Visszatérés

 

Tegnap megígértem Lehelnek,hogy ma már kicsit hosszabb sétára megyünk, a parkba játszani.Még a déli alvás előtt meg is ejtettük a dolgot,hátsó szándékkal.Abban reménykedtem,hogy majd annyira kifárad a friss levegőn,hogy órákat alszik.Persze,hogy nem így lett.

Először sétáltunk egyet,legalább elrendeztem a dolgaimat, aztán irány a park!Szinte kiugrott a biciklijéből mikor odaértünk Nem is lehetett vele bírni egy pillanatra sem volt hajlandó megállni.Mindent újra felfedezett.Nem győzött betelni a dolgokkal.Még a padokat is megsimogatta miután körbe-körbe szaladgált rajtuk.Csúszda, mászóka, hinta minden csak 1 percre volt elég és már rohant is a következőhöz.Voltak ismerősök is, de velük sem foglalkozott.Mint aki nem áll szóba senkivel jött,ment.Persze a kezemet sem volt hajlandó megfogni, az biztosan ciki egy ekkora fiúnak már

Végül kiegyeztünk abban,hogy fogócskázunk,ha már sétálni nem akart velem.Eredetileg bújócskának indult, de az Lehelnek túl lassú játék.Naivan azt hittem, hogy ennyi minden után indulhatunk lassan hazafelé...ekkor látta meg,hogy makkok vannak a tölgyfa alatt.Ha rajta múlik az összeset felszedi és szorgosan begyűjti.Lelkesen hozta nekem a szerzeményét, de nem ám többet egyszerre csak szépen lassan egy út egy makk. Becsapni sem lehetett,hogy amit odahoz én azt leteszem,mert rájött és akkor ment a biciklihez abba pakolni.Hihetetlen,hogy milyen kis emlékezője van.Ezt még Klicskótól látta néhány héttel ezelőtt.

Ha már a biciklinél voltunk indulni szerettem volna, de akkor már kitombolta magát annyira,hogy más gyerekekkel is foglalkozzon,így megállt labdázni Márkkal, akit már ismer.3 hónappal idősebb,mint ő, így majdnem ugyanolyan szinten vannak.Éppen ideális játszótárs, csak míg Lehel egy energiabomba, Márk kis megfontolt, nyugodt gyerek.

Azért sikerült rávenni,hogy induljunk lassan.Úton hazafelé el is aludt