Apa látogatása

Meglepett!Ez a jó kifejezés, bár nem állt szándékában, hiszen ő szólt, csakhogy én nem vettem észre.Végül is lényegtelen.A lényeg az Lehel viselkedése.Furcsa, de neki teljesen természetes, hogy jön az apja.Amikor megérkezik köszön neki szépen, megpuszilja, megöleli és mintha csak tegnap járt volna itt utoljára már fogja is a kezét és viszi be a szobába.Majd az udvarra, a kertbe és mindenhova, mint egy jó gazda mindent megmutat.Bár inkább a saját szórakoztatása a célja, és Józsi meg nem mondd neki nemet így, azt csinál, amit akar.Ebből volt is néhány hiszti, amíg itt volt, mert ha véletlenül ebéd közben mi nem akartunk kimenni akkor már sírt is. A titkos fegyvere, amivel egyeseknél sok mindent elér (és itt nem csak az apjára gondolok).
Viszont amikor elmegy akkor sem sír utána, neki ez is teljesen normális.Hihetetlen milyen kicsi és mégis mennyire megérti a dolgokat.Nem azt mondom, hogy tudatában van mindennek, természetesen ahhoz még évek kellenek, de nem sír, nem hisztizik, elfogadja, hogy jön és megy az apja.Olyan kis...ááá....nem találom a jó szót...olyan Leheles  Imádnivaló ebben is és kész!
Hogy essen néhány szó arról is, hogy mi történt amíg együtt voltak:játszottak, hintáztak, meséztek, este zenét hallgattunk míg Lehel végre ki nem dőlt, játszótéren voltunk.Lehel annyira önálló, hogy egyik szemem sír, a másik nevet.Nem gondoltam, hogy ilyen hamar mellőzve leszünk.Gyorsan összebarátkozott 2 kisgyerekkel és mi már el is voltunk felejtve.Néha-néha odapillantott, de ennyi volt.Bezzeg mikor segiteni kellett neki a csúszdához felmászniAnnyira elfáradt, hogy nem sok kellett neki mikor hazaértünk és már aludt is.