Szerencsés ember vagyok,mert nekem a november 1. nem egy olyan nap, amin amikor kimegyek a temetőbe összeszoruló szívvel gondolok azokra,akiket elveszítettem. Több ismerősöm halt már meg, de a családomból nem vesztettem el még csak Dédnagymamámat.De szerencsés vagyok,hogy egyáltalán ismerhettem.Ahogyan Lehel is szerencsés hiszen minden nagyszülője él és jó néhány Dédi is szereti őt.
Mi tegnap délután mentünk ki a temetőbe.Lehelnek ez is tetszett,mert jöhetett-mehetett, amerre csak akart,persze azért nem mindenhova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése