Ösztönből gyereket nevelni

Ez a válasz, ha olyat kérdezek, amit nem tud:)

Miután Lehel megszületett,mint minden újdonsült anyuka tele voltam kérdéssel, és kétséggel.Nem tudtam, hogy mit hogyan.Hiszen nem csak azért lettem felelős,hogy ennek a kis életnek, aki nekem adatott meg legyen mindene, hanem,hogy embert,nagybetűs EMBER-t neveljek belőle.És tudtam,hogy ezt nem lehet elkezdeni évek múlva mikor már megérti,hogy mit kell tenni, és mit nem szabad.De hogyan?Kérdeztem anyukámat apróságokban,hogy hogyan csináljam, a válasz soha nem elégített ki,mert vagy azt kaptam, hogy ahogy gondolom, vagy azt,hogy ő már nem emlékszik.Elolvastam rengeteg tanulmányt, cikket, blogot,de nem,hogy segitséget nem kaptam, inkább jobban összezavart annyi ellentmondás volt bennük.Végül úgy döntöttem,hogy úgy csinálom, ahogy érzem,hogy jó lesz neki is és nekem is.Ösztönösen nevelem, és nem tanácsok, vagy sablonok szerint.Pont ezért vagyok annyira büszke rá,mert az elmúlt napokban annyi apró visszajelzést kaptam tőle, hogy valamit jól csinálok,hiszen boldog és okos gyerek lett a kis babából, aki még néhány hónapja volt.
Például nem szoktam leültetni játszani(mondjuk nem is tudnám ) amikor nekem dolgom van, hanem hagyom, hogy ott legyen a közelemben.Persze így kétszer annyi idő alatt készülök el, de látom,hogy tanul.Az utóbbi napokban nagyon sok mindenben látszott ez.Minden reggel segít nekem megvetni az ágyam, húzza lefelé az ágyról a párnát és megy vele az ágyneműtartóhoz,bepakolja a ruhákat a szekrénybe(igaz nem úgy, ahogy kellene, de a lényeg,hogy tudja, hogy el kell tenni), ketten pakoljuk be a ruhákat a mosógépbe, és ketten szedjük ki segít teregetni, hozza egyesével a ruhákat nekem, hogy tegyem a szárítóra ,este ketten pakoljuk el a játékait.A legszebb az,hogy mondanom sem kell, jön magától.
Ma a konyhában akart segiteni, rántott húst késziteni.Ebben annyira nem voltam partner, ez azért még nem neki való dolog, akármennyire is kis ügyes.De a hatást így is megcsinálta....felnyúlt az asztalra és magára öntötte a lisztet..... Azt hiszem ennyi belefér, ennek ellenére rettenetesen büszke vagyok rá