Beteglátogatóban

Sajnos, de ilyenek is vannak, nem lehet kikerülni a beteglátogatást sem, de ez a mai furán fog hangzani, de nagyon jó volt. Nagyapám, akit nagyon szeretek és tisztelek, tényleg rengeteget köszönhetek a Csányi nagyszuleimnek beteg. Isiásza van, amiről a nagy szeretet ellenére is meg kell mondjam, hogy ő  tehet, hiszen annyit megy és dolgozik, hogy sok huszonéves elbujhatna a háta mögött, csak Tata már közelebb van a 80hoz,mint a 70hez,igy meg nem csoda, ha a teste azt mondta:Hogy pihenj, öregek vagyunk ehhez a tempóhoz.Kedden is akartam menni mikor anyuék mentek, de akkor nem voltam a toppon, így ma reggel felkeltünk  összepakoltunk és kimentünk hozzájuk. Tatának feküdnie kellene, de azért kint üldögél inkább az udvaron, úgyhogy Lehel szórakoztatta.Lehel imád ott lenni, rohangál a szőlőlugasok között, megy ki az utcára  és mehet, mert ott nem kell attól félni,hogy jön valami és elüti.Ha ez nem lenne elég, Mamáék éppen egy ilyen parkszerűség mellett laknak, ott is ki fogócskáztuk és bújócskáztuk ma magunkat.Nem csak Lehel, de én is nagyon élveztem,hogy végre nem kell állandóan szajkózni, hogy nem szabad, mert ott nincsenek korlatok.Engem is lehetett azzal kínozni, ha nem akartak kiengedni Semjénbe, de ahogy elnézem ez Lehelnél is így lesz:)