2012. február 24., péntek

Locs pocs...itt a tavasz? (képekben)





Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár-torokból.
Rügyes ággal meglegyint,
s érzed, tavasz van megint!


Nem félek az árnyékomtól:)

De jó kint lenni:D
Nézd anya!

Ez mi?


Futáááááás!

2012. február 21., kedd

Szeretetbonbonok

Általában így szoktam nevezni azokat a kis szeretetgetéseket, amiket Leheltől kapok nap, mint nap.Ő maga egy igazi szeretetbomba, ha mosolyog, nevet az ember lelke rögtön felmelegszik tőle, és olyankor senkit nem érdekel, hogy milyen gondjai vannak.Nem csak én mondom ezt, mert nyílván én nem kicsit vagyok elfogult vele, végülis az anyukák már csak ilyenek (a lényeg, hogy ő csak a szeretet érezze és az elfogultságot nem minden esetben).Ha rossz kedvünk van, vagy éppen összevesztünk, már így a családban egymás közt, Lehel belibben a szobába és már el is van felejtve minden, mindenki rákoncentrál.
Néhány számomra nagyon kedves szokása, ami
  1. Reggelente puszival ébreszt.
  2. Este mielőtt elalszik megpuszil, majd a két kis kezét az arcomra teszi.
  3. Néha minden előzmény és ok nélkül odaszalad hozzám és megpuszil.
  4. Felkéreszkedik az ölembe és megcsípi az arcom, ahogyan a nagyanyók szokták.Azt, hogy honnan szedte ez nem tudom.
  5. Ha már hosszabb ideje dolgozom valamit pl. a konyhában, vagy takarítok, oda jön megfogja a kezem, és leültet, hogy pihenjek.
  6. Mikor zene szól, fogja a kezem, hogy menjek táncolni vele.
  7. Néha csak úgy mellém ül és végig simitja a hajam.Egyébként is szeret vele babrálni.
  8. Amikor elmegyek itthonról mindig úgy vár haza, hogy a nyakamba ugrik és egy hatalmas öleléssel nyugtázza, hogy anya mostmár itthon van. 
  9. Arra is van megoldása, ha haragszom rá, mert éppen rossz fát tett a tűzre.Rögtön látja már a nézésemből is, hogy valami nem stimmel, és azonnal megoldja a helyzetet egy nagy nagy öleléssel.

Ez csak néhány apróság a sok kedves gesztusból, amit kapok Leheltől.De ezek azok, amelyek elfeledtetik velem, hogy fáradt vagyok és azt is, hogy sokszor nehezen bírom az elevenségét.

2012. február 18., szombat

Hasonlítunk...

A képernyőpihentetőm az képek diavetítése.Természetesen a képek 99% százalékán Lehel van.Egyik nap éppen akkor jött be anyukám mikor Lehelről egy régi kép jött be, amin még 11 hónapos.Megjegyezte, hogy ezen pont olyan, mint én voltam kicsi koromban.Amikor Lehel elaludt előkerestem a csecsemőkori képeimet és bizony nagyon sok olyat találtam, amin nagyon hasonlítunk Lehellel.Gondoltam megmutatok 1 ilyet:

2012. február 15., szerda

Sérülések mindig vannak

...sajnos:( Viszont ez egy olyan dolog, ami kikerülhetetlen.Mindig vannak pici foltok, vagy nagyobbacskák mikor itt-ott elesik a nagy rohangálás közben.Már fel sem veszi ezeket, ahogyan én sem, felfogtam, hogy ezek a gyermekkor vele járói.Ez nem azt jelenti, hogy azért nem ráz ki a hideg, nem fehéredek le egy-egy kaszkadőr mutatványnál, vagy nem próbálom minden erőmmel megakadályozni.
Tegnap is volt egy ilyen, ami akkor még nem is tűnt nagy esésnek, sőt.Ezáltal megint rájöttem, hogy valamire.Mindig azt hittem, hogy a férfiak számdékosan sajnáltatják magukat, ha betegek, vagy megsérülnek, hogy ez valami tudatos dolog.Hála Lehelnek már tudom, hogy nem, hanem ösztönös. Elmagyarázom miért. Délután történt az esés, kint az ebédlőben az asztal mellett elesett, ahogy szaladt valahová(ez sokszor megtörténik), csakhogy most éppen ott volt a kis szék, amit Lehel pakolt oda percekkel azelőtt, hogy ráálljon és úgy nézze meg mi van az asztalon és annak neki ütötte a lábát.Nem csinált belőle ügyet, sírt egy kicsit, még 1 perc sem volt, majd folytatta tovább a játszát.Ennyivel le is zártuk volna az ügyet, de este amikor levettem a nadrágját, és harisnyáját látom, hogy egy hatalmas seb lett a kicsi lábán. Lehel még akkor sem foglalkozott vele különösebben,inkább azon törte magát, hogyan lépjen meg az öltözés elől.Viszont amikor meglátta, hogy azt én bepúderezem(még nem volt teljesen beszáradva a seb, ezért Sapromedet szórtam rá) akkor elhagyta minden ereje.Kiterült és emelgette a lábát, hogy ez neki mennyire fáj.Hozzá sem értem!Tipikus férfi:))
A seb most még elég csúnya, de remélem néhány nap alatt szépen elmúlik.
Míg ezt a bejegyzést megírtam ő a keresztanyjáékkel játszott...lefejelte a szekrénysarkát...fél perc sírás...már nevet.Kikészülök tőle!!

2012. február 13., hétfő

Köszönöm, hogy egészséges!!!

Azoknak az áldottaknak, szerencséseknek akiknek egészséges gyermek adatott meg ez teljesen természetes.Amikor gyermekünk megfázzuk, vagy bármi baja történik akkor jövünk csak erre rá, de amikor meggyógyul hamar túl is lendülünk ezen.
Egyik este eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha ez nem így történik, és az én fiam is beteg lenne.Bevallom, hogy nem magamtól morfondíroztam ezen, volt kiváló oka, de erről inkább nem írnék,met ez nem a mi történetünk.Nálunk ez nem csak egy mi lett volna, ha....mert volt idő amikor komolyan azt hittük, hogy beteg lesz.Erről akkor nem beszéltem senkinek, úgy éreztem, hogy nem kell mindenkinek tudnia, amíg nem biztos és ha kimondtam volna akkor valóságossá vált volna számomra.Alkalmaztam a strucc politikát, ha nem gondolok rá akkor nincs is.Nah nem csak azért, mert nem tudtam volna feldolgozni, hanem, mert a babának (de fura Lehelről így írni) is ártott volna, ha idegesítem magam.
Szerencsére "csak" 5 nap volt az egész!Nagyon hosszú 5 nap volt az!Utolsó ultrahangos vizsgálatnál az orvos azt mondta, hogy lát valami eltérést az egyik szervénél.Én még fel sem fogtam mikor ő már arról beszélt, hogy hol milyen specialista van és amikor megszületik a kicsi azonnal tovább kell küldeni.Nem tudom hogyan csináltam, hogy nem sírtam el magam, sőt még az autóban is tartottam magam.Otthon aztán nem bírtam tovább és órákig csak zokogtam.Aztán összeszedtem magam, Lehelért.
császár előtt mikor már a műtőasztalon feküdtem a kedves doktor úr még figyelmeztett, hogy lelkileg készüljek fel arra, hogy lehet azonnal küldik tovább a picit Kolozsvárra.Megnyugtató volt!
Mikor felsírt Lehel, és azt mondták, hogy minden rendben vele az felbecsülhetetlen volt!
Minden elismerésem az olyan édesanyáké,édesapáké akik beteg gyereket nevelnek, mert hatalmas lelkierőről tesznek tanúbizonyságot minden nap!Becsüljük meg jobban őket, és ha alkalmunk nyílik rá akkor segitsünk!!!Sokszor egy kedves szó is felbecsülhetetlen!!!

2012. február 10., péntek

Mosolygós délután

Kint még mindig kemény tél van, az ember már a gondolattól is rosszul van, ha ki kell mennie, viszont mi igyekszünk ezt nem figyelembe venni és vidáman éljük napjainkat. Ma meglátogattak minket Őlyüsék.Lehel pedig igazi házigazdaként kb. a második percben már vitte is őket be a házába.De nem csak ebben nyilvánult meg, hogy jól nevelt gyerek lesz.Mondtam neki, hogy tessék megkínálni a vendégeket tésztával.Ő meg megfogta a kis tányért és vitte nekik.Később mikor megint meglátta a tányért eszébe jutott ez, és már magától vitte finoman kínálva, odanyomta Edina kezébe és azt mondta:egél:))Nem édes?:)
Edinát nagyon szereti, ő olyan neki, mintha legalábbis a nagynénje lenne.Most is megölelgette, odahívott engem is és mindkettőnket átölelt.Nem tudom honnan szedte ezt, de nagyon jó szokás.
A nagy szeretet ellenére mikor Levi is itt van kicsit háttérbe szorul.A fiúk ilyenkor játszanak mi pedig próbáljuk fegyelmezni őket.De ma különösen elemükben voltak.Lehel már nagyon régen nem nevetett ennyit ilyen rövid idő alatt.Játszottak mindennel,az új tűzoltó autóval is, amit most kapott tőlük.Legjobban mégis nem egy játékkal,hanem a játéktartóval voltak el.Összenyomták,kiengedték, Lehel belemászott, kilépett belőle. Aztán mikor ezt megunta ment a meséskönyvért, amit ezúttal nem én kaptam meg, hanem Levi.(Néhány napja kezdi igazán érdekelni a könyv és végig hallgat egy-egy rövidebb mesét.Tegnap pl. 3 mesét is el kellett neki olvassak)
Végig nevette, ahogy Levi olvasta neki a mesét.Nagyon édes volt.
Egy kis komolyság is kell néha:)
Ha már mi nem mehetünk ki annyit amennyit azt ő elvárná akkor legalább a vendégek feldobták, és lefoglalták kicsit.

2012. február 8., szerda

Napjaink a minuszok árnyékában

Sajnos az idő nem változik...mi pedig nem mehetünk ki.Lehel én vagyok túl aggodalmas, de nem nagyon merem kivinni ezekben a fagyos napokban.Jó, hogy kell a gyereknek a friss levegő, de nem a fagyos.Kimegyünk 15-20 perce, és annyi.Ennek persze meg van az ára, nagyon nehéz Lehellel, reggel kb. fél órát jól viselkedik, utána kezdődik a nyűgölődés, semmi sem jó neki.
Nekem pedig "nincs más dolgom", mint lekötni a figyelmét, hogy ne csak visításból álljanak a napjaink.Igazán nem nagy valami az egész.Néhány próbálkozás:Pl. imád a konyhában mellettem lenni, ügyeskedni(erről már többször is írtam.), rajzolunk, festünk, fogócszkázunk.
Ezt így kell?
Kellett nekem belenyúlni


















De ha "unatkozik" akkor letudja ő is kötni magát, az más kérdés, hogy mivel.
Elbújtam
Szerintem ezt így kell...

Mama is szemüvegben olvas:))
Kicsi Lehel nagy papucsban
Most nagy hobbi, h kiboritja a játéktartó egész tartalmát, mintha keresne valamit:

 A legjobbat nem is említettem még.Néhány napja nem hajlandó aludni normálisan, illetve az elalvással vannak gondjaink.Csak az ölemben alszik el, és amikor leakarom tenni, mert már alszik azonnal megébred és úgy visit, mint akit ölnek.Délben is és este is ugyanez a műsor.Olyan, mintha félne az alvástól, pedig nem ijedt meg semmitől, esetleg valami rosszat álmodhatott?

2012. február 5., vasárnap

"Valaki ellopta kint a színeket!"

 
Sokat vártunk a havazásra, de most megjött és nem is akárhogy.2 napja egyfolytában havazik, és már kb. 20 cm-es.A kőkemény mínuszok ellenére ma mégis kimerészkedtünk egy kicsit, hiszen Lehel még soha nem szánkózott, és ez a hó arra éppen jó(másra nem, mert nem tapad). Jó néhány réteg ruhával felvértezve elindultunk hát szánkózni.
Anya gyorsabban!
Gyere menjünk!
Lehel olyan szépen üldögélt benne, mint egy kis angyal, sőt még a sálat sem vette le, pedig meg voltam róla győződve, hogy nem fogja tűrni magán. Sétáltunk egyet, útközben találkoztunk húgom párjával is, majd haza csúsztunk.Házunk előtt Niki valahogy a hóban kötött ki, ez Lehelnek annyira tetszett, hogy kivettem a szánkóból, nézze meg közelebbről is, végül aztán ismét hógolyózás lett a dologból, már az sem zavart senkit, hogy nem igazán tapad a hó.Még a szomszéd kisfiú is csatlakozott hozzánk.Lehel hol kacagta, hol pedig Józsit próbálta védeni és húzta el magával, de olyan is volt, hogy inkább bement a járdára és onnan szemlélődött.




2012. február 3., péntek

Hűtőmágnes

Személy szerint én rosszul vagyok a giccses dolgoktól,így a hűtőmágnesek zömétől is.Nekem azok tetszenek amin valami idézet van, vagy kedves szöveg és szép lapos, nem hivalkodó.Persze ez csak az én ízlés világom. Itthon azonban nem csak ilyenek vannak.Valamikor réges régen anyukám vett egy egész csomaggal 6 színes, gyümölcs.Ezek aztán nem sokat voltak a hűtőn elkerültek egy doboz aljára (hátha jó lesz még valamire alapon-szüleim filozófiája).Láss csodát jók lettek.Nagymama mikor nem tudja hogyan kellene lefoglalnia a csibész unokát mindig kitalál neki valamit, amivel szórakozhat.Így kerültek elő a hűtőmágnesek.
Lehel pedig úgy játszik velük azóta is, mintha a legdrágább játéka lenne(Szegénynek nincs mivel játszani:))Hozza, viszi őket felpakolja a hűtőre onnan elviszi máshova, mindegy csak mágneses részt találjon.Így kapott egy régi tálcát is, és mellé ül, csendben játszik vele akár fél órát is.Reggelente pedig az első dolgai közt szerepel kimenni a konyhába, hogy leellenőrizze meg vannak:) Ékes bizonyítéka ez annak, lesz a kacatból kincs!
Ne fotózz, mert morci leszek:)))

Elmélyülve

2012. február 1., szerda

A keresztszülőknél jártunk

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, ami Lehel keresztanyjának, Tündinek a fejében született meg vasárnap este bementünk hozzájuk Nagyváradra. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal, mert az ügyintézés amúgy is tervbe volt véve a hétre, de Lehelre nem igazán lett volna ki vigyázzon így viszont mindenkinek jó volt.
Az úton elaludt így mire odaértünk (kb.1 óra az út) teljesen feltöltődve látott neki a lakás felfedezésének.Jó keresztszülőkhöz illően mindent szépen ráhagytak és megengedtek neki, az meg legyen az én gondom, hogy itthon majd, hogy magyarázom meg neki, hogy miért nem szabad mindent.Lehelt pedig egyáltalán nem zavarta az új környezet.

Kényelembe helyezte magát
Szinezés


Laptopozunk Keresztapával
Viszont az alvással voltak gondjaink.Először, hogy nem akart elaludni, egy részt, mert kialudta magát az autóban, másrészt meg az idegen hely hatása.Nem találta a helyét, végül fél 2kor aludt el, de csak úgy, ha ment neki a mese, pedig nem szokott menni semmi mikor alszik.Nagyon sokszor megébredt, körülnézett, hogy hol van, de volt olyan is, hogy éppen csak annyi ereje volt félálomban, hogy felüljön, majd úgy dőlt el, mint egy krumplis zsák:)))
Reggel ehhez képest korán fél 9kor felébredt és indulhatott a nap.Először elmentünk rendezni amiért bementünk, Lehel jól viselte, igaz nem voltunk ott sokáig.Utána elmentünk Bibi, azaz Keresztapu munkahelyére.Na itt is meg volt engedve neki minden....De nagyon aranyos volt, mert mindenkinek szépen köszönt és még szerelni is besegített volna, ha lehet:)
Lepihenek ide, ahogy Keresztanyutól láttam
Dől a lámpaaaa.....















Mese olvasás
Ezután haza sétáltunk, Lehel útközben aludt egy hatalmasat.Szerencsénk volt, mert kifogtunk az utolsó viszonylag "meleg" napokat. De otthon is jól el volt, míg Tündi visszament pontot tenni az elintéznivalónk végére(fantasztikusan gördülékenyen tudnak menni a dolgok a hivatalokban....), addig mi otthon maradtunk, mesét néztünk,mesét olvastunk, és Lehel pakolászott.Nem zavarta, hogy ketten maradtunk ott, sőt amikor látta, hogy a keresztanyja indul vitte neki a táskát, hogy mehet:)Miután hazajött, újabb zseniális játékot találtak ki ketten...arról jobb nem is beszélni csak remélem, hogy nem próbálja ki egyedül is.Később lépcsőztek, főzőcskéztek, addig míg nem jött haza Bibi.Majd mind elmentünk játszani, ezt nem is részletezem, a képek magukért beszélnek.Lehel itt is kedves,barátságos, és eleven volt, mint mindig.Számomra pedig világossá vált, hogy nagyon könnyen be fog illeszkedni a bölcsibe, mert nagyon jól el volt úgy is, ha nem volt éppen senki mellette.(Igaz a keresztapja nem sokat mozdult el a sarkából.)A nagy kedvenc a labda volt(mintha itthon nem lenne neki majdnem minden méretben), és azok bedobálása a vízbe, ha már őt nem engedtük bele.




Ebből ennyi éppen elég, Keresztanyu vegyél le






Két kis csibész megpakolja a kosarat, hogy aztán beledobálják a vízbe:)
Vadmotorosok:)
Gyönyörűség


Itt úgy kifáradt, hogy otthon még fürdés előtt, tejcsi ivás közben kidőlt, és fel sem ébredt egészen reggel 9ig. Ez is nagyon édes volt, mert én már hamarabb felébredtem, és mikor Lehel felkelt mi a másik szobában filmeztünk Tündivel.De Lehel ahogy egy nagy fiúnak illik mikor felkelt nem sírt, hanem szépen elindult és megkeresett minket.Hangos tiltakozását fejezte ki, hogy még nem kapta meg a reggeli adagját, de amikor vittem neki szépen bemászott ő is filmet nézni.Persze ez is csak addig tartott míg ki nem ürült a cumisüveg és kezdődhetett a nap,indult játszani,pakolászni.Később még kimentünk a gyerekparkba játszani, itt nem csak belső hanem kinti játszótér is van, még hozzá nagyon jól megoldva, minden korosztálynak külön részlege, és a koruknak megfelelő játékokkal.
Nézzünk szét
 Még sétáltunk egyet, amit Lehel végig aludt a kocsijában.Hazamentünk, bepakoltunk és hasonlók, majd elindultunk haza.Lehel pedig ismét végig aludta az utat.
Mi nagyon jól éreztünk magunkat, remélem a keresztszülők is.:)