Az utolsó oltás

...legalábbis egyelőre, azaz 3 évigTegnap délután hívott az orvos, h ma ismét mennünk kell oltásra.El is felejtettem, h lassan esedékes lesz, a szülinapján voltunk akkor mondta, h majd egy hónap múlva ismét, de hol van az már.
9re kellett menni és ez nálunk máris nagy probléma Bagolyéknál.Lehelt úgy kellett felkelteni, persze nem volt elragadtatva és miután megette a reggelijét máris pislogott, h na akkor még aludjon egy kicsit.Mivel ez már fél 9kor volt így alvásról szó sem lehetett, elmagyaráztam neki, h mennünk kell, amit ő egy halvány mosollyal nyugtázott és szépen tűrte az öltöztetést.Ha megyünk valahova mindig úgy szoktam, h először elkészülök én, nem önzésből, ennek is meg van a racionális oka.Még pedig az, h így azonnal indulhatunk is mikor Lehel kész van, mert ha ez nem így lenne míg összepiszkolná magát vagy felforditaná a házat és akkor késleltetné az indulást.Ez eddig egy jól bevált módszer volt, ma viszont ez sem működött.Ahogy elkészült én kimentem, h felvegyem a cipőmet és indulhassunk is, de mikor bemegyek bizonyos illatok csaptak meg...kezdhettem újra az egészet.Pedig a pellenkázás nálunk egy ideje átment közelharcba, mindig elakar mászni, vagy menni, kifordul vagy lefordul...szóval nem egy sétagalopp! Mikor aztán végre ismét elkészültünk, bezártam az ajtókat és már meg is tettük az első lépéseket akkor jutott eszembe, h az oltási kiskönyvet meg nem tettem be a táskámba Aki szőke az is marad, de az vesse rám az első követ, aki soha nem felejt el semmit mikor a gondolatai száz felé cikáznak.
Ennek a szerencsés elindulás sorozatnak hála késtünk...nem sokat, de ahhoz éppen eleget, h várni kelljen.Egy 4 éves kisfiú volt bent éppen(de jó, h Lehel is már 4 éves lesz a következő oltásnál), szegény nagyon sírt és jajgatott.Lehel mikor meghallotta hozzám bújt,gondoltam mindjárt ő is elkezdi, erre elkezdett kacagni.Együttérzéséről már nem először bizonyosodtam meg az orvosnál
Mikor ő került sorra sem illetődött meg, szépen szétnézett, ahogy azt kell, mindent felfedezett.Közben én begyűjtöttem a dícséreteket, h Lehel milyen gyönyörű, nagy és okos gyerek, én pedig milyen jól helyt állok és jó anyuka vagyuka Biztos ezért híztam, ennyi dicsérettől, amit az elmúlt 1 évben kaptunk nem is csoda.
A szurival sem volt semmi baja, csak az nem tetszett neki, h lefektették pedig ő ülni akart és beszélgetni a doktorbácsival.Ezért sírt egy kicsit, de ahogy bekapta az oltást és felülhetett már abba is hagyta.
Babaoltásos korszakunk ezzel lezárult!Éljen, éljen, éljen!