, annyira örült a meglepetésnek:)Plusz még a szomszéd, Pirike néni is, akinek feltett szándéka, h mentanitja Lehelnek, h Madar mamának szólitsa.Annyi mamája(nagy- és dédmamája) lesz már, h csak győzze mindet:) Lehel nem adta könnyen magát, hiába versenyeztek, h kihez megy, nem akart menni senkihez:)) Aztán felszabadult, és már mindegy volt neki.Ment mindenkihez és mindenhova.Kiment az utcára, ahol nagyon hamar kint termett még egy szomszéd.Hiába a falusi élet varázsa:) Remélem Lehel is annyira szeret majd itt lenni, mint én.Kiskoromban egész nyarakat töltöttem ott, de rég is volt már.

Persze itt sokkal több a lehetőség a rosszalkodásra is,és Lehelt sem kell tanitani.Minden állatot megnézett, kötekedett a kutyával megint, de az már fel sem vette.Utána meglátta, h a fa fel van szépen rakva.Na akkor arra akart felmászni.Szerencsére az még eszébe sem jutott, h ő egyedül is megpróbálhatná,így húzta magával a Mamáját, h fogja és meg szépen lazán felsétált:) De ami a legjobban tetszett neki az még hátra volt és mi más lehetne, mint az evés:))Kis haspókom.Mikor kipattogattak(persze otthon a mikróban sokkal egyszerűbb, de annak nincs ilyen hangulata) Lehel mellé ült a nagy tálnak és gyűrte befelé nagy boldogan.Mindkét kézzel egyszerre szedte.De mindig csak azt ette, ami a jobb kezében volt.Amit a balkezével kivett azt tartalékolta későbbre, de úgy szoritotta, mintha az élete múlna rajta:)Félt, h elvesszük előle a tálat, és éhen marad:)) Mikor már teljesen jól lakott, letettem egy plédre, h játszon kicsit mielőtt mennénk.Akkor volt aztán igazi nagy bajban, megint nem merte letenni a kezét a fűre, fordult mindenfelé, de mikor a pléd széléhez ért mindig visszafordult.El is fogyott a türelem és visongott, h valaki sajnálja meg és vegye fel.Tudta, h nem én leszek az, mert én nem veszem fel mindig mikor gondol egyet, ezért inkább átmászott a másik oldalra a Dédiéhez és neki könyörgött.Természetesen sikerült is neki:)

Mikor hazaértünk még elmentünk sétálni egyet, de aztán, úgy elfáradtunk, h már semmihez sem volt kedvünk, se erőnk.Az esti fürdetés után még fent volt fél 11ig, aztán beadta a derekát és elaludt végre!:)