Alakul....

 Írtam már, hogy romokban van az egész ház ( Katt ide),most pedig olyan szívesen írnám azt, hogy már nincs, de ez egyelőre csak álom.Viszont panaszkodni sem szeretnék, mert ha egyszer elkezdem akkor ki tudja hol lesz a vége.Inkább azt mondom, hogy alakul lassan. Lehel nagyon élvezi, amikor csak lehet segít a nagyapjának, vagy éppen a mesterek lába alatt mászkál.Olyankor mindig ki kell valamit találni, ami lefoglalja és egy időre Lehelmentesen haladhat a munka tovább.
Viszont amikor a nagyapjának "segit" Egyik este javitotta a falat, és míg ki ment Lehel szépen az ujjával kiszedte a glettet (ne kövezzen meg a hozzáértő, ha nem jól emlékszem az anyag nevére, finoman szólva sem értek hozzá).Kezdhette előről, de olyan ártatlanul tudott nézni, hogy képtelenség volt rá haragudni.
Persze van, hogy tényleg segit.A könyveket pl. ő hordta át egyik szobából a másikba.Igaz egyesével (kb. 70 könyvről van szó), de a szándék a lényeg, és mindig nagyon gyorsan jött.Szegénykém a sok futástól el is fáradt.De nem eléggé, mert így sem aludt el a szokottnál hamarabb.Ha már szóba hoztam az alvást akkor csak megemlítem, hogy a nagyapja ma reggel milyen ügyesen vigyázott rá.Éjszakás, reggel 7ig dolgozik, viszont vártuk a gázszerelőket és nem feküdt le.Ha már úgy sem alszik alapon rábíztam Lehel míg én felszaladtama  boltig.Hazajövök, olyan 15 perc múlva,Lehel jön elém, és mondja, hogy:"Cssss, tata, alszik" Bekapcsoltam nekik a mesét, és a nagy mese nézésben a nagyobbik gyerek elaludt.Lehel meg vigyázott, hogy semmi fel ne ébressze, ő is csak csendben pakolta szét a játékokat a szobában.
Szó mi szó, nem mondhatni, hogy unalmas és eseménytelen lenne a felújítós időszakunk.A legszebb része viszont kétségtelenül az lesz mikor végre kész leszünk.Csak már ott tartanánk....