Mosolygós délután

Kint még mindig kemény tél van, az ember már a gondolattól is rosszul van, ha ki kell mennie, viszont mi igyekszünk ezt nem figyelembe venni és vidáman éljük napjainkat. Ma meglátogattak minket Őlyüsék.Lehel pedig igazi házigazdaként kb. a második percben már vitte is őket be a házába.De nem csak ebben nyilvánult meg, hogy jól nevelt gyerek lesz.Mondtam neki, hogy tessék megkínálni a vendégeket tésztával.Ő meg megfogta a kis tányért és vitte nekik.Később mikor megint meglátta a tányért eszébe jutott ez, és már magától vitte finoman kínálva, odanyomta Edina kezébe és azt mondta:egél:))Nem édes?:)
Edinát nagyon szereti, ő olyan neki, mintha legalábbis a nagynénje lenne.Most is megölelgette, odahívott engem is és mindkettőnket átölelt.Nem tudom honnan szedte ezt, de nagyon jó szokás.

A nagy szeretet ellenére mikor Levi is itt van kicsit háttérbe szorul.A fiúk ilyenkor játszanak mi pedig próbáljuk fegyelmezni őket.De ma különösen elemükben voltak.Lehel már nagyon régen nem nevetett ennyit ilyen rövid idő alatt.Játszottak mindennel,az új tűzoltó autóval is, amit most kapott tőlük.Legjobban mégis nem egy játékkal,hanem a játéktartóval voltak el.Összenyomták,kiengedték, Lehel belemászott, kilépett belőle. Aztán mikor ezt megunta ment a meséskönyvért, amit ezúttal nem én kaptam meg, hanem Levi.(Néhány napja kezdi igazán érdekelni a könyv és végig hallgat egy-egy rövidebb mesét.Tegnap pl. 3 mesét is el kellett neki olvassak)
Végig nevette, ahogy Levi olvasta neki a mesét.Nagyon édes volt.

Egy kis komolyság is kell néha:)

Ha már mi nem mehetünk ki annyit amennyit azt ő elvárná akkor legalább a vendégek feldobták, és lefoglalták kicsit.