-de miért is? Azt mondják akkor fog tisztelni és komolyan venni a gyerek, ha komoly maradsz bizonyos helyzetekben.Nem egészen értek egyet ezzel az elmélettel.Bizony amikor megszidom valamiért akkor azt komolyan teszem és következetesen nem ölelgetem meg 2 perc múlva bármennyire is megsajnálom azt az édes kis könnyes arcocskáját.De amikor nem muszáj véresen komolynak maradni akkor nem is törekszem arra.Miért is tenném? Azt akarom, hogy Lehel 40 év múlva a nevetésemre emlékezzen, nem a kiabálásomra
Nevetésre pedig állandóan okot ad.
Ma délelőtt történt. Mindenki otthon volt, igaz a nagyapja aludt, mert éjszakai műszakban dolgozott.Lehel egyszer csak hozza a nagyapja ingét.Mondom neki, hogy dobd ki a szennyes kosárba. Indul a kuka felé.Elmagyarázom neki, hogy Lehel nem a kukába dobjuk ki, hanem a fürdőszobába.Bemegy a fürdőszobába.Csend.1 perc múlva utána megyek, hogy megnézzem milyen rosszaságot csinált már megint.Belépek és látom, hogy térdel a mosdókagyló alatt és gyömöszöli az inget a kicsi kukába
Jogos.Azt mondtam neki, hogy a fürdőszobába kell vinni, azt nem, hogy ne az ottani kukába
Pedig megtanulhatnám már, hogy egyértelműen kell fogalmazni.A múltkor is hasonlóképpen jártam, és ilyenkor nem haragudhatok, hiszen én mondtam.Akkor az történt, hogy ebédeltünk és Lehel kért még, de a tányérja még nem volt üres.Nagy komolyan azt mondtam:"-Lehel, amíg van a tányérodban addig nem kapsz többet!" Okos gyermekem azonnal felmérte a helyzetet és máris megoldást talált.Fogta, kiborította ami a tányérjában volt és azt mondta:"Mééég"
Ilyenkor legyen az ember komoly!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése