 |
| Citromos túró torta :) |
Tegnap volt a 25. születésnapom.Ilyenkor mindig megállok, visszatekintek a múltba, olyan ez számomra, mint a szilveszter.Sok minden nem úgy történt, ahogy azt 20 évesen elképzeltem, de semmit nem változtatnék még, mert ez már a harmadik olyan szülinapom, hogy a legboldogabbnak érzem magam, hiszen itt van nekem Lehel.Nem tudom szavakban kifejezni, és nem is lehet, hogy mi az, amit érez egy anya a gyereke iránt.Ez maga a csoda.Nem értem miért költenek annyit az emberek terápiára, hiszen ha megállnának és belenéznének gyerekük szemébe minden fájdalmukat elfelejthetnének.A legszebb születésnapi ajándék ez a nézés nekem, és a gyönyörű mosolya, amivel mindenkit levesz a lábáról.Nah jól van mielőtt bekönnyesedne a szemem (nekem miért nem mondta senki, hogy a szülés utáni állapot amikor állandóan boldognak érzed magad,és minden rezdülésén elérzékenyülsz örökké tart? 
) befejezem és rátérek a mondandómra.
Vasárnap ünnepeltük meg (ekkor ér rá az egész család), még hozzá egész nap.A bográcsozás nagy előny, hogy órákig készül így addig van idő együtt lenni,beszélgetni, Lehelen nevetni.Nem újdonság, hogy mindig ő van a középpontban.Most sem volt ez másképpen, mindenhol ott volt és szórakoztatott minket.Mióta elkezdett beszélni még aranyosabb (lehet ezt még fokozni?:D), magyaráz,ha nem érti valaki akkor elmondja még egyszer.Annyira elfáradt, hogy ebéd közben be kellett vigyem aludni.De egyértelmű, hogy a tortával megvártuk.Végülis egyedül, hogy fújtam volna el a gyertyát,ezt ketten tettük meg.Először, másodszor, harmadszor....tizedszer...és ki tudja hányszor
míg meg nem untam, mert ha rajta múlik még most is ott ülnénk a torta mellett és fújnánk a gyertyákat.
Az ízével már nem volt kibékülve, egy falatot sem evett belőle, pedig megkóstolta, nem szerette, mert citromos.Így sem maradt éhen És utána újult erővel folytatta a "bemutatót"(hogy mit játszik, mivel, hol és hogyan mindent meg kellett néznie Dédiéknek).Mamám többször mondta, hogy fáj a lába, így Lehel minindig nézte a lábát, és lassabban ment, hogy Dédi is tudja tartani vele a lépést.Kicsi figyelmesem
míg meg nem untam, mert ha rajta múlik még most is ott ülnénk a torta mellett és fújnánk a gyertyákat. 
Az ízével már nem volt kibékülve, egy falatot sem evett belőle, pedig megkóstolta, nem szerette, mert citromos.Így sem maradt éhen
És utána újult erővel folytatta a "bemutatót"(hogy mit játszik, mivel, hol és hogyan mindent meg kellett néznie Dédiéknek).Mamám többször mondta, hogy fáj a lába, így Lehel minindig nézte a lábát, és lassabban ment, hogy Dédi is tudja tartani vele a lépést.Kicsi figyelmesem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése