Nem gondoltam volna, h ennyire hamar beköszönt az első dackorszak.Tudom, h ez a normális, de megtud lepni, h mennyire intenziv a dolog.A nemrég még mosolygós kisbaba, most akaratos kisgyerekké vált.Szépen fokozatosan történt, eleinte csak próbálgatta, h mik a határai nem meddig mehet el, h megkapjon valamit.Egy kis sírás is belefért, azt is elhallgattam, végülis meg kell tanulnia, h nem lehet mindig az, amit ő akar.De most már ott tartunk, hogy ha kiakar menni leül az ajtó elé és visit, vagy elmászik és úgyis odamegy, ahonnan azelőtt már elhoztam, mert nem szabad ott játszania.És még jó, h ő mindig ott akar lenni, ahol nem szabad.Ennek köszönhetően be is szerzett ma magának egy csodaszép lila foltot a homlokára.A hajától nem látszik annyira, de elég az ha én tudom, h ott van.Hogy hogy sikerült?Magára húzta a széket!Szokás szerint kiszökött a folyosóra, és elmászott a másik végébe, ahol van egy kis asztal és egy kis szék.Azt a széket már napok óta piszkálja, amikor csak lehetősége van rá.Most is odament, belekapaszkodott, h felálljon, de magára húzta.Láttam, h mire készül, Niki pedig nem is volt olyan messze, gyorsan odatudott lépni és Lehelt elkapta, így ő nem esett nagyot, csak ahogy a szék borult megütötte.De nem sírt!Nem szokott mikor tudja, h ő csinált rosszat!:)
És ez még csak a kezdet, hány hiszti és hány lila folt vár még ránk. A hisztit igyekszem kezelni, és eddig elég jól megy, de a lila foltok....száz felé szakadva sem tudnék mindig ott lenni, h elkapjam. Bármennyire is szeretném!Meg kell tanulja, h lehet és mit nem.Megüti egyszer-kétszer magát aztán nem csinálja többet.Vagyis nekem ez az elképzelésem, aztán kiderül, h bejön vagy sem.Edina szerinte egy szavam sem lehet, mert pont olyan akaratos és makacs, mint az anyja:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése