2012. január 3., kedd

Vissza a színes hétköznapokba

Most, hogy vége lett az ünnepi időszaknak, sokaktól hallottam, hogy panaszkodnak,mert vissza kell térniük a szürke hétköznapokba.Annak a szürke, aki hagyja, hogy azzá válljon.Nekem könnyű, mert itt van Lehel, aki mellett színesek a napok.De igen, mi is visszarázódunk lassan a megszokott napjainkba:játszunk, végezzünk a házimunkat, sétálunk, ha az időjárás engedi.(Szerencsénkre most engedi, de nekem akkor is nagyon hiányzik a hó!:( Nem is igazi a tél anélkül!)
Lehel ma nagyon meglepett több alkalommal is.Először reggel.Arra ébredtem, hogy puszilgatja az arcom, finoman jelezte, hogy ideje lenne ébredni, ő bizony már éhes, mert amikor meglátta, hogy nyitva a szemem már mondta is, hogy:te, te, te-azaz tejcsit kér.
Később én takarítottam, ő meg kiment az ebédlőbe a nagyapjához, kb. 5 perc múlva vissza is jött, ment a biliért, a kezembe nyomta, hogy ana-ana.Rá is ültettem, ha már ennyire szerette volna, és tele is pakolta azonnal. Tiszta büszke voltam rá:))) Már napok óta csak a bilibe kakil, de mindig ha én mondom neki, hogy üljünk le, így reggelente, vagy estére, vagy ha látom, h készülődik vmi akkor gyorsan ráültetem, de magától még soha nem hozta.Tudom, hogy messze még az, hogy szobatiszta legyen, de azért ez már egy ígéretes kezdete annak.
És még mindig nincs vége a meglepetéseimnek.Takarítás után bementem a fürdőszobába, kiszedni a ruhákat a mosógépből.Lehel szokás szerint a nyomomban volt, csakhogy ezúttal nem valami rosszaságot eszelt ki, és nem is a mosógéphez ment, hogy segítsen kiszedni a ruhákat, hanem ment a szárítóért és húzta kifelé a helyéről.Tudta, hogy az is kelleni fog:)
Mostanában majdnem minden bejegyzésemben megemlítem az elméletemet, hogy tudna ő beszélni csak nem akar, de ma is kénytelen vagyok, mert ezzel is meglepett.Beszéltem apámhoz, és a mondatom utolsó szava az az volt, hogy nagyon.Erre Lehel rám néz és azt mondja mosolyogva, hogy nagyon.De olyan gyönyörű kiejtéssel, hogy csak lestem.Tegnap a játszótéren mondogatta, hogy hinta, de olyan hadarva, hogy alig lehetett érteni.Ezzel szemben ez a nagyon,  nagyon szép volt.Természetesen utána nem mondta többet.
Most éppen alszik, mert délben nem akart...Kiváncsi vagyok mit tartogatt még ez a nap számunkra?:)

1 megjegyzés:

  1. Sok-sok csodát!!!! Mindennap, tele van apró, de nekünk hatalmas rácsodálkozásokkal! A bilit, ha maga viszi oda, az nagyon nagy lépés! Hogy segít, és tudja, hogy mit kell elővenni, már nem útban lesz munka közben, hanem egyre élvezetesebbé teszi. És fog beszélni!! Ne aggódj! Pár hét, és nem győzöd majd lejegyezni az új szavakat!:))

    VálaszTörlés