Negyed 4kor megjött Edina és együtt elmentünk sétáltunk egyet, aztán Edináékhoz.Lehel rögtön kezébe vette az irányitást és mindent megakart nézni náluk.Amikor meglátta a 3 pici tacskókeveréket először rácsodálkozott, aztán már menekült volna.A kis kutyák nagyon barátságosak voltak, másztak Lehel lábára, meg nyalogatták.De Lehelnek éppen ez nem tetszett kapkodta a lábait, mint, aki toporzékol, h ne tudjanak hozzáérni
Kellett egy kis idő míg megbarátkozott velük, de aztán nem volt semmi baj, viszont nem lettek a kedvencei.
Miután meg volt a nagy kézmosás, ami szintén nem egy egyszerű folyamat, bementünk a szobába.Lehel abban a pillanatban, ahogy beléptünk elengedte a kezemet és felmászott az ágyra.Ugyanilyen lendülettel akart azonnal le is menni a másik oldalt, de egy pukkanás lett a vége a dolognak.Elszámolta magát és túl nagy volt a lendület.Nem sírt, nem esett akkorát,meg ilyen, ha tudja, h ő a hibás akkor inkább gyorsan tovább áll, mint sem elkezdjen sírni.Csak odajött hozzánk, leült, játszott vagy 2 percet, és el is múlt a rossz kedv.Indult is tovább átrendezni a szobát.....Tiszta jóság.Na de nem panaszkodom, mert mikor azt mondtam, h Lehel megyünk akkor már rohant is az ajtóhoz, azt sem akarta megvárni, h összeszedjem a holmiját.Okos gyerek
, és ezt nem azért mondom, mert az én fiam.Kivételesen nem az elfogult anyuka szólal meg bennem, hanem a reális felnőtt.Mindent megért és tudja mit szabad, mit nem.Éppen ezért mindig azt részesiti előnyben, amit nem szabad, azt viccesebbnek tartja.Egyik reggel kipakolta a fiókot és mikor odamentem, h Lehel mit csináltál már megint, oda tötyögött hozzám, rám mosolygott, megölelt és megpuszilt.Hihetetlen milyen kis manipulativ, úgy be tudja magát hízelegni, h egy fél pillanatra sem lehet rá mérges az ember.Csak ezt nem szabad mutatni neki, mert ha meglátja, h megpuhitott már indul is az újabb csínytevés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése