Újévi bejegyzés

S mint ilyen mi másról is szólhatna, mint a szilveszter esténkről és az év első napjáról.

Rövid leszek, mert nem mondhatnám, hogy eseménydús volt az esténk.Annál inkább nyugodt és szeretetteljes. Lehel viszonylagosan jól viselkedett, sokat játszottunk, bohóckodtunk, jókat ettünk, nagyokat nevettünk.Egészében véve majdnem olyan volt, mint minden esténk.Lehellel minden este egy szilveszter:)
Éjfélkor koccintottunk, Lehel keze sem maradt üresen ő is kapott egy poharat, amiben tea volt és azzal koccinthatott.Ő inkább rögtön inni szeretett volna belőle, de azért teljesítette a kívánságunkat és szépen koccintott, majd puszit is adott.Ezt gyors menetben, mert kabát, sapka és irány az utca, hogy megnézzük a tűzijátékot.A házunk elől is tökéletesen látszik, nincs értelme ezért felmenni a központban, plusz Lehellel nem is mennék, vagyis még néhány évig nem.Nagyon tetszett neki, szorította a nyakam, közben tátott szájjal, és hatalmas szemekkel nézte a számára még ismeretlen fényeket.Annyira a hatása alá került, hogy még miután bementünk hosszú percekig csak ült csendben.Ritkaság!:)De bepótolta, mert még fél 2ig pizsama partiztunk.
A mai napunk, azaz 2012 első napja is hasonló hangulatban telt el. 10ig aludtunk, ami nem is olyan késő ha azt nézzük, hogy Lehel minden nap addig alszik, pedig azért ennél korábban leszokott feküdni.
Délután kimentünk Nagymamámékhoz egy kicsit, új évet köszönteni.Lehel nagyon elemében volt se perc alatt mindent felforgatott.
Sokat írtam már arról, hogy Lehel nem nagyon akar beszélni.Nagymamáméknál megint bebizonyosodott, hogy jól gondolom és valójában jóval több szavas a szókincse, mint amennyit használ. Állt Mamámmal szembe.Mama:-Nézd mit ad neked Dédi?
Lehel erre széttárta kezét, nagy komolyan ránézett és azt mondta:-Mit? Azelőtt soha nem hallottam tőle ezt.
Itthon folytatta a szokásos tevékenységeit mit sem törődve azzal, hogy milyen nap is van ma.Igaza van, hiszen ez is csak egy nap:)