Megint egy esés

Sajnos, de megint csak egy újabb hatalmas esésről van, mit mesélnem.Lehel változatlanul rosszalkodik egész nap.Ennek többek közt megszámlálhatatlan esések a következményei. A gond az, hogy mindig azt akarja, amit nem lehetne es ki is találja, hogy hogyan szerezze meg. Viszi magával a széket és oda teszi, ahova felszeretne mászni. Nagy küszöbön is úgy lép le, mintha ott sem lenne és még sorolhatnám.De ezekből eddig még semmi sérülés nem volt, csak abból, hogy nem tud lassan menni, mindig futva jár, és a nagy sietsegben össze-össze akadnak a kis lábai és puff….Facebookon is lehetett látni ennek az eredményét(de itt is itt van a kép).Rohant kifele az utcára, ki egyenesen az út közepére és, hogy megint a lába akadt össze vagy megbotlott egy kőben,azt nem tudom, de hatalmasat esett.Pont abban a pillanatban mikor a szokásos mondatom, a “Ne siess, mert el fogsz esni” közepén tartottam.Volt is nagy ordítás, főleg, hogy nem csak megnyugtatni kellett, hanem le is kezelni a horzsolásait. Ilyenkor mindig bebizonyítja, hogy nem akármilyen erő van a kis testében. Úgy meg-meg feszítette magát közben, meg olyanokat lökött rajtam, hogy egy felnőtt embernek is becsületére vallna. Elég volt egyedül lefogni is, kitisztitani a sebeket, es átöltöztetni.Na de úgy vagyok vele, hogy inkább megcsinálom egyedül nyugodtan, mintsem valaki ott motyogjon  mellettem, mint az előző esésnél is volt.Még jó  hogy ketten voltunk itthon.Viszont a hangulatára most eléggé rányomta a bélyegét, egész nap nyűgös volt szegénykém.
Csúnya lett, de szépen gyógyulgat.1 het múlva remélhetőleg már nyoma sem lesz.