Napok apával...

Néhány napot nálunk töltött Lehel apja.Ez pont elég idő volt ahhoz, hogy rájöjjek tipikus elvált szülőkként viselkedünk Lehellel, anélkül, hogy egyáltalán valaha házasok is lettünk volna.Ha én azt mondom valamire, hogy nem, akkor apa azt, hogy de miért nem.Természetesen ezt Lehelnek.Nem csak csip-csup apróságokra gondolok, mint pl. mikor megakartam fésülni Lehelt és tiltakozott (ez ellen mindig tiltakozik), ő azt mondja, "majd később, ne erőltessem", hanem olyanra is, mint egyik esti fürdésnél én kivettem a kádból (fél óra után!), hogy elég mára.Megfordulok és mire visszanézek már megint a kádban a gyerek, mert még fürödni szeretett volna.Szép lenne, ha mindent így ráhagynék....Miután elment Lehel próbálta folytatni ezt a mindent szabad stílust, és a nem válaszokra mindig úgy reagált, hogy apa, apa.Köszi apa, most pár napig nagyon jó lesz nekem....
Nem lenne korrekt részemről, ha csak a rossz oldalát írnám le, hiszen az éremnek két oldala van.Tény, hogy sokat javult köztünk a viszony, már képesek vagyunk normálisan beszélgetni.Lehel meg nagyon örült neki.Nem akartam nagyon korán szólni, hogy jön az apja, így kb. fél órával az érkezés előtt mondtam el neki.Még az is túl korai volt, mert míg meg nem érkezett addig azt hajtogatta, hogy apa, apa.Nem kell 10 perc, hogy az amúgy sem fáradt gyerek feltöltődjön, és ez részben az édességnek köszönhető(amit én este soha nem adok neki, mert túl pörög, ezúttal kivételt tettünk). Éjfélig bírta is a fáradtság legkisebb jelét sem mutatva.
Másnap ugyanez a mese, csak akkor már este édesség sem kellett hozzá.Délelőtt sétáltunk, na ez erős túlzás ebben a formában.Lehel kb. 2 métert tett meg, amikor eszébe jutotta, hogy vajon ha megkéri az apját akkor az nem veszi fel a nyakába.De.Józsi nem ismeri a nem szócskát, ha Lehelről van szó.Aztán cipelhette...így jár az, aki nem gondolkodik előre.:)))Másik ilyen remek ötlete a második képen látható.Azt hiszem nem is kell mondani semmit...Ennek ellenére, hogy egész nap jöttek-mentek játszottak, mesét néztek (amiért Lehel nagyon hálás volt neki, én egy ideje nem ültem le vele Bogyózni, de Józsi betette neki kapott is egy nagy ölelést érte) este megint csak éjfél után dőlt ki.Akkor is úgy, hogy muszáj volt neki.:)
Történt egy kis baleset is.Szegénykém esett egyet és kimarta a combját.Elég hosszan, olyan 10 cm-es, és elég csúnyán, nem mélyen, de csúnyán kimarta.Annyira sírt, hogy négyen (akkor itt volt Niki is és Józsi) alig tudtuk megvigasztalni.Persze, ha vissza felmehetett a pipikhez akkor elmúlt.
Most sem sírt mikor elment Józsi, de egész nap emlegette.Ilyenkor mindig elmondtam neki, hogy apa hazament, majd jön máskor is.Lehel nagy komolyan mondta utánam, hogy hazsa, hazsa.