Közkívánatra

Többen mondtátok, h mi van velem/velünk, h napok óta alig írok.Ennek igazán egyszerű okai vannak:nem jutok a gép elé úgy, h 2 mondatnál többet tudjak írni és nincs kedvem századjára leírni ugyanazt sem.

Furi pofi 

Egyedül is megy már az utcán is:)

Napjaink a megszokott ütemben telnek, leszámitva egy változást.Teljesen áttért a napi 1 alvásra, persze ennek előnye is hátránya is van. Az az egy alvás is elég szűkös max.1 óra, viszont este már 9kor elalszik Ez nagyon jó lenne, mert akkor tudnám végezni a dolgom, csak addig engem is annyira lefáraszt, h már semmihez sincs kedvem.Igaz nem panaszkodhatok, mert mióta egyedül megy nagyon sokat el van nélkülem, csak azt hallom, h valahol csörömpöl.Általában a folyosón szeret labdázni, ahogy az a videón is rajta van.És ez még a jobbik eset, mert van, hogy eszébe jutnak a nagy labdái, a szinest még el is bírja, mert könnyű, de amit a keresztanyjáéktól kapott a kék az már nehezebb alig bírja, de viszi hűségesen.Csak a nagyokkal az a baj, h hamar elejti őket és néha a nagy lendülettől orra esik Olyankor aztán van sírás és nyomok is vannak bőven a lila foltok ma már teljesen megszokottak rajta.Na hát ez van, pláne így, h napokig ki sem jöhetett szegénykém a rossz idő miatt. De ma bepótoltuk egész délután sétáltunk.El is hagytuk a Playtime-os sapit egyszer, de megtaláltam.Vissza kellett menjek jó 200-300 m-t, de legalább meg volt.Ez egy ilyen peches nap volt, nekem, Lehelnek nem és az a lényeg.