2011. július 3., vasárnap

Esős napok

"Elszöktem a pelus elől"
Elnyomta az álom
Panaszkodhatnék ismét, hiszen napok óta alig jutunk ki, mert esik az eső vagy csak úgy néz ki, h mindjárt fog és akkor sem merünk messzire merészkedni, de nem fogok.Minden rosszban van valami jó, így ebben a kényszer bent létben is.Nevezetesen az, h Lehel napról napra ügyesebben közlekedik a lakásban.Kint nem merem annyira elengedni, mert ha egyetlen egy helyen van valami apró gödör biztos, h arra megy és belelép, aminek esés a vége.Jó a házban is előfordul, h esik, de ez természetes.Már eljutottunk arra szintre, h ha elesik feláll és megy tovább, általában fel sem veszi.Egyelőre a legszokatlanabb ebben az új helyzetben, h nem hallani mikor merre jár.Eddig mászás közben mindig tudtam, mert csapkodja a kezét.Olyan zsinattal közlekedett, h azt a másik szobában is meg lehetett hallani

Jön- megy
Most viszont olyan szépen csendben jön-megy, hogyha az ember egy pillanatra nem figyel elvesziti.Szombat délután pl.ráhozta a frászt anyámra.Az ebédlőben az asztal körül sétált nagy hegyesen,én ott voltam mellette, anyu pedig a konyhában asztalnál csinált valamit.Szólt Lehelhez aztán visszafordult és végezte tovább a dolgát.A másik pillanatban csak azt hallom, h jaj.Hát Lehel elsettenkedett a hátánál és már a kuka mellett vigyorgott
Más újdonság, h puszit is ad ha kérjük, ha nem.Rettenetesen édes.Ma már még Józsinak is adott jó néhányat, pedig ő nem is mondta neki, h puszi, mint ahogyan mi szoktuk sokszor.Megpróbáltam levideózni, de nem jött össze, mindig a gépre figyelt olyankor és nem volt hajlandó puszit adni.De nem adom fel!
Nagy puszi Kerinek
Az alvási szokásai is változni látszanak, kezd átállni napi egyszeri alvásra.Ez nem mindig jön össze, pénteken is nagyon szépen bírta aztán 7körül egyszer csak elaludt a nagyapja ölében.Természetesen így megint elmúlt éjfél mire elaludt
Az éjjel meg 2kor arra ébredek, h valami zaj van.Felkapcsolom az éjjeli lámpát, hát Lehel félig a földön, csak a feje van a kiságyban.Kimászott, aztán mikor ment visszafele elaludt a rácsok közt.Olyan édes volt, de hirtelen nem tudtam hol a fényképezőgép keresgélni meg már nem akartam, visszatettem, meg sem ébredt. Végülis azért lett kiszedve 2 rács, h ő tudjon közlekedni amikor szeretne, de nem gondoltam, h ezt éjjel is gyakorolni fogja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése