Már nem fél

Skypeolok Mamával:)

Igen, bizony a mai nap legnagyobb újsága, h Lehel ismét mer egyedül járni.Már néhány napja elmúlt a félelem és el-el engedte a kezemet, de azért nem ment soha messzire, max. 2-3 m és már jött is visszafelé, h kapaszkodjon.Ma viszont már egyedül jött ment a házban.Annyira édes tud lenni, ahogy tötyög utánunk
Délelőtt még visszafogta magát, nem is nagyon rosszalkodott.A huncutkodást is csak akkor kezdte el, amikor a nagymamájával beszéltünk skypeon.Rettenetesen cseles gyerek, mikor megunja, h neki egy helyben kell ülni, elkezdte dörzsölni a szemét és még a cumiját is a szájába vette, jelezvén, h ő nagyon álmos.Csakhogy már nem dőlök be ennek a trükknek,mert tegnap is ezt játszotta el és ahogy kivettem a székből el is múlt a nagy álmosság, azonnal indult rosszalkodni.Ma meg mielőtt beszéltünk kelt fel úgyhogy semmiképpen nem lehetett álmos.Nem is volt, még több órát rosszalkodott mire ismét elaludt, és a délelőtti 40 perc után most kemény fél órát húzta.

Teljesen egyedül jöttem át Mamához:)

Örök optimista lévén azt hittem, h majd este hamar elalszik, de így is elmúlt fél 11 mire sikerült alvásra kényszeríteni.
Pedig tényleg mindent bevetettem a nap folyamán, h estére fáradjon el.Egész délután sétáltattam, sőt sétáltattuk, mert mikor a nagyapja hazajött a munkából utána is mászkált egy csomót, ahogy az a videon is látszik. Majd 6 előtt kicsivel gondoltam egyet és kivittem a játszótérre.Napok óta nem voltunk már, mert soha nem jön ki úgy a lépés, vagy nincs jó idő(túl meleg, eső, őrült szél...mindig van valami), vagy ha mégis akkor nekem nincs úgy időm vagy kedvem.Mivel kertes házban lakunk így is a levegőn van.
Hozta a formáját, mindenkihez odament, barátkozott.Volt egy 4 éves forma kislány....nem ismerem, nem tudom ki lehet...Lehel odament és elkezdte neki mondani, h e-e-e-e-e.Erre a kislány nagy komolyan, mondjál már valami értelmeset is, különben is miért jöttél utánam én azért járok ki a játszótérre, h egyedül legyek és csendben ücsörögjek.Ezt szószerint idéztem.Finoman szólva is ledöbbentem, arrébb is vittem Lehelt, h ne zavarja a kisasszonyt a meditálásban.                                                                               
Utána egy román kisfiúval játszott kicsit, majd az egyik ismerősöm kislányait vette célba.Hanna 4 éves, Dorka 10 hónapos.Nagyon édes kislányokCsilla, az anyukájuk megkínálta Lehelt keksszel, mondanom sem kell, h a fiam rögtön elfogadta, jól ki is kente magát vele, mert töltött volt.Van az a Pilóta keksz reklám, ahol Bencét tanitja az apukája, hogyan kell a  kekszet enni, na hát Lehel tanitás nélkül is pontosan úgy ette meg.
Udvarolt még a lányoknak egy keveset, mi addig beszélgettünk.Csilla szerint Lehel az apjára hasonlit...ledöbbentem, és valószinüleg bambán nézhettem a kijelentést hallva, mert hozzátette, h megnézte a neten, kiváncsi volt rá, hogy néz ki....Pedig Lehel tiszta anyja!!!!

Alig értünk haza Lehel esett egy nagyotElment tőlem és leakart hajolni megnézni a virágot, elvesztette az egyensúlyát és orra esett.Lett is egy szép prezúrja a homlokán, meg egy kicsi az orrán.Mondjuk ahhoz képest, h mekkorát koppant és milyen nagy sírás volt nem olyan vészes.Én is megijedtem rendesen, de mikor láttam, h nincs nagy baj megnyugodtam, csak attól féltem, h megint nem akar majd menni.De neeem, utána még egész este szaladtgált a szobában körbe-körbe.Honnan ennyi energia???

A zene az kell:)

Már biztosan említettem, hogy Lehel mennyire imádja a zenét.Ha zene szól rögtön abbahagyja, amit éppen csinál és már rázza is a fejét, kezét, lábát vagy éppen mindent egyszerre.Minden zenét szeret, de az új kedvence az Alma együttes.Ha vége van egy számnak és nem veszem észre visit, h tegyek neki új klipet.Ezen a videon is éppen azt hallgatja.


Ma ügyintézni voltunk Lehellel ketten, nem volt kire hagyjam.Le fog járni a személyim azt kellett meghosszabitsam...élmény volt, de  összességében mindenhol jól viselkedett.Csak annyira tetszett neki, h alig lehetett elhozni a hivatalból.A könyvtárba is bementünk, beszélnem kellett a csajjal, aki ott dolgozik...na ott meg aztán végképp jó gyerek volt, mindenhova be kellett menjen.Mindent szemügyre vett, az egyik könyv nem úgy állt a polcon,mint a többi,persze azt azonnal észre vette és meg kellett igazitsa. Végül felvettem, mert másképpen nem lehetett kihozni.

Folytatódott a nap....

"Éppen ma vagyok 13 hónapos:)"

Mint az előző bejegyzésben írtam 6 óra volt mire elindultunk Szatmárról,így fél 8 volt mire hazaértem.Éppen időben, Lehel akkor ébredezett.Elég dühös lettem volna ha már fent van mire megérkezek, motyogtam is már egy ideje, h menni kellene.De szerencsére nem maradtam le! Az volt a tervem, h le sem fekszek aludni, mert akkor csak nyúzottabb vagyok egész nap, de nem jött be.Lehel ahogy evett az én ágyamban feküdt, mindig ott reggelizik és én ledőltem mellé, aztán mikor befejezte odabújt hozzám, átfonta a kis kezét a nyakamon és már aludt is.Nem akartam megzavarni,így ott maradtam és elnyomott engem is az álom.1,5 óra múlva Lehel simogatta az arcom, h na ennyi elég volt, keljünk fel, és ő a főnök.Igaza is volt, hiszen délre vártuk Mamámékat, mert László nap volt nálunk.Persze mire megjöttek Lehel a déli alvását tartotta.Elaludt fél 12kor és 3kor ébredt fel:3,5 órát aludt!!!!Ilyen sem volt még.Jó lenne, ha minden nap így menne, mert így már kibírta estig és 10kor el is aludt.

Ajándék

Ahogy kivettem ébredés után és meglátta, h itt vannak Dédiék abban a pillanatban olyan sírásba kezdett, amit csak nagyon ritkán hallani tőle.Bevittem, megnyugtattam, de mikor megint kimentünk ismét jött a sírás, valószinüleg Mamától ijedt meg.Pedig kivételesen nem is "támadta" le.De cseles volt, adott neki banánt és máris szent volt a béke.Jellemző, újabban puszit is csak akkor ad, ha akar vmit.
Még itt voltak Mamámék mikor megérkeztek az unokatestvéremék, akkikel most kivételesen eljött a lánya is, aki szintén Niki.Lehelnek nagyon bejött biztos a narancssárga haja miatt.Nézegették együtt a meséskönyveket, amit most kapott tőlük.Csak akkor tört meg a nagy barátság mikor az unokatesóm, Tibi arra kérte a lányát, h nyújtsa ki a nyelvét Lehelre.Mikor meglátta a 3 piercinget a nyelvében úgy odabújt hozzám, mint aki többet látni sem akarja.

Bogi és Barni esküvője

Sokszor tűnnek hosszúnak a napok Lehellel, de ez a szombat valóban az volt,és pont az ellenkezője miatt, hogy nem voltunk együtt!Plusz ugye az alvás hiánya is segitett rajta.

Bogi barátnőm:)

Már péntek éjjel alig aludtam.Negyedóránként megébredtem és a gondolataim mindig visszatértek a következő napra.Aggódtam és féltem, hogyan fogja viselni Lehel azt, h nem vagyok mellette, és amiatt is, h én hogyan viselem majd, hiszen ha néhány órára elmentem itthonról akkor is rettenetesen hiányzott rövid idő múltán.Nem is tudom megmondani, h Lehel anyásabb vagy én vagyok Lehelesebb!
Már délelőtt sem volt idő úgy leülni és játszani vagy sétálni, ahogy szoktunk, mert készülődnöm is kellett és hát az sem 2 perc mire elkészül az ember egy esküvőre,aki nő az tudja miről beszélek, és sok férfi is Fél 1re pedig már a menyasszonynál kellett legyek, mert fel kellett öltöztessük.Nem is gondoltam volna, h ez ennyire macerás dolog.De megérte, Bogi gyönyörű menyasszony lett.Utána kikérték, majd a polgári esküvő.Tudni kell, h a házasságkötő éppen anyám munkahelye mellett van, és alig jöttünk ki, egyszer csak meglátom az én kincsemet.Niki unatkozott otthon, magyarán leakarta foglalni Lehelt, ezért eljöttek sétálni, jöttek Mama elé.Nem számitottak arra, h én is éppen ott leszek.Addig nem is volt semmi, lefoglaltuk magunkat, de mikor Lehel meglátott és én is őt...ááá..majd kiugrott a bicikliből és mikor kivettem(persze mindenki, jaj vigyázz össze ne kend a ruhád.De kit érdekel az ilyenkor???) úgy szoritott a kicsi karjaival, mint aki el sem akar engedni többet.Annyira édes volt.Csak hát a többiek is mind akartak legalább egy puszit, így hamar el kellett engedjen, de nem bánta,imád a középpontban lenni.Aztán ismét könnyes búcsút vettünk, mindketten mentünk a magunk dolgára.A helyzetet megnehezítette, hogy a lagzi része nem itt, hanem Szatmáron volt(ami 1 óra kocsival tőlünk) és így nem akkor mehettem haza mikor én gondoltam egyet, hanem a többiekkel.Ez pedig reggel 6 óra volt.Lehel észre sem vette, hogy nem vagyok otthon, játszott egész nap, és rohangált, szóval ahogy szokott, sőt este már fél 11kor el is aludt.Én is jól éreztem magam, pláne mikor megkaptam az sms-t, h alszik, onnantól kezdve megnyugodtam.

Az utolsó oltás

...legalábbis egyelőre, azaz 3 évigTegnap délután hívott az orvos, h ma ismét mennünk kell oltásra.El is felejtettem, h lassan esedékes lesz, a szülinapján voltunk akkor mondta, h majd egy hónap múlva ismét, de hol van az már.
9re kellett menni és ez nálunk máris nagy probléma Bagolyéknál.Lehelt úgy kellett felkelteni, persze nem volt elragadtatva és miután megette a reggelijét máris pislogott, h na akkor még aludjon egy kicsit.Mivel ez már fél 9kor volt így alvásról szó sem lehetett, elmagyaráztam neki, h mennünk kell, amit ő egy halvány mosollyal nyugtázott és szépen tűrte az öltöztetést.Ha megyünk valahova mindig úgy szoktam, h először elkészülök én, nem önzésből, ennek is meg van a racionális oka.Még pedig az, h így azonnal indulhatunk is mikor Lehel kész van, mert ha ez nem így lenne míg összepiszkolná magát vagy felforditaná a házat és akkor késleltetné az indulást.Ez eddig egy jól bevált módszer volt, ma viszont ez sem működött.Ahogy elkészült én kimentem, h felvegyem a cipőmet és indulhassunk is, de mikor bemegyek bizonyos illatok csaptak meg...kezdhettem újra az egészet.Pedig a pellenkázás nálunk egy ideje átment közelharcba, mindig elakar mászni, vagy menni, kifordul vagy lefordul...szóval nem egy sétagalopp! Mikor aztán végre ismét elkészültünk, bezártam az ajtókat és már meg is tettük az első lépéseket akkor jutott eszembe, h az oltási kiskönyvet meg nem tettem be a táskámba Aki szőke az is marad, de az vesse rám az első követ, aki soha nem felejt el semmit mikor a gondolatai száz felé cikáznak.
Ennek a szerencsés elindulás sorozatnak hála késtünk...nem sokat, de ahhoz éppen eleget, h várni kelljen.Egy 4 éves kisfiú volt bent éppen(de jó, h Lehel is már 4 éves lesz a következő oltásnál), szegény nagyon sírt és jajgatott.Lehel mikor meghallotta hozzám bújt,gondoltam mindjárt ő is elkezdi, erre elkezdett kacagni.Együttérzéséről már nem először bizonyosodtam meg az orvosnál
Mikor ő került sorra sem illetődött meg, szépen szétnézett, ahogy azt kell, mindent felfedezett.Közben én begyűjtöttem a dícséreteket, h Lehel milyen gyönyörű, nagy és okos gyerek, én pedig milyen jól helyt állok és jó anyuka vagyuka Biztos ezért híztam, ennyi dicsérettől, amit az elmúlt 1 évben kaptunk nem is csoda.
A szurival sem volt semmi baja, csak az nem tetszett neki, h lefektették pedig ő ülni akart és beszélgetni a doktorbácsival.Ezért sírt egy kicsit, de ahogy bekapta az oltást és felülhetett már abba is hagyta.
Babaoltásos korszakunk ezzel lezárult!Éljen, éljen, éljen!

Mindennapok

Szeret az ablakban ücsörögni és nézelődni:)

Ahogyan Lehel nő bejegyzéseim száma csökken.De ez valahogy így normális.Egyre okosabb és így egyre több rosszaságot tud kieszelni, amit hamar meg is tesz.Mindig van valami.Ez az elmúlt napokban még jobban így volt, mert esős napjaink voltak/vannak.
Szombat este nem is voltam itthon, így ezt is pótolni kellett.Bogi barátnőmnek volt lánybúcsúja, elmentem még fürdetés előtt, mert hiába fürdettem volna hamarabb még mire ágyba kerül 2x összepiszkolja magát.De nagyon jól el volt nélkülem, észre sem vette, h nem vagyok ott.Mikor elmentem akkor sem sírt, csak nézett utánam nagy szemekkel.Vártam az sms-t egész este, hátha haza kell jönnöm, de tudtam, h anyám annál büszkébb, mint sem haza hívjon ha nincs komolyabb baj.Egy kis elalvás előtti hiszti az meg nem komoly, sőt nálunk megszokott.
Tegnap azért megbosszulta, hogy egyedül hagytam előző este, egész nap jött ment, rosszalkodott, kipakolta a szekrényt és a szokásos kedvességei.

Pakolás közben

Ami új, hogy már nem csak a tv-t tudja ki és bekapcsolni, hanem a számitógépet is.Már nem tudom, h büszke legyek, amiért ilyen kis okos vagy inkább bosszankodjak
Viszont a járásával nem vagyok teljesen elégedett.Nagyon ügyesen megy, DE egyszerűen nem akar egyedül menni.Ha elfelejtkezik magáról akkor megy ő nincs is azzal semmi gond, csak ugye ez van ritkábban.2-3 napja csak úgy hajlandó menni, ha fogja a kezünket.Ha nem akarjuk odaadni akkor meg visit, mint akit éppen ölnek.Azt is próbáltam már, h menet közben kihúzom a kezemet a kezéből, csakhogy megint ott a bökkenő, h okos és nem lehet ilyen kis piti trükkel átverni.Észrevette, megállt, a másik kezével megigazitotta és aztán már húzott is, h menjünk tovább.Szerintem eleshetett mikor nem láttuk(mert senki sem tud semmit esésről) és megijedt, azért nem akar most egyedül menni.Gondolom néhány nap és elmúlik, addig is próbálkozom rávenni, hátha a sikerélmények elfelejtetik vele az ez egy kudarcot, ha egyáltalán arról van szó!

Harci sérülés

Mind tudjuk, h egy ilyen kis örökmozgónál a kék-zöld foltok elkerülhetetlenek.Nálunk is így van ez.Lehel, ha nem is minden nap, de minden második nap beszerez egy kisebb foltot.Ma viszont úgy kimarta a kis lábát, h vérzett.Hogy hogyan sikerült neki senki se kérdezze, mert pontosan nem tudnám megmondani.A szokásos esti őrület zajlott, Lehel rohangált, hol egyedül, hol a kezemet fogva.Ma azt találta ki, h ha szalad Niki után akkor ő szalad előle és mikor utoléri akkor cserélnek magyarán fogócskáztak.De ez még egyedül nem megy Lehelnek,így mindig húzott valakit maga után, mert ha egyedül szalad volna nagy esések lettek volna.Szóval, mint írtam csak a szokás esti hangulat uralkodott mikor valószinüleg belerúghatott az autója sarkába és kimarta a lábfejét.Úgy lesúrolta a bőrt, h vérzett is egy kicsit.Sebtapasz lett a vége. Persze nem sokáig maradt az ott:

Lehel és a kis kutyák:)

Az elmúlt napokban kicsit eltűntünk a napi teendők között,igy ma kicsit kikapcsolódtunk és átmentünk Edinához megnézni a kis kutyáit.Délelőtt így nem sok időnk volt játszani,  mert így minden házimunkát igyekeztem elvégezni.Lehel most sem könnyitette meg, mert a már hetek óta megszokott ,5 órás déli alvását ma lecsökkentette fél órára
Negyed 4kor megjött Edina és együtt elmentünk sétáltunk egyet, aztán Edináékhoz.Lehel rögtön kezébe vette az irányitást és mindent megakart nézni náluk.Amikor meglátta a 3 pici tacskókeveréket először rácsodálkozott, aztán már menekült volna.A kis kutyák nagyon barátságosak voltak, másztak Lehel lábára, meg nyalogatták.De Lehelnek éppen ez nem tetszett kapkodta a lábait, mint, aki toporzékol, h ne tudjanak hozzáérni
Kellett egy kis idő míg megbarátkozott velük, de aztán nem volt semmi baj, viszont nem lettek a kedvencei.

Miután meg volt a nagy kézmosás, ami szintén  nem egy egyszerű folyamat, bementünk a szobába.Lehel abban a pillanatban, ahogy beléptünk elengedte a kezemet és felmászott az ágyra.Ugyanilyen lendülettel akart azonnal le is menni a másik oldalt, de egy pukkanás lett a vége a dolognak.Elszámolta magát és túl nagy volt a lendület.Nem sírt, nem esett akkorát,meg ilyen, ha tudja, h ő a hibás akkor inkább gyorsan tovább áll, mint sem elkezdjen sírni.Csak odajött hozzánk, leült, játszott vagy 2 percet, és el is múlt a rossz kedv.Indult is tovább átrendezni a szobát.....Tiszta jóság.Na de nem panaszkodom, mert mikor azt mondtam, h Lehel megyünk akkor már rohant is az ajtóhoz, azt sem akarta megvárni, h összeszedjem a holmiját.Okos gyerek, és ezt nem azért mondom, mert az én fiam.Kivételesen nem az elfogult anyuka szólal meg bennem, hanem a reális felnőtt.Mindent megért és tudja mit szabad, mit nem.Éppen ezért mindig azt részesiti előnyben, amit nem szabad, azt viccesebbnek tartja.Egyik reggel kipakolta a fiókot és mikor odamentem, h Lehel mit csináltál már megint, oda tötyögött hozzám, rám mosolygott, megölelt és megpuszilt.Hihetetlen milyen kis manipulativ, úgy be tudja magát hízelegni, h egy fél pillanatra sem lehet rá mérges az ember.Csak ezt nem szabad mutatni neki, mert ha meglátja, h megpuhitott már indul is az újabb csínytevés

Kánikula

Hihetetlenül meleg van!Igaz, h az embernek semmi sem jó.Télen panaszkodtam a hidegre és alig vártam,h meleg legyen, most meg az a bajom, h meleg van.De ez már elviselhetetlen, alig tudunk kimenni.Reggel mire felébred Lehel még max. egy fél óra és már olyan meleg van, h be kell jönnünk.Délután is csak 5 után lehet kimenni és még akkor sem az igazi....Igy aztán az időnk nagy részét a szobában kell töltenünk. Ez persze számtalan csínytevéshez és jó nagy koppanásokhoz vezet, de sajnos nincs mit tenni.Tényleg egy pillanatra sem áll meg, ezért is nem tudok írni vagy ha írok akkor is csak keveset.

Mozgalmas nap

Igaz mostanság csak ilyen napjaink vannak, de ez a mai nap is nagyon az lett, pedig nem így terveztem.
Délelőtt számlát fizetni voltunk és Edinával ruhát kerestünk a lagzira.Természetesen Lehel is velem volt így még egy pillanatra sem unatkozhattunk.Minden üzletben felhívta magára a figyelmet.Az egyikben Edina nem bírt vele míg én ruhát próbáltam, ezért leültette a földre, hátha ott el lesz(én mondtam neki), erre Lehel fogta magát és célirányosan bemászott a függöny alatt hozzám a próbafülkébeEzen okulva a következőben már bevittem magammal, és így problémamentesen próbálhattam, bár így sem volt túl egyszerű, de megoldottuk.Hiába egy anyának tényleg fel kell találnia magát minden helyzetben.
Itt még nem is volt olyan rossz, csak egy kicsit, meghúzgálta Edina haját, felfedezte a kirakatot stb. De utána mikor bementünk tejet venni.....el sem hiszem, h ez az én kisbabám....fogta és leült az üzlet kellős közepén, és semmi pénzért nem volt hajlandó felállni.Ha felvettem visitott, mert nem akart ölben lenni, ő ott érezte jól magát.
Útközben meg végig jajgatott, meg visitozott...már álmos volt.Annyira, h ahogy letettem az ágyába már el is aludt és 2 órán keresztül fel sem ébredt! Ilyen még soha nem volt!!!Sőt amikor felébredt kb. fél órát szépen eljátszott egyedül.
Ezután kimentünk Semjénbe Mamámékoz, na itt már nem hazutolta meg önmagát.Először kimentünk az utcára, mert kint voltak a szomszédék is.Ott volt az unokájuk, 3 éves, román kisfiú(csak az apja az, de az anyja nem bánja inkább románul beszélnek vele ők is).Ennek ellenére nagyon édes gyerek, Rares.Mamám mondta neki, h látod Rares itt van a kis barátod(Mama mindig magyarul beszél vele, ha már az anyukája nem sokat...), erre a kisfiú széles mosollyal:"Kis barátom"Nagyon édesek voltak, megfogták egymás kezét és úgy sétáltak, aztán leültek homokozni.
Utána bementünk, végülis Mamához jöttünk.Ő meg éppen cseresznyét rakott be.Lehelt el sem lehetett onnan vontatni, nagy segitség volt, ahogyan az a videón is látszik.Be kellett mutatni ott is, h ő milyen "ügyes" gyerek már!